Úgy hozta a sors, hogy az utóbbi hónapban megint elém került jó néhány finomság innen-onnan. Ezúttal Kaliforniából teszteltünk néhány tételt, hogy megállapítsuk: van-e esély itthoni forgalmazásra. Nos, a kóstoló kitűnő volt, a borok érdekesek, de mit tesz a jó magyar ízlés, nem találtuk elég érdekesnek – és főképp megfizethetőnek – kóstolásunk fő céltárgyait. Nem titok, a Kapcsándy borokról van szó. Rendes ötvenhatos magyarok, akik boraikat Kaliforniában igen jó áron tudják értékesíteni – 100 dollár alatt nemigen találni tőlük tételt, és ez még csak a kezdet. A borok szépek voltak, de nem felejthetetlenek. Igyekeztünk főképp cabernet alapú borokat kóstolni, korban eléggé vegyes összetételben. Vakon kóstoltunk, az átlag minőség meglehetősen magas volt.

Valójában semmi újat nem tudtunk megállapítani, csak amit már az unalomig ismételgetünk: egy kóstolás nem kóstolás. Mikor, hol, kivel, milyen sorban, mennyi levegőzés után stb. kerül elénk egy-egy tétel, abból többnyire csak és kizárólag arra az egy alkalomra vonatkozó észrevételeket lehet megállapítani. Ha egy bor (szőlőfajta, termelő, borvidék stb. értelemszerűen bármi behelyettesíthető) rendszeresen jól szerepel, abból már érdemes levonni következtetéseket. Ha mást nem is, legalább annyit hogy ezt vagy azt a bort már megint nagyon szerettem. Mint ahogy történt ez esetemben újfent a Sassicaia 2005-tel. Kiemelkedett a sorból eleganciájával, ásványosságával de azt is mondhatnám esztétikai élmény számba menő harmóniájával. Szótáramban nemigen van hely ennek a kifejezésnek – kikopott mint a tüzes alföldi pecsenyebor –, de itt tényleg magasfokú harmóniával találkoztunk. [A képen a Kapcsándy-család.]

Amúgy érdekes volt visszaemlékezni erre a borra akkor is, amikor néhány nappal később a Robert Parker jr. által 100 pontra és ezzel halhatatlanságra „ítélt” Léoville-Las Cases 2005-ös évjárata került a poharunkba. Ott és akkor nem készült jegyzet, de jól emlékszem a bor minden mozzanatára a pohárban. Rosszul indított, ugyanis egy 1994-es Tignanello után kóstoltuk. Kifejezetten kókuszos, édeskés, mondhatni közönséges illatával nem keltett igazán jó benyomást. Szájban aztán kezdtünk valamit megérteni a „mester” pontjaiból, az átlag jó bordeaux-i struktúra helyett egy szinte simogatóan selymes bort kaptunk, tündöklő savakkal és gyümölcsösséggel. Tényleg nagyon szép volt, de a 100 pontot egyikünk sem emlegette. Viszont az utolsó cseppig megittuk, akárcsak a Tignanellot. Ez utóbbiban éltesebb kora ellenére nyoma nem volt a hanyatlásnak. Csak a szépen érésnek indult vörösborok nemes fűszeressége, cédrusos bujasága került előtérbe. Egyensúlya most is kifogástalan, koncentrált és gazdag, füstös-bőrös-áfonyás jegyekkel az ízében. Nagyon szerettük, akárcsak az előtte kóstolt 1995-ös Weninger-Gere Cabernet franc-t. Megdöbbentően állt a talpán, ragyogó, szépen érő villányi illatokkal, kis meszes karakterrel, most is kitűnő savakkal, beépült cserzőanyaggal. Jól szerepelt potenciálból.

Villány amúgy aktuális kóstolónkon is hozta jó formáját, a Kopár 2007-es hordómintája kifejezetten izgalmas volt, puha, krémes és elegáns, igazi komplex gyümölcsbomba. Mellette a Domaine Mondivin 2006 a megszokottnál is mélyebb eleganciával, finoman dohányos, földes jegyeivel egy egészen más stílust képvisel. Mindkettő nagyon tetszett.

Visszatérve eredeti kóstolónkhoz és az eredmények esetlegességéhez, volt olyan tétel, amit egy hónapon belül harmadszor kóstoltunk. Legutóbbi kóstolása során verte a mezőnyt, most labdába sem rúgott… Szóval megint csak oda lyukadunk ki: a borversenyeknél is szinte a legfontosabb szempont az indulók sora. Csupa nagy között a legnagyobbnak lenni, az valami. Amúgy meg élvezzük a borokat, saját és mások örömére, és túl nagy jelentősséget ne tulajdonítsunk a pontszámoknak.

Figula Fülöp Cuveé 2006 (merlot–cabernet sauvignon)
Fiatalos szín, üde illatú bor, sok gyümölccsel. Levegővel némi túlérettség kerekedik felül illatában. Ízében kellemes savak, élénk gyümölcsösség. Alkoholja nem kevés, de nem billenti meg az egyensúlyát. Érett tanninok, hosszú utóíz, leheletnyi kesernyével a végén. 7 pont

Gere Kopár 2007 (hordóminta)
Sötét bíbor, illatában érdekesen fűszeres, intenzív és buja, egzotikus. Csupa gyümölcs és fahéjas szilva. Élénksége nem fedi el eleganciáját. Kitűnő egyensúly, ragyogó gyümölcsösség. Cserzőanyaga nem kevés, viszont érett. Szinte már most is fogyasztható. 7,5  pont

Chateau d’Armailhac 2006
Sajnos az egyik nagy csalódásom volt ezen az estén. Már illata sokkal visszafogottabb, mint amit megszoktunk a pincészettől. Az egyik legjobb ár/érték arányú bordeauxinak tartottam.  Szájban most szikár, nincs szinte semmi hús a savai mellet. Hígnak és kissé rövidnek tűnik, nem csak nekem. Max. 6 pont.

