Szinte napra pontosan két éve még olyasmit írtam szűzposztomban a Kopárról, hogy „egyeseknek a bor non plus ultrája, önnön jó ízlésük és státuszuk jelképe, másoknak a villányi agyagból életre keltett terroirgólem, ami elöl csak úgy iszkolnak, hogy aztán a távolból élcelődjenek testbéli (és ár-érték) aránytalanságán. Egyfelől sérthetetlen és imádott szentség, másfelől ledöntésre váró szobor, a bor szakrális jellegét megtagadó, branddé aljasult blaszfémia.”

Mára már, úgy érzem, a heves érzelmek pro és kontra lankadtak, innen is, onnan is kevesebben esnek túlzásokba. Hogy mindennek mi lehet az oka, nem tudom; talán a megroppantott árspirál következtében egyeseknek nem elég drága, másokat viszont nem irritál annyira, talán egyszerűen a minket körülvevő rengeteg jó bor és új információ már nem hagy teret efféle hisztériáknak, talán – és ilyesmit valóban tapasztalok – a folyamatosan bővülő tapasztalatok és tudás hatására a különböző táborok belátóbbá, elfogadóbbá váltak. Talán csak nehéz kimondani, hogy Kopar.

A 2007-es hűen követi a 2006-os reformokat, azaz csak 60% a barrique, dominál a merlot és a cabernet franc, bár a sauvignon visszahódított 8%-ot, így is csak a bor egytizedét adja. Kicsit úgy jártam vele, mint a Vylyan syrah-jával, a mostani palackból elpárologtak az állatok, melyeket kóstolókon, bemutatókon többször is erősen éreztem. Furmányos dolog az animalitás. Ez most kitöltés után sokkal inkább fás és édes: vaníliás, tejes, porcukros illatokkal nyit. Pörgetve jönnek a gyümölcsök, meglepő módon inkább piros bogyósok, eperlekvár és főleg málna, illatosan, Solusokat idézően – mintha a merlot épp nyerésre állna a cabernet-kkel szemben. Később csokoládé, konyakmeggy és egy halvány bőrös árnyalat, mely megmenti az unalomtól. A korty súlyos, koncentrált, éppen elegendő savval, közepesnél több, a végén kissé tapadó tanninnal, végig égető alkohollal és roppant gazdagsággal. Egyetértve a konkurenciával a 2007-es Kopar remek bor, de nem éri el a 2006-os szintjét, egy hajszállal mindenben elmarad attól: kicsit zavaróbb a fa, kicsit perzselőbb az alkohol, kicsit keményebb a tannin, kicsit unalmasabb az egész. Míg az idősebb testvért többen is Bordeaux-val rokonítottuk, 2007 felégette az eleganciát, maradt a tomboló mediterrán szenvedély. Eléri a 7 pontot. (7655 Ft, In Vino Veritas)