Vajon mekkora a valószínűsége annak, hogy az embernek egyik nap ötöse van a lottón, másnap pedig benyit hozzá a félmeztelen és kissé részeg Scarlett Johansson egy üveg Hennessy XO-val a kezében?

Szombatig úgy gondoltam, hogy kábé ugyanekkora a valószínűsége annak is, hogy életemben valaha két egymást követő napon két Chateau Margaux-t kóstoljak, ráadásul még egy-egy Mouton Rothschildot, Sassicaiat, Cask 23-at meg néhány egyéb bordeaux-it is közben.

Egy régi barátom nem régen borkereskedésbe fogott, és importálni kezdte az Errazuriz chilei csúcspincészet borait. A chileieknek meg van egy mutatványuk, egy világszám, a Berlin Tasting, miszerint berlini kóstoló, azt rendezte meg múlt pénteken a budapesti Kempinskiben.

A berlini kóstoló olyan a chileieknek, mint az észak-amerikaiaknak a párizsi: a nemzeti borbüszkeség alapja. 2004-ben Berlinben úgynevezett rangos európai borkritikusok és mindenféle véleményvezérek jobbnak vakkóstolták az Errazuriz borait a francia klasszikusoknál (két Chateau Latour, két Margaux és egy Lafite volt a mezőnyben). Nagy ünnep volt ez a chilei bornak, megnyíltak hirtelen a világszupermarket fölső polcai. Az Errazuriz azóta is ünnepli a történelmi eseményt, marketingjének gerince, kvázi; road show-zik lankadatlan ezzel a világszámmal, hülye lenne nem turnézni, persze, a töredékébe kerül, mint a magyar bormarketing, és hányszor hatékonyabb! (Akit érdekel, itt elolvashatja az összes Berlin Tasting összes eredményét, körülményét, utózöngéit, történelmi érdemeit.)

Tehát a hazai forgalmazó Wine Age Kft. és az Errazuriz október 15-én posztberlini megakóstolót rendezett: Bordeaux-Toszkána-Napa vegyesválogatott, azaz Chateau Margaux, Chateau Mouton Rothschild, Sassicaia, Tignanello és Cask 23 az Errazuriz öt bora ellen.

A nagy szabású eseményre megjelent a teljes magyar borelit: szakírók, tévések, rádiósok, mindenféle médiákok, belőtt hajú félcelebek, vendéglősök, két nagykövet, sommelier-k dideregtek a légkondikból süvítő jeges szélben - a chileiek komolyan vették ám a dolgot, szigorúan 18 fokos borokat akartak kóstoltatni.

Lehetne találni hibát vagy éppen kivetni valót a módszerben: almát a körtével, Beethovent Mozarttal, Edwin Martont Mága Zoltánnal, Chilét Bordeaux-val, Bordeaux-t Toszkánával, Toszkánát Napával, Napát Chilével, carmenerét cabernet-vel, shirazt sangiovesével, és így tovább. Fajták, országok, földrészek - mindenki mindenki ellen, vakon. Ráadásul maga az Errazuriz szervezi az összes kóstolót, tehát ha nagyon gyanakvók lennék, valami trükköt sejthetnénk a dologban, nem véletlenül nyernek mindig a chileiek (vagy ha nem is nyernek mindenütt, de mindig meg tudnak előzni több szuperdrága világklasszist). De mi hálás közönség vagyunk: hiszünk, és tapsolunk, amikor a bűvész körbe forgatja a dobozba zárt, az imént kettéfűrészelt hölgyet, aki mosolyog, és lábfejével meggyőzően integet.

Annyi kis személyes szkeptikuskodást (kötekedést, tamáskodást) még a lényeg elé, hogy az ilyen tudományosan szigorú vakkostolók énnálam szinte mindig ugyanazzal a végeredménnyel zárulnak: komolyan veszek, koncentrálok, minden ízlelőbimbót célra tartok, lögybölök, szaglászok, öblögetek, és végül kóstolok tíz (vagy akárhány) szar bort. Mert végig a hibát keresi az ember ilyenkor. Ebben sok a tannin, emez savhiányos, itt túl sok a hordó, amott brettes az illat.

A tíz versenyző:

Hazaiak (Errazuriz-borok):
Don Maximiano Founder’s Reserve 2006 - 35-40 EUR
Shiraz La Cumbre 2006 - 30-45 EUR
Kai 2006 (Carmenere) - 80-85 EUR
Seña 2006 - 40-60 EUR
Vinedo Chadwick 2007 - 80-100 EUR

Vendégek:
Chateau Margaux 2007 (Bordeaux) - 280-300 EUR
Chateau Mouton Rothschild 2007 (Bordeaux) - 200-300 EUR
Sassicaia 2007 (Toszkána) - 90-110 EUR
Tignanello 2007 (Toszkána) - 40-50 EUR
Stag’s Leap Cask 23 2006 (USA, Napa) - 80-100 EUR

1. Elsőnek jött a Margaux. A legbujább illatú bor a mezőnyben. Ibolyás, virágos, vaníliás, elképesztően gazdag. Idővel föl lehet benne fedezni a magyar cabernet-k jellegzetes zöldpaprikás fajtajellegét. Az ízben némi csalódást kelt, nagyobb testet, energikusabb ízeket vártam, inkább visszafogott, de elegáns. Határozottan zavart a keserűsége a végén. 7 Alkoholista-pontot így is adtam volna rá, simán.