Domaine Mondivin 2006
Elegáns, földes illat, kifejezetten intelligens bor benyomását kelti. Ízeiben gazdag fűszeresség, kevesebb gyümölcs. Koncentrált, komplex, vastag és nagytestű, nem veszítve el eleganciáját. Kitűnő egyensúly, végtelenül hosszú és finom utóíz. 8 pont

Kapcsándy Estate Cuvée 2006
Picit édeskés, fűszeres és izgalmas illat, kávésan pörkölt aromákkal. Remek cserzőanyag, sok alkohol, talán az elején savhiányos kissé. Túlérettsége épp csak annyi, hogy tudjuk: a tengerentúlon vagyunk. Feketebogyós ízvilág, gazdag és telt. 7 pont

Kapcsándy Cabernet Sauvignon 2006
Füstös, kávés, földes és feketeborsos illat. Vaskos, túlérett bort ígér. Szájban mindene a helyén, jó savakra épül ízvilága. Gyümölcsössége háttérben, inkább a feketecsokoládé fanyar mattsága érezhető. Elegáns is és hosszú, jó értelemben feketében játszó bor. 7,5 pont

Monarchia Winery NJK 2004
Hűvösebb, enyhén vegetális, de nem nyers illat. Dohányos, eukaliptusszal. Jó egyensúly, élénk savak, határozott ásványosság. Szájban nagyon borsos az egész, mintha lenne benne egy kevés syrah (utóbb kiderült, hogy nincs). Jó arányú, könnyedebb hangvételű nagyon jó kis bor. 6 pont

Kapcsándy Roberta’s reserve 2006
Illatában nem hízelgő, sajátos animalitás jelenik meg benne. Zárkózott és nem ösztönöz arra, hogy azonnal megkóstoljuk. Savai valahol háttérben, tanninja egyenesen szárít. Szerény ízvilága is, a közepe üresnek tűnik. Nem igazán tetszetős. 5 pont

Serdonis 2004
Túlérett, kissé fás és aszalt gyümölcsös illat. Magasabb illót érzünk benne. Szájban mintha savhiányos lenne, a korty végén határozott melegséggel. Sok és nem kellően integrált az alkohol. Rengeteg a tanninja, minden részlete valamiféle furcsa kuszaságban. 5 pont

Capaia 2005
Illata megosztó, teljesen animális, de kb. fél óra elteltével fűszeresen izgalmassá, egyértelműen egzotikussá válik. Van egy füstös, sonkás, kétségtelenül istállóra emlékeztető karaktere. Szájban viszont igazi nagyágyú. Remek savgerinc, kitűnő arányok. Ízek orgiája, sima struktúra. Nagy teste egyáltalán nem teszi nehézkessé, sőt. Fiatalsága ellenére már most élvezhető. Figyelem! Csak perverzeknek! 8 pont [Ennél a birtoknál volt Gál Tibor szaktanácsadó Dél-Afrikában.]

MMI Nimród 2003
Érett illat, benne kevesebb gyümölcs, málnás és egyben alkoholos finomság. Kiváló egyensúly, élénk és kedves. Arányos bor, csekély ásványos karakterrel. Csak koncentrációja az, amiből lehetne több. 6,5  pont

Bruce and Wayne 2005 Briana Blend
Illatban sok gyümölcs, élénkség, lendületesség. Szájban viszont hiányzik az egyensúly, rövidnek és jellegtelennek tűnik. Csekély gyümölcsösség, nulla izgalom. Olyan igazán semmilyen bor, amit meg lehet éppen inni, de másnapra biztosan elfelejtjük. 5 pont

Sassicaia 2005
Már az első pillanatban sós, kifejezetten toszkán illata van. Visszafogott, nem igazán behízelgő, de nagyon szép. Remek egyensúly, gyönyörű savvilág. Telt és finom, tele meggyes-fűszeres karakterrel. Ízei a kezdeti piros bogyósok után telve narancshéjjal, illó olajokkal, kerti fűszerekkel, mintha csak ott sétálgatnánk a Maremma lankái között. Örök életű bor – emlékeimben. 9,5  pont

Cavallotto Barolo 2001
Illatban minimálisan animális, de tiszta és nagyon gazdag. Kitűnő egyensúly, jó savak, élénk és férfias. Ízeiben dohányos, cédrusos, kevesebb gyümölccsel, a szokásos nebbiolo jegyekkel. Talán a cserzőanyag ami picit érdesnek tűnik benne, de valójában ez itt nem zavarja az összképet. Tartalmas, egyedi karakterű bor, mely igen hosszú is. 7,5  pont

De Lille Cellars D2 2001
Kicsit puncsos az illata, meleg, fűszeres és alkoholos, mégsem közönséges. Füst, dohány és érett feketebogyós gyümölcsök uralják. Nagyon sima és hosszú, savai elegendőek, elegáns és szép. Igazi jól megkomponált, kitűnő bor, a cabernet legjobb megjelenési formájában. 8 pont

Stag’s Leap 1996
Illatban érezzük a korát, ami most csak a pozitív vonásokat mutatja. Végtelenül elegáns és szép illat, az érett borok teljes arzenáljával. Egyensúlya is jó, de sajnos cserzőanyaga már szikár. Savai sem tündökölnek, jobb lett volna 2-3 évvel ezelőtt kóstolni. Ennek ellenére szép élmény, komplex ízekkel. 7 pont