Adelaide-től mintegy 120 km-re északra fekszik a Clare Valley (a második pötty Adelaide fölött), ez az elzártabb, ausztrál léptékkel mérve kisebb borvidék. Az egyedi, száraz rizlingjéről (illetve shiraz és cabernet borairól) ismert régió rejti az egyik legmagasabban jegyzett ausztrál borászatot, a misztikum homályába burkolózó AP Birks Wendouree Cellars-t. A weboldalt ne keressük, mint olyan, nem létezik, a pince egyébként látogatókat is ritkán fogad, a kis volumenben készülő borokhoz pedig csak a levelezőlistás ügyfelek juthatnak hozzá. Erre a várakozó listáról lehet felkerülni, a folyamat kvázi kihalásos alapon működik. A másodlagos piacról, aukciókról viszont - magasabb áron persze - többé-kevésbé beszerezhetők a borok (Európában inkább kevésbé, ha egyáltalán). Néhány hónapja, szerencsés kutakodás eredményeképpen sikerült egy palackot találnom egy nemzetközi szállítást is vállaló Ausztrália-specialista angol borkereskedő weboldalán. Le is csaptam gyorsan a borra, ami egy cabernet-malbec házasítás, az 1999-es évjáratból, £44.10-os áron (plusz szállítás).

A legenda szerint egyedi stílusú, különösen hosszú életű, masszív tanninstruktúrával rendelkező borok készülnek a birtokon (James Halliday, neves ausztrál borkritikus így jellemzi őket: "the iron fist in a velvet glove", azaz "vasököl bársony kesztyűben"). A szőlőt öntözés nélkül művelik, az öreg tőkék egy része még az első, 1892-es telepítésből származik, a fajták shiraz, cabernet sauvignon, malbec, mourvédre és alexandriai muskotály. 13,5% potenciális alkohol mellett szüretelnek, kézzel, ami nem túl gyakori arrafelé.

A pincészet borait 15-20 éves koruktól kezdve javasolják fogyasztani, a napokban megejtett felbontáskor mégis bennem volt a félsz: ki tudja, hogy volt tárolva a 11 éves palack, kibírta-e a hosszú évek viszontagságait, és egyébként is, nem túlzás-e ez a 20 év. Félelmeim alaptalannak bizonyultak, kidugózáskor ugyan elég koros illat csapta meg az orrom, később kóstolva viszont ennek nyoma sem volt. A bor nem hogy élt, de minden jel szerint még fiatal éveit sem hagyta el.

Wendouree Cabernet-Malbec 1999

Átlátszatlan rubinvörös. Orrban közepesen intenzív, koncentrált, tele sötét gyümöl- csökkel, úgymint fekete cseresznye, szeder, cassis. Meleg karakterű, finoman fűszeres (levendula, szerecsendió), leheletnyit bőrös, borsmenta is akad és mindenféle fekete dolog, medvecukor, aszalt szilva, feketeszén. Nehezebben szálazható, még nem igazán komplex, szinte fejletlen illat, egyértelműen ausztrál, ugyanakkor nem egészen tipikus. Szájban pedig kifejezetten atipikus, nem alkoholos, szikár, erőteljesen struktúrált. Tizenegy éves kora ellenére még mindig húsos, sűrű, ugyanakkor teste közepestől alig nagyobb  (13,7%-os alkohol), élénk, természetesnek tűnő savak teszik lendületessé. Szedres, fekete íz. Minden másnál feltűnőbb azonban a korty elejétől jelen lévő markáns tannin, minőségre jónak tűnik, de olyan sok van belőle, hogy ezt nehezebb megítélni. Utóízében földes-gombás, érettebb jegyek is feltűnnek. A súly és a szerkezet itt a fő attrakció, kissé kemény bor, hosszú távra terveze. Az igazi aroma- gazdagságra még várni kell, remélhetőleg kinyílik idővel. Van rá legalább 5 éve, talán 10 vagy több is. Most erős 7 pont nálam.

Utóirat: ugyan ritkább a bor, mint a fehér holló, de az alkeszen már korábban is feltűnt egy fiatalabb évjárat.