Mégiscsak volt valami értelme az idétlen pöttyöknek, ha nem is úgy, ahogy azt megálmodói gondolták. Annak idején ugyanis többen felkaptuk a fejünk a szentgyörgy-hegyi terroirt hűen tükröző sangiovese felbukkanására. Tényleg csak bukkanás volt, hiszen – alighanem ennek köszönhetően is – igen gyorsan elfogyott az addig ismeretlen pince „extraszűz” bora, ami persze 284 palackos mennyiségnél azért annyire nem megdöbbentő jelenség. A következő évjáratot és a borok mögötti embert, Török Csabát most szeptemberben a Várban ismerhettem meg, már csak ezért is érdemes volt kimennem.
Végigkóstoltam a 2008-as sort, ez a 2HA birtok esetében két fehéret és két vöröset jelent. Az olaszrizling és a szürkebarát számomra egyértelműen magán viseli az induló birtokok talán elkerülhetetlen gyermekbetegségét: az új hordók nagyon rájuk telepszenek. Amit viszont sikerült kihámozni a faréteg alól, az határozottan bíztatónak tűnt a jövőre nézve. A vöröseket sem tippelném tartályosnak, viszont ők már most más ligában játszanak: a cabernet nagyon tetszett, a sangiovese-be pedig egyszerűen beleszerettem. Legszívesebben nem is mozdultam volna a Balaton Borgaléria standjától jó ideig, bár a tizenötödik visszakóstolásnál azért már biztos furcsán néztek volna rám.
Pedig nem igazán emlékeztet arra, amit erről a fajtáról szerény tapasztalatom alapján jellemzőként elkönyveltem magamban, dagadtos barátom is inkább pinot-nak gondolta volna, ha nem látja a címkét. Vajon a terroir vagy valami más okozza a markáns különbséget?
Színe már-már silleresen téglavörös terracottába hajló opálossággal. Illata közepesnél intenzívebb, igen vonzó elegye gyümölcsös, virágos, hordós és ásványos jegyeknek. Karakterében hasonlít a Ráspi-borokra: őszibarack, kakaó, eper, langyos szikla és egy kis ibolya szippantható ki a pohárból. Kedves, természetes és szép: magasra teszi a lécet – már orrban. Nem lesz ez végül baj, ugyanis szájban maradéktalanul teljesíti egy pillanattal korábban tett ígéreteit. Közepes testű, nagyon finom, remek struktúrájú, sűrű szövésű bort kóstolhatunk. Élénk, játékos és rendkívül jóízű savai mellé némi érett de határozott tannin is felzárkózik. Kell is ez, hogy mesterien ellenpontozza a korty közepén felbukkanó gyümölcsös, hordófűszeres édességet. Az alkohol is megmutatja magát ilyenkor bátran, szerencsére azért nem szemtelenül. Utóíze hosszú, lehetne akár egy fokkal intenzívebb is. Igazi örömbor: nagyon jó inni, csúszik rettentően, érdemes azonban egy cseppet jobban is odafigyelni rá, mert szép és élénk színei mellett izgalmas rétegei is vannak. És ez a következő évjáratokban reményeim szerint és alighanem egyre inkább így lesz majd, ahogy öregednek és bölcsebbé válnak a tőkék. Ő most a hét pont legteteje, azzal a személyes megjegyzéssel, hogy ennyire talán még sosem habarodtam bele hétpontos borba, az élmény nyolcas volt.
Mindössze 550 palack készült belőle, így hamar el fog fogyni annak ellenére, hogy bizony nem olcsó. Mégis azt mondom: az életigenlés fénye bőven megér ennyit.
Utolsó kommentek