Gábor vagyok, alkoholista. Ezekkel a szavakkal kezdtem életem első olyan borkóstolóját, amin nekem kellett beszélnem a borokról. A figyelmet a kezdő mondat után megkaptam, mondani sem kell. Művelt alkoholista, magyarázkodtam. Nevettek. Majd előre mosakodtam kicsit a borsor miatt. A felkérés ugyanis úgy szólt, hogy egy ausztriai céges síelésre rakjak össze egy sort, magyar és osztrák párokat, legyen zöldveltelini, rajnai rizling és kékfrankos, meg valami édes. Ja, és lehetőség szerint azonos árkategóriába essenek a pár tagjai. Könnyűnek tűnik ez a feladat?

Nekem nem volt az, pláne, hogy a szállítás miatt pár nap alatt kellett kitalálnom a párokat, és a beszerezhetőség miatt az osztrákokat a Wein und Co.-tól kellett rendelni; onnan félig vakon válogattam. Kezdésnek mindenesetre egy Váli budai zöld fröccsel indítottunk, azt leszámítva, hogy a társaság egy részének elfelejtettek szénsavas vizet előkészíteni, nem volt ez rossz kezdés. Bár magában a bor nem lehetett egy nagy élmény, elszaladni mégsem szaladt el senki.

Zöldveltelinik

Azt tudtam, hogy a legnagyobb bajban a magyar zöldveltelinivel leszek. Ebben nagyot nem is tévedtem. Miklós Csabi 2007-ben csinált egy vastag, alkoholra kihegyezett Punktum-ot, de azt tudtam, hogy ehhez közel hasonlót sem fogok az osztrákok közt találni. Ezért levettem egy 2008-ast tőle a Borfalu polcáról, és alaposan megkóstoltam. Úgy döntöttem, ez jó lesz. Jó is volt, könnyed, 12,5-es alkohollal bíró bor, nincsenek benne nagy mélységek, egyenes savgerinc, könnyedség, tipikus mindennapok bora. Eléri az öt pontot, többre nem is törekszik érzésem szerint. Nem is drága, 2000 forint alatt megvehető. Csak hát a 10 euróért (tudom, kicsit drágább volt, ráadásul épp akciós is) beszerzett Rudi Pichler Federspiel keresztbe lenyelte Csabi borát. A Federspiel a wachaui borok középső kategóriáját jelenti, itt is a moderált szesz a lényeg többek között, ennek is 12,5-es alkoholja volt. Ittam már neves termelőktől rossz Federspielt, most nem. Csupa virág, csupa gyümölcs illat után lendületes, kissé szénsavval is megtámogatott korty, egyik pohár után az ember nyúl a másikért – remek, zamatos, színes bor. Erős hat pont.

Rajnaik

Bajban voltam a rajnai-páros összerakásával is, és itt nem a magyar versenyzőt választottam ki nehezen. A felkéréskor már tudtam: Szentesi József 2008-as nadapi rizlingjét viszem, abból is az erősen hozamkorlátozott termésből szűrt Bátyust. Közel 4000 forint – ennyiért wachaui Smaragdot nem igen lehetett kapni. A Federspiel itt szóba sem jöhetett, teljesen más műfaj a két bor, kompromisszumos megoldásként egy 2007-es kremstali válogatást választottam mellé, a Stift Göttweig Silberbichl borát, Parker is, a Falstaff is dicsérte, kíváncsi lettem rá. (Igen, egy borkóstolót az ember elsődlegesen önmagának szervez.) Remek bor volt ez, trópusi gyümölcsös illattal, szép, lendületes savakkal, krémes testtel. Akár egy gyenge hatost is adtam volna rá. Csak hát a Szentesi bor mellett színtelennek tűnt. A nadapi rajnai finoman hordófűszeres (érezhető benne a hordó, de nem zavaró egyáltalán, csak hogy egy vitához én is hozzátegyem saját középutas véleményem), erőteljesen ásványos, gyümölcsös illata sokunkat rabul ejtett aznap. A korty komplex, izgalmas, remek savú, élettel teli. 11 gramm maradékcukor is kerekíti a bort, ami nálam eléri a nyolc pontot is. Ez volt az a bor, ami után többen is azt mondták: eddig kizárólag vöröset ittak, mert azt gondolták, hogy a fehérek unalmasak, de most belátják, hogy tévedtek. Lehet egy fehér bor is nagy. Ennél jobb visszajelzést nem is kaphattam volna a kóstolóról.

Kékfrankosok

A kékfrankos-kört, ismét, magyarázkodással kellett kezdenem; meg kellett kérnem a kóstolótársaságot, hogy pörgessék, forgassák a poharakat, mert az intenzív felmosórongy-illat ki fog szellőzni Ráspi 2007-es kékfrankos válogatásból. Volt már tapasztalatunk ugyanis ezzel az illattal. Szerencsére így lett, és átvette az ásványosság a vezető szerepet, kiegészülve fűszerekkel, gyümölccsel. Kóstolva is összetett, izgalmas, még zabolátlan bor képét mutatta, jó lesz ezt egy év múlva újrakóstolni. A hét pont már most jár neki. Sokkal könnyebben befogadható volt az osztrák bor, nevezetesen a Gesellmann Blaufrankisch Creitzer 2007, fűszeresen gyümölcsös íze és illata, egyszerű, de stabil savszerkezete kiemelkedő élményt nem nyújtott, de egy szerethető, szép bort igen. A hat pont megkérdőjelezhetetlen volt. A kóstoló után azért kíváncsi voltam, melyik kékfrankos tetszett inkább a társaságnak, és örültem, hogy a többség a szokatlan illatú és ízű Ráspit nevezte meg.

Mivel sejtettem, hogy a társaság nagy része vörösbor-párti, ezért egy 2007-es Bolyki merlot is került a sorba, sokan örültek is neki, a leghamarabb ez a bor fogyott el a visszakóstoláskor. Intenzív málna, szeder és paradicsom illatát kis vanília övezte, amit meleg, finoman fűszeres, gyümölcsös korty követett. Izgalmas, remek bor, egy magyar merlot sorba szívesen beteszem egyszer. Hat pontot adtam rá most, kíváncsi vagyok más kontextusban hogy fog mutatni.

Édesek

Zárásként két édes bort kóstoltunk, az osztrák Kracher Beerenauslese Cuvée 2007 labdába sem rúgott a Tokaj Nobilis Amicus 2008 mellett. Előbbi egy kellemes, szőlős, birses aromákkal bíró, kicsit lomha desszertbor (5 pont), utóbbi maga a desszert. Enyhén gombás, nagyon friss, őszibarackos, birsalmás illata is levett már a lábamról. Szájban izgalmas, tartalmas, színes, lendületes volt, nálam ez a tétel is megkapta a nyolc pontot. Elfogult lennék?

Szeretem a keretes szerkezetet, így kezdjük újra: Gábor vagyok, alkoholista. Holnaptól majd azt teszem hozzá: ex-művelt. Több mint két évig írtam ide, ez alatt született közel másfélszáz írás (keretes ez a szerkezet is, Miklós Csabi foglalja keretbe), elfogyott ennél jóval több bor. Most behúzom kicsit a kéziféket. Élveztem ezt az időszakot, sokat tanultam közben, ha valakit megbántottam, elnézést érte. Állítólag lehet úgy is bort inni, hogy az ember nem azon töpreng közben, milyen címet is adjon a majdani cikknek. Kipróbálom. Persze ha valamit nagyon el szeretnék mondani, majd valahogy elmondom. Igyanak jókat - frappánsabb elköszönés most nem jut eszembe.