Talán nem túlzás azt állítani, hogy a válság demokratizálta a borkínálatot, egyrészt megnőtt a sűrű fillér becsülete, másrészt a fölülről lefelé építkező modellnek bealkonyult, mint a bunga-bungázásnak Tripoliban. Aki az alapoknál is igényes, annak esetleg a középkategóriás borát is megkóstoljuk, aki viszont az alapokat selejt újrahasznosítónak használja, azt előbb-utóbb kilistázza a népharag. Weningerék talán még időben fordultak a lovon, és az enyhén szólva nem éppen tömegízlésre hangolt borászati filozófiájuk keretein belül összeraktak egy barátságos bort. A „Sopron” valószínűleg visszarajzolta a térképre az elmúlt években egyre kevesebbek által egyre mélyebben tisztelt borászatot. A sokduplavés sorozat másik tagja a 2007-es Cabernet Sauvignon egészen más karakter, mint a „Sopron”, de hasonlóan jó vétel. 

Előrehozom a befejezést: ebben a borban az árán és a címkéjén kívül nincs semmi, ami olcsó lenne. Vezéráldozat: nem 7 eurósnak született, nem 7 eurósnak készült és nem 7 eurós élményt ad. (Zárójeles megjegyzés: sokkal nehezebb az ártól függetleníteni magunkat, mint azt általában hajlandóak vagyunk bevallani. Másként bont az ember egy 2000 forintos bort, mint egy 5000 forintost, másként figyel, és másként értékel. Jelen esetben nyilvánvaló, hogy ez 2000 forintért kiemelkedően jó bor, de vajon hol helyezkedik el a magyar bordóik örökranglistáján? A nyár óta háromszor kóstoltam, és az egyik alkalommal egy 2006-os Bock Royal Cuvée és egy Bock Cuvée mellé bontottam kalibrációs segédeszköznek. A Bockok félórával a bontás után cefreszagba zuhantak, és soha nem tértek magukhoz, a Weninger félórával a bontás után kiegyenesedett, és két napon át örömmel ittuk. De nem tudom igazán, hogy ebből mi következik.) 

Mély és sötét illat - egy jobbfajta bordeaux-i cru bourgeois-ra emlékeztet. Közvetlenül a bontás után babkávé, fekete ribizli harsányan és animalitás visszafogottan, de félóra szellőzés után föláll a rendszer, és komplex, árnyalt kép alakul ki (döntően: fekete ribizli, cseresznye, szilvalekvár, babkávé, bőr és balzsamecet). Kifogástalan érettség, ebben a cabernet sauvignonban hiába keresnénk paprikát (szerencsére mazsolát is). A korty eleje selymes, aztán harapósabbra vált (én ezt az érdességet a kornak tudom be, a másnapi visszakóstolásokra mindig lecsiszolódott). Jóval sűrűbb szövésű, mint a 2007-es Sopron, nagyobb ízmélységgel, teherbíróbb szerkezettel és kitűnő tanninokkal. Igaz, hogy nem csúszik úgy, viszont tovább tart. A szilvás, fahéjas aromákhoz weningeres sósság és jófajta soproni élénkség társul. Édességnek, savanyúságnak még a gyanúja sem férhet hozzá. A lecsengés gazdagon gyümölcsös, határozottan fűszeres, keserű csokoládés kerettel. Hosszú és emlékezetes bor. Masszív 6 pont és best buy.

(PS: A besztbájság fogalmának frivolitásával erősen súrlódik, hogy tulajdonképpen vétek ma meginni. Meghálálná a türelmet. De ki szokott kétezer forintos borokat évekig tartogatni?)