Egyszer belecsaptam a lecsóba, amikor azt állítottam, hogy bár fehérországnak tekintjük magunkat, mégis nehéz olyan magyar száraz fehéret találni, amiben a művelt nemzetközi borízlés is fölismeri az értéket. Akkor provokatívan azt a feladványt hirdettem meg, hogy nevezzünk meg nem tokaji, árérték arányban jó, nem fás, elegáns, komplex, finom és száraz borokat. Az azóta eltelt hat hónapban találtam másfél ilyen bort, most meg egycsapásra négyet. Sokkal ritkábban lelkendezem, mint szeretnék, ezért jól esik, hogy most kimondhatom: Takács Lajos egy kibaszott nagy zseni. Ami ugye Goethe szerint 99 százalék verejték. Ezt talán ő sem gondolta komolyan, de Takács Lajos esetében tudható, hogy veríték, áldozat és őrültség is kellett és kell ahhoz, hogy a Hollóvár-borok megszülessenek.

Aki egyáltalán nem ismeri a Takács Lajos-sztorit, az kattintson ide, illetve nézze meg az Isabelle Legeron-féle videót:

(sajnos ketté van vágva, az első fele itt rekedt). A zsenialitáshoz, a verítékhez és a magyar géniuszhoz egy pillanatra visszakanyarodva, érdemes ezt is elolvasni.

Alig egy hónapja írtam, hogy „egy kóstolás nem kóstolás, de megkockáztatom, hogy a 2008-as Hollóvár-borok rendkívüli értéket képviselnek.”  Most már tudom, hogy nemzeti kincsek. Én legalábbis még egyetlen pincétől sem kóstoltam egy évjáratból négy ennyire tökéletes-közeli bort.

A kóstolás első estéjén a négy 08-as Hollóvár közé három további bort kevertem, és vakon kóstoltunk (kiváló kommentelőnk, drbarta elévülhetetlen kontribúciójával). Viszonylag könnyen kiszúrtuk a „kakukktojásokat”, egyedül a 2008-as Olaszrizling hozott zavarba. Amiben a Hollóvár-borok elváltak a többitől, az az izgalmas, ásványos és gyümölcsös jegyeket mutató illat, a koncentráció és az olajosság szájban, a tökéletesen érett savak és a gazdag, olykor kirobbanó zárlat. Ugyan az első találkozás is tanulságos volt, ám 24 órával a bontás után visszakóstolva őket jóval részletgazdagabb képet kaptam. Másnapra kisimultak, gyümölcsösebbé és definiáltabbá váltak, vagyis annak, aki szeretné a maximumot kihozni belőlük, javaslom, hogy kóstolás előtt néhány órán át szellőztesse őket karaffban, vagy 24 órával korábban dupla dekantáljon.

Hollóvár Somlai Hárslevelű 2008

Viszonylag telt, aranyszín, a korona nem engedi el a pohár falát, oda-vissza liftezik. Az első napon az illatban petrolt, sárgabarackot, mézet és sült gesztenyét találtunk. Másnapra kontrasztosabb és gyümölcsösebb lett, és aztán ezt az összetéveszthetetlen illat-konstellációt őrizte az utolsó cseppig (ami esetünkben a harmadik napot jelentette): papaya, kivi, konzervkukorica, a háttérben zsírkréta. A korty finoman elegáns, az osztrák smaragd veltelinik szélesebb, barátságosabb egyensúlyát idézi, de azoknál koncentráltabb, öblösebb. A komplett és komplex kortyban zsírkrétás, törökmézes, aszalt sárgabarackos jegyek. Makulátlanul sima felszín, olajos textúra, kerek és diszkrét savak, amelyek inkább a korty második felétől aktiválódnak. A lecsengés rendkívül hosszú, gazdag és tágas, némi mandulás kesernyével. Az enyhe cseresség ellenére nem szárít, sőt kimondottan szaftos, hosszan vibráló a zárlat. Életem legszebb hárslevelűje. 8 pont és best buy.

Hollóvár Somlai Olaszrizling 2008

Ez volt az egyetlen Hollóvár, amit vakon nem ismertünk föl. Másnap visszakóstolva pedig nem ismertünk rá. Az első nap hiányzott belőle a többi HV izgalma, ásványossága, teltsége és komplexitása. Egy átlagosan jó olaszrizling-féleségnek gondoltam, tagadhatatlan savdeficittel. 24 órával később beleszerettem, de oldalbordám józanul figyelmeztetett, hogy a savak relatív puhasága miatt a másik három magasságába nem kapaszkodhat föl. Az összbenyomást a keleties gazdagság, a túlcsorduló gyümölcsösség, a kényeztető, lustán hömpölygő, krémes korty, és a lecsengésben fölbukkanó marcipános-virágporos jegyek határozzák meg. Én a Rizlingodisszeával a számban, hajlok arra, hogy azt mondjam, ez a bor ragadta meg eddig számomra a legtisztábban az olaszrizling archetípusát. Egyúttal ez volt az egyetlen HV, amelyből teljességgel hiányoztak a puskaporos, gránitos,  gombás jegyek. Számomra nagy test, nagy élvezet, és 7 pont plusz best buy.

