Vészesen kezdenek halványulni emlékeim nem is oly régi botladozó alkesz nyitólépéseimről, mikor még élelmiszerboltok és hipermarketek borpolcai előtt böngésztem esti betevőmért erősen próbára téve (akkor még nem is) feleségem nem kevés türelmét. A nagyok által jobbnak mondott borokról ezidőtájt inkább csak magazinokban olvastam. Álmodoztam csak az otthoni készletről: Hakapeszi, ha kap(ott) itta. Ölesednek aztán a léptek, a korábban izgalmasnak tartott polcok között immár fensőbbséges mosollyal tudok átlibbenni. Van már otthoni hárem, izgalmasabb, mint azok ott. Jött azonban ez a kínzó kánikula, és helyrerakta a dolgokat szépen. Egyszerűen nem bírtam bort bontani napok óta. Nem kívántam egyiküket sem. Persze, nekik azt hazudtam: túl jók ahhoz, hogy meggyalázzam őket ilyen körülmények közt, hiszen többet érdemlünk mindketten. Innen jött aztán a nem túl eredeti ötlet, hogy ebben a krízishelyzetben vissza kell térni a gyökereimhez, elfelejteni az elmúlt éveket, újra másként nézni azokra a polcokra. Az önmagamra kiszabott büntetést végül engedékenyen harmadoltam: a Bob által már felfedezett 289 Ft-ért mért 2,5 dl-es miniplackokat raktam kosaramba a Lidl-ben.

Chenin Blanc South-Africa Western-Cape 2008

Csak így név nélkül, alighanem a lánc saját márkája. Rákeresve megnyugodtam, hogy a világ civilizáltabb felén tevékenykedő igazi bargain hunter (jóárvadász?) kedvencének újabb évjáratát bírom nem lefikázni.

Intenzív, karakteres illat. Naptól aszott virágok, túlérett körte, vizes homokban érlelt cukrozott citrom. Nem szabad melegedni hagyni, mert akkor állott mosogatórongy is keveredik mindezekhez. Mosogatórongy nélkül is szokatlan, és bár semmiképp sem hízelgő, mégis érdekes, sőt egyáltalán nem rossz. Szájban jó struktúrája van, arányos darab. Kitöltés után még cseppnyi szénsav is tolja a kortyot, ilyenkor a legjobb. Közepesnél vékonyabb test, erőteljes körtés, citrusos, sós zamat a megszokottnál jóval több sóval. Lehetséges lenne, hogy a gyakran ásványosságként dícsért sós íz iparilag is előállítható? Esetleg só használatával? Mondjuk inkább azt, hogy a hosszú hajóút alatt érintette meg a bort a tenger sós lehelete. Utóíze is hosszú, ha nem is ér vissza Dél-Afrikáig. Kifejezetten frissítő, jóleső bor tud lenni ezekben a nehéz időkben, pedig nem egy sima illatos, gyümölcsös fehér. Van benne valami a chenin blanc perverziójából, bár ringlót és angyalgyökeret azért nem éreztem benne. Egy nyakas Dél-Afrikai? Erős 4 pont.

Cimarosa Cabernet Sauvignon Chile 2008

Meglepően világos színű, mintha nem is Chile központi völgyéből, hanem csak innen az Alföldről jött volna. Orrban közepesen intenzív, elég sablonos. Leginkább erős tejeskávé, némi szúrós füstösség, kevés fagyasztott erdei gyümölcskeverék. A tartályhajón még biztosan lógatták bele rendesen a pörkölt gerendákat. Ahogy melegszik, szépen olvadnak a gyümölcsök, gazdagodik, édesedik az illat. Szájban karcsú, viszont nem lóg ki semmi belőle, miért is lógna? Az illathoz képest lendületes, gyümölcsös a korty, a fás füstösség persze az ízben is megjelenik. A műtannint egy az egyben kifelejtették belőle, bár az is lehet, tudták, hogy a magyar alkeszek simán kikóstolják a cuccost, kár lenne erőlködniük. Mondjuk a fajtát nagyon sokadszorra tippeltem volna meg, nálunk egy laza zweigelt-kékfrankos-merlot küvé nézne így ki valamelyik nem tipikus vörösboros vidékünkről. Nem vállakozik sokra, de azt megcsinálja tisztességgel. Kicsi is, rövid is, ám szerencsésen mentes a kategóriájára jellemző magyar vagy újvilági típushibáktól, úgy mint: savanyúság, zöldség, húzósság, sziruposság, faízűség. Ki is osztok neki botrányos 4 pontot fejcsóválva szaporán.

Sokszor elhangzott már, hogy alsó polcon (is) nyakunkon a konkurencia. Tessék nekem mondani üzletláncban kapható nyolcszáz alatti jobb magyar borokat. Pedig kell lenniük.