Ritkán esik szó Tóth Ferenc borairól a blogon. Úgy alakult, hogy ha kóstoltam is valamelyik eseményen őket (legutóbb tavaly, az év leghidegebb fesztiválján), igazán sosem nyűgöztek le a 20 hektáros egri pince borai. Most is csak azért került a poharamba tőlük bor, mert vendégségben azt ajánlotta a házigazda. Ráadásul mindjárt egy korlátozott példányszámú tétel: a pinot noir ültetvény 2007-es szűztermése. Remek bor, kiáltottam fel magamban az első korty után –vendégségben mégsem féktelenkedik az ember. Ez a lelkesedés egészen a palack legaljáig meg is maradt. Cseresznyeszínnél egy árnyalattal sötétebb a bor, illata pedig kissé visszafogottan gyümölcsös. Leginkább a csipkebogyó dominál, de némi pirosbogyós jegyek is megjelennek benne. A korty elegáns, finoman cseres, kellemesen savas, jóleső. Hosszú lecsengésében mintha ásványos jegyeket is felfedeznék, de aztán inkább a vendégségre koncentrálok, és azon kapom magam, hogy tulajdonképpen kényelmesen elkortyolgatom a bort elemezgetés helyett. Azért hat pontot kiosztok még rá magamban. Illetve most már itt is.