Ismét visszatérünk Hegyaljára. Ebben a részben két páratlan furmintot tettem egymás mellé, csak mert jobb párt éppen nem találtam nekik. Homonna Attila hamarosan forgalomba kerülő Határi Furmintja és Árvay János bormustra bajnok Istenhegy Furmintja következik 2006-ból. Két külön világ. Egy természetes, tiszta, meglepetésektől mentes csontszáraz furmint és egy meglepően izgalmas, kedves félszáraz bor, ami ott lavíroz a szépség és a giccs határán.
Homonna Határi Furmint 2006
Épp az imént volt szó nálunk Homonna Attiláról és erről a borról is. A 2005-ös Határi sikere óta nem lehet igazán teljes egy furmint sor Homonna-bor nélkül, így ismétlődés ide vagy oda nem hagyhattam ki. Még nem kapható, ősztől lesz forgalomban.
Kicsit halványabb aranysárga, tükrös, kristálytiszta, nem szeret mozogni, inkább marad a pohár falán. Illata közepesen intenzív, természetes, egyenes. Furmint minden fölösleges kanyar nélkül. Őszibarack, alma és körte. Időnként felbukkan némi likőrösség, és túlérett illatjegyek.
Szájban csontszáraz és kikezdhetetlen struktúrával bír. Hibátlan ívű a korty, nagyon élénk, de jóízű savak kísérik végig. Ízében is fajtajelleges: az illat gyümölcsei mellett a savak citrusai teszik frissítővé. Félidőben megjelenik egy csipetnyi sósság. Utóíze a közepesnél hosszabb, finoman sós, kesernyés. Tiszta furmint (bár van benne némi hárslevelű) díszítés nélkül. Ez az ami jó benne, ugyanakkor ez az ami miatt csak azt mondom rá, hogy szép bor. 6 pont. (Emlékeim szerint a 2005-ös jóval izgalmasabb volt.)
Árvay Hétfürtös Istenhegy Furmint 2006
Az idei Pannon Bormustra legjobb bora. Kóstolás után a cimke némi fejtörést okozott nekem, ugyanis a palackomon száraz felirat szerepel. Inkább hiszek azonban a nyelvemnek és a pince honlapjának, ami 10 gramm cukrot ír, és ennek megfelelően félszáraznak nevezi a bort. A Decanter Borszaküzletben klubáron 4050 Ft-ért jutottam hozzá.
Aranysárga egy kis citromhéjjal élénkítve. Csillogó, tiszta, tapad a pohár falára. Illata intenzív, meglehetősen egyedi. Hársméz, citrom, mandarin, csipkebogyó, vaníliás cukor. Nap perzselte mezei virágok. Vannak pillanatai, mikor egy könnyebb vörös is lehetne.
Szájban is messze esik a sablonostól. Rendkívül intenzív, zamatos, jóízű bor. Úgy indít, mint egy rendes furmint, a szokásos gyümölcsökkel, ízekkel. Aztán a korty felénél jön a fordulat, ami csak azért nem meghökkentő, mert már beleszagoltunk a pohárba. Szétárad a nyelven minden irányban, egyszerre lesz édes és sós, savanyú és keserű. Krémesen símogat, jön a komplett ötórai tea: csipkebogyó tea mézzel, édes és sós fűszeres teasütemények kíséretében. Határozottan érezhető a maradékcukor jelenléte, de elég vastag gyümölcsösség és markáns savak vannak mögötte, hogy ez ne csak üres máz legyen. Bizony kötéltánc ez az izgalmasan kedves és a túlzottan behízelgő keskeny választóvonalán, ám végig sikerül megtartani az egyensúlyt, így a jó oldalon marad. 7 pont.
Utolsó kommentek