Hollóvár Somlai Furmint 2008

Most nem a színtiszta kéksajttal indított, hanem natúr férfivizeldével. Aztán jött a kéksajt. Kóstolva már az első kortytól kezdve lenyűgöző. (Érdekes módon, attól kezdve, hogy először átjárta a szánkat, már szagolva is sokkal barátságosabbnak találtuk.) Majd kiugrik a pohárból: férfivizelde, kéksajt, lóhere virága, mandula, bazalt, érett szőlő, gomba. Az illat gyorsan változik és nagyot, és minden egyes új öntésnél előadta a full montyt. Kóstolva páratlan élénkség és elegancia jellemzi. A korty a száj minden szegletét kitölti. A pazar gyümölcsösség alatt ásványos áramlat dolgozik. Sós, édes, savanyú és fanyar megmagyarázhatatlan harmóniában. És mindvégig olyan lendülettel sodor magával, hogy nincs idő gondolkodni rajta. Mire sikerülne az egyik benyomást megragadni, már két megállóval arrébb járunk. A lecsengés nem is lecsengés, hanem grand finale. Nem lekonyul, elvékonyodik, elhal, mint a borok többségénél, hanem a korty második felétől egy alkohol-fröccs szárnyán tovább repül, és percekkel később is újabb és újabb érzetekkel bombáz. Számomra a legnagyobb magyar száraz fehér. 9 pont és best buy. 

Hollóvár Somlai Sauvignon Blanc 2008

Az első találkozás alkalmával ez tűnt az aduásznak. Fésültebb, simulékonyabb, a klasszikus eleganciáról kialakított képünkkel könnyebben fedésbe hozható, mint a Furmint vagy a Hárslevelű. Ugyanakkor ennek a bornak a harmóniája alcsonyabb hőfokon valósul meg, nincsen benne olyan lobogás és eredetiség, mint pl. a Furmintban. De elég legyen a kukacoskodásból, a lényeg, hogy ez a bor is a hetedik mennyországba repít. Az illat tiszta és elegáns, nem olyan intenzív, mint a furminté vagy a hárslevelűé, viszont az első pillanatokban sincs benne semmi olyan, amitől egy kevésbé rutinos fogyasztó hátrahőkölne. A fajtához társított harsány illatjegyek szelíden, szolidan jelentkeznek, és a sokat emlegetett bakmacskahúgy teljesen hiányzik a repertoárból. Fodormenta, egres és sárgadinnye az előtérben, mögöttük csalán és édeskömény. Kóstolva kiegyensúlyozott, finom és elegáns, egészen különleges savszerkezettel. A korty magja gyümölcsös-florális, amit ásványos burok vesz körül. A krémes textúra ellenére csontszáraz. A korty második felétől barackmagos fanyarság érezhető, a lecsengésben a savak finoman bizsergetik a nyelvet. Oldalbordám ezt szerette mind közül a legjobban. 8 pont és best buy.  

Az első napi kontextust biztosító versenyzőkre később fogok visszatérni, ám az egyikük szintén Hollóvár volt, a 2006-os Olaszrizling (az utolsó palackom). Ez a bor annak idején revelációt jelentett számomra, és örömmel nyugtáztam, hogy a vakszakaszban most is remekül helytállt, egy vastag ponttal verte a 2008-ast. De a mozgásuk ellentétes volt: 24 órával később a '06-osból elszállt a spiritusz, a '08-as viszont gyönyörűen fölépítette magát.

Hollóvár-szűzeknek a Sauvignon Blanc-t vagy az Olaszrizlinget ajánlom kezdésnek (ez utóbbit tanácsos 24 órával előbb dupla dekantálni). A levegőztetést mindegyik meghálálja, és a szokásosnál kevésbé hidegen, 18-19 fokon érdemes őket kóstolni.

Ha volt valaha jól elköltött pénz, akkor ez az. Ilyen minőséget ilyen áron én még borban nem találtam. És amikor a forintjainkat örömre váltjuk, talán abban is segítünk, hogy Takács Lajos ne adja föl a hegyi életet.