Az alábbiakban Krajcsovszki László értékelése olvasható a Szeleshát Szőlőbirtok 2010-es évéről: "Nehéz az eltelt évről érzelemmentesen, tárgyilagosan nyilatkozni, hiszen nekünk ez nem csupán munka, nem csupán hivatás, a Szeleshát birtok az életünk szerves része. A birtoképítés leginkább a gyerekvállaláshoz hasonlítható, valamiféle belső késztetés, ösztön indítja el, motiválja az embert. Persze később, ahogyan sok szülő is rádöbben, hogy nincs minden problémára felkészülve, olykor mi is tanácstalanok vagyunk. Az érzelmi viszony az elkészült borokhoz szintén a cseperedő gyerekhez hasonló. Jól ismerjük hibáit, gyengeségeit, de más ne merje megszólni, kritizálni a kicsit.

A birtok teljes területe egy dűlőben (Szeleshát) terül el, ez megkönnyíti a munkát, nem kell megosztani a figyelmünket, és egyben egységes alapanyagot biztosít borainkhoz és felismerhető stílust ad borainknak, ez egyben kiszolgáltatottá is tesz minket egyes időjárási jelenségeknek.

Amikor tavaly december végén végigkóstoltuk a 2009-es borokat, már tudtuk, hogy a 2010-es gyengébb évjárat lesz. Ezt abból vontuk le, hogy a 09-es évjárat szinte tökéletes borokat termett, jó savakkal, érett tanninnal, és szép testtel és már újborban is megfigyelhető egyensúllyal. Akkor az időjárás is elkényeztetett minket, mintha mi írtuk volna az időjárás előrejelzést egész évben. De arra, ami 2010-ben következett, azért nem számítottunk.

A tél folyamán sok csapadék érkezett, hó és eső vegyesen. Ez szinte teljesen feltöltötte a több méter vastag lösztalajunk vízkészleteit, a szőlőnek ebben az évben már nem is volt szüksége többre. A metszést február végéig el sem tudtuk kezdeni, és ezután is többször kényszerültünk pár napra leállni a további esők miatt.

A fakadás a megszokottnál később indult, a  merlot 2001-es telepítésű 4,6 hektáros része vontatottan és hiányosan, a többi 15 hektár szépen egyöntetűen fakadt.

A virágzás kezdete előtt 10 nappal több napos orkán tört ránk, napokig tépte a hajtásokat a viharos északi szél, a gondosan leválogatott hajtásokat letépte, vagy a drótoknál letörte a virágzatot vagy a hajtást. A szél elülte után lehangoló volt a látvány, de ezt a szőlő pár hét alatt kiheverte. A virágzás május 26-án kezdődött (a pinot noirnál és a kékfrankosnál egyszerre). Ez bíztató volt, megegyező 2008-cal és csak egy hét késést jelentett 2007-hez és 2009-hez képest. Sajnos ezután többnapos hideg és eső következett, ami elhúzódó és problémás virágzást okozott. A különböző fajták különböző mértékben kevesebb szemet, kisebb fürtöt kötöttek. Az intenzív hajtásnövekedés idején meleg-párás és hűvös-esős időszakok váltakoztak nem kedvezve a szőlő munkásoknak, ám annál inkább a gombáknak (lisztharnat-peronoszpóra). Jó csapatunk alakult ki az elmúlt években, a környéken élő, elsősorban lajvéri asszonyokból, akik idén először esőkabátban is sokat dolgoztak, ami itt nagyon szokatlan, szinte bűn.

A nyár folyamán a kisebb nehézségek ellenére a zöldmunkák rendben lezajlottak, persze minden sokkal nehezebb volt a fokozott vegetatív növekedés miatt, amit a szokatlanul sok és rendszeres csapadék okozott felborítva a tápanyagfelvétel egyensúlyát. A gondos és jóltervezett növényvédelem miatt a gombás megbetegedésekkel nem volt gondunk a nyáron. Július második fele szokatlanul hűvös volt, de augusztus sem hozott igazán jó időt.

Augusztus közepén, a zsendülés kezdetekor már látszott, hogy a szokottnál kisebb termés várható, és szép meleg és száraz őszre van szükségünk, hogy a megfelelő érettséget elérjük, összegyűljön a kékszőlők éréséhez szükséges hőösszeg. A legjobb szőlőművelés, a leggondosabb gazda sem képes pótolni a nap melegét a hosszú forró délutánokat, bizonyos fekvések kitettségek segíthetnek begyűjteni pár tucat fokot, de a többszáz, akár ezer kilométerrel elcsúszott éghajlati zónát (Moszkvában az évszázad legmelegebb nyara volt) ez sem kompenzálja. 2010-ben náluk augusztus 29-e volt a fűtési szezon kezdete, azóta minden nap befűtjük a kandallót, akkor ez először csak szokatlan lehűlésnek tűnt, de úgy maradt hat hétig, egészen október közepéig. A reményt a szeptemberi két mediterrán ciklon mosta el végleg, a lehullott több mint 150 miliméter csapadék a hideg miatt már lelassult érési folyamatot megtörte, a vékonyodó bogyók héját a botritisz megfertőzte, és ez utat nyitott a rothadásnak.

Szeptember végén kezdtük a szüretet. A fenolos érés elején járó, vörösbor számára még éretlen szőlőből szép rozékat készítettünk. Adtunk is el szőlőt, próbálván menteni, ami még menthető volt, mert nem láttunk reményt az elfogadható évjáratra. A legszebb gyümölcsökből pl. cabernet franc, kékfrankos talán elfogadható vörösbort is készítettünk, de október közepére befejeztük a szüretet. Ami szinte biztos, hogy 2010-es Szeleshát vörösbor nem kerül a palackokba. 

A szakmában régebb óta dolgozók emlékei szerint ilyen évjárat utoljára a hetvenes évek közepén volt, ebből kiszámoltam, ha jövőre 40 éves leszek és még 30-35 szüret állhat előttem, nagy eséllyel lesz még hasonló! Addig is a pincében, és a palackokban érő kiváló 07-es, 08-as, és 09-es borok adnak kellő lelki és anyagi muníciót a folytatáshoz. Mivel úgy érezzük, mi mindent megtettünk, amit lehetett, és sok alázatot tanultunk belőle, ezért 2010 egy elveszett és nem egy elvesztegetett évjárat."

[Krajcsovszki László]