Ezen a héten két fiatal borász hárslevelűjét bontottam ki. Mindketten Tokaj-Hegyalján művelik a területeiket, és mindketten a kézműves módszerekben hisznek. Céljuk is hasonló: a lehető legtöbbet visszaadni boraikon keresztül az évjáratból, a talajból. Fontosnak tartják a tradíciót, de hisznek az újszerűség erejében is. Közös bennük az is, hogy a Tokaji Bormívelők Társaságához tartoznak. Hárslevelűik azonban markánsan eltérnek egymástól.
Balassa Hárslevelű Mézes Mály 2006
Balassa Istvánról kora tavasszal írtam már, akkor a 2006-os hárslevelűvel futólag találkoztam, és akkor is lenyűgözött. Azóta forgalomba is került a bor, elkészült hozzá a címke is, ami dicséretesen visszafogott, ízléses. Jelenleg István maga forgalmazza a tételeit, ezt a bort 4375 forintért lehet megvenni nála. Összesen 316 palack készült belőle.
A tarcali Mézes Mályban barna erdőtalajjal kevert löszt találunk, vulkanikus alapokon. Ennek eredményeképp ebben a borban nyitás után visszafogott virágillatot és hársmézet érezhetünk. Emellett egy csipetnyi ásvány és meglepően sok őszibarack is felbukkan. Egyelőre a hársas kóstolásaim legszebb, legkifinomultabb illatát ebben a borban leltem meg. A korty pedig beváltja az ígéretet: szinte harapni lehet ezt a bort. Noha 14 feletti alkohollal bír a tétel, de olyan lendületes, vibráló savak vannak emellett, hogy kilógásról szó sem lehet. Persze ha direkt hagyjuk felmelegedni a poharat, akkor kiszúrhatunk magunkkal, és érezhetjük az alkohol kesernyéjét a lecsengésben. De dőreségre nem vagyunk hajlamosak, ezért 10-12 fokon fogyasztjuk el a palackot, így szánkban hosszan megmarad a gyümölcsös íz. Nagyon erős hét pontot ért el nálam ez a bor.
Homonna Hárslevelű Csáky-dűlő 2006
Attilánál nem is olyan régen jártam, de ezt a hárslevelűt nála már nem lehetett kóstolni, vásárolni, ugyanis neki elfogyott. A Bortársaságnál azonban még kapható, én törzsvásárlói áron, 4542 forintért vettem belőle egy palackkal.
Az olaszliszkai Meszes-major Csáky aldűlőjében terem Homonna régi klónú hárslevelűje. Ez a második évjárat, amit ebből a fajtából szűr a borász; a 2005-ös egy maradékcukros bor volt, 2006-ban azonban szárazra erjedt a must. Részben gondolom a kis fürtű (esetünkben ezt az akár 40 centit is elérő klónhoz képest kell érteni) szőlő, részben pedig az agyagos talaj teszi: teljesen más karakterű ez a bor, mint az előbb bemutatott társa. Már a pohárba töltéskor is érezni, hogy illata nem a tipikusnak mondható hársvirágos, mézes. Sokkal több fűszer árad ugyanis az orromba: a szegfűszeg és az ánizs a legjellemzőbbek. Jön ezen kívül egy kis száraz sherrys jegy is – elsőre héjon áztatást tippelek, de ilyen maceráció nem érte a szőlőt. Megoldásnak marad kizárásos alapon a kissé tolakodó hordó. Ízben elsőre szintén a hordó a domináns, épp ezért egy pár órás szellőztetés mindenképp ajánlott. Nekem igazán másnapra nyílt ki a bor, ekkor már az egyenes savgerinc kerekedett felül, ez vitte előre a csontszáraz érzetű testet, egészen a kifejezetten hosszú lecsengésig. Ha nincs az a kis zavar az illatban, akkor szépnek titulálnám, így a tehetséges öt pont jár neki.
A folytatás továbbra is Tokajban lesz.
Utolsó kommentek