2. Hosszú percek, sőt egy óra után sem találtam benne semmilyen föltűnő illatjegyet, egyszerűen illat nélküli bor volt, illetve valami nagyon-nagyon halovány dolgot lehetett érezni, darált, kicsit zöld meggyet, ha az ember megerőltette magát. Ízben viszont nagyon határozott, kifejezetten lendületes savakkal, tejeskávés, tejcsokis ízekkel, földes, ásványos, orvosságos aromákkal, elképesztő koncentráltsággal. Ezzel a lendülettel le is ütött a lábamról, úgyhogy az illattalanság ellenére kiosztottam egy kilencest ceruzával, de a teljes kör végigkóstolása után ezt túlzásnak találtam, visszavettem 8,5-re. Kábé két óra és három-négy celsius fok elteltével előkerült az illat is, gazdagon: hecsedli, gesztenye, avar. Sassicaia 2007 volt, és aligha véletlen, hogy a legjobb háromba hoztam: igazából ez az egyetlen borvidék, amelynek az ízvilágában otthonosabban mozgok, toszkánokat sokkal többet kóstoltam, mint Bordeaux-t, Napát vagy Chilét.

3. Illatban és ízben is erőteljes hordójegyek, kakaók, vaníliák, sőt bakelit, alkoholédesség, jó savak. Teljesen integrált, kerek tannin. A vége kissé leégett. 6,5 pont körül. (Don Maximiano 2006.)

4. Az illat alapján az előbbi bor rokona, nagyon hasonló hordóhasználat, de emez gyümölcsösebb, a teste kissé vékonyabb. Ribizlis, erdei gyümölcsös, szép hosszú, de a közepe, mintha lyukas lenne, legalábbis furcsán döccen a korty. Ez 7. (La Cumbre Shiraz 2006, itt nagyjából minden elolvasható róla.)

5. Hosszan vigyorogtam, amikor beleszagoltam a pohárba. Ilyen egyértelmű, éles fenyőillatot borban még sosem éreztem. Próbáltam újra, újra és újra: fenyő! Tömör, brutál fenyő. A korty is egészen furcsa, végig jelen volt valami zöldérzet, de nem az jellegzetes magyaros zöldborsóhüvelyes éretlenség, hanem valami üdébb, elegánsabb zöld. De zöld. Már a korty elején jelentkezett tanninérzet, ez a mattság adta a bor szélességét inkább. Savanykás mattság uralta a kortyot, valami sav-tannin játék, ilyesmivel még nem találkoztam. Idegen, de izgalmas. 7,5. (Chateau Mouton Rotschild 2007)

6. Kissé illathiányos. Édes, széles, hömpölygő, koncentrált, egészen különleges strukturájú bor. Egy kicsit sem visszafogott. A legnagyobbnak tűnő test a mezőnyben. Talán a savak lehetnének markánsabbak, az alkoholból meg vissza lehetne venni egy csöppet. Ez igazi versenybor, az ilyen veszettül áradó borok mindig az élen végeznek. Legyűrt, megadtam magam: 8 pont. (Kai Carmenére 2007)

7. Óvatoskodó illat, mély, földes, pincés, likőrös, gyógyfüves, édeskés. Nagyon édesen és unikumosan indul a korty, szépen strukturált, nagyon hosszú. Lekváros, erdei gyümölcsös, és végig édes. A hordójegyek megint eltúlzottak, rengeteg égettség, keserű a végén. Tannin határozottabb, mint a mezőnyátlag. Újvilág. 7 pont. (Stags Leap Cask 23 2006)

8. Csábító, mézes, lekváros (erdei gyümölcsök) illat. A lekvár oda is kozmált egy kicsit. Élénk, édes és kerek bor. Széles, harmonikus, de utóízben zavaró csípés a garat táján. Határozottan, hosszan. Kár érte. Teljesen ellentétben áll a selymesen gördülő, lekváros, kicsit orvosságos korttyal. 7,5 pont (Tignanello 2007)

9. Bágyadtabb illat, de abban aztán határozott Technokol rapid. Az előbbieknél kisebb test, rendes savak, szépen együtt van minden. Feketeribizli a gyümölcs, egyenes, határozott struktúra. Kellemes bor, erős, de nem nagyon rafinált. 7 pont. (Sena 2006)

10. Kissé zavaros, cefrés, tejsavas illat. Nagy, édes indulás a szájban, érezhető tanninhangsúly már a korty elején. A tannin egyébként még itt sem durva vagy szárító, csak feltűnően több, mint a korábbi borokban. (Ide nem tudom nem beszúrni ezt a megjegyzést: tíz nagyon nagynak számító vörösbort kóstoltunk, az összes tétel együttes tanninérzete nem volt annyi, mint a 2009-es Vylylan Kékoportónak. Még egyszer mondom: kékoportónak. Ez a brutális, szárító, szájpadlásgyaluló, ki tudja, honnan származó csersav már sehol sincs divatban a világon, nálunk még mindig a villányi vörösök alapkelléke.) Nagyon hosszú, kissé csípős utóíz. A klasszisa vitathatatlan, de igazán emlékezetesnek nem mondanám. Hét pontnál több, nyolcnál kevesebb: 7,5. (Vinedo Chadwick 2007.)

A végeredmény (az első hármat jelölte meg mindenki, tehát helyezési számok alapján):

1. Sena
2. Kai
3. Chadwick
4. Tignanello
5. Don Maximiano
6. Cask 23
7. Mouton Rotschild
8. Margaux
9. La Cumbre Shiraz
10. Sassicaia

Hármas chilei győzelem, ahogy az már berlini kóstolón lenni szokott.

(És másnap Alföldi Merlot kolléga is tanúja volt a csodának: egy békés máriaremetei családi házba bekopogott a félmeztelen és kissé részeg Scarlett Johansson, miszerint újabb palack Chateau Margaux került elő. Az már másik, kevésbé tudományos történet, és esztelen calvadosozással végződik.)