Címkék

Utolsó kommentek

  • elzee: Ma kóstoltam a bort... 19 éves kora ellenére tökéletes állapotban van, talán még mindig nincs a cs... (2022.12.25. 14:32) Éljen, itt a legdrágább vörös!
  • Didier Pénine: @alföldimerlot: If you need personalised Champagne just go to sayitwithchampers.co.uk (2020.06.07. 13:28) Rizlingek az óceánon túlról
  • Szikra Feri: Én most lettem szerelmes a zweigelt-be. Itta már valaki a Balaton-felvidéki Somodi Zsolt Borászat ... (2018.11.27. 11:21) A világ legjobb zweigeltjei
  • gbsz: A lecsós kép forrása nem a linkelt URL, hanem ez: www.gabojsza.hu/2007/07/kedvenc-lecsm.html Kéret... (2017.02.21. 16:44) Mit igyunk a lecsóhoz?
  • ecsabi: @fakanalhos: Aki pedig Angliában él és magyar borra szomjas, az lessen be ide: <a href="http://... (2016.01.31. 16:09) Villányi áttörés
  • Utolsó 20

Alkoholista Twitter

Nincs megjeleníthető elem

Alkoholista a Facebookon

Burgundia a Magtárban

Domaine de La Romanée-Conti Echézeaux 2005

2011.02.28. 07:15 - dagadtos

Burgundia a világ legdrágább borvidéke. Nemcsak azért, mert nincsen értékesebb szőlőfürt annál, mint ami a Romanée-Conti dűlőben terem, de főleg azért, mert akár fehérben, akár vörösben, akár 50 euró alatt, akár 50 euró felett itt a legmagasabb az egyszeri borfogyasztó pofáraesési rátája. Hogy a 30-40 euró alatti terület idegenvezető nélkül valóságos aknamező, még könnyebben elfogadom, a burgundi bor top termék, Burgundiának nem feltétlenül a tömegeket kell kiszolgálnia, de mikor 100-200 euró feletti tételekben sem érzek a világon semmi különöset, elönt a méreg. Nem tudok még egy régiót mondani, ahol ebben az árkategóriában előfordulhatna, hogy egy szép, kellemes, de egyszerű, nagyravágyás és törekvések nélküli bort kapjunk a pénzünkért. 

Mégis tisztán érzem, ha van borvidék, melybe teljesen bele tudnék szeretni, hát Burgundia az – megbabonáznak ezek a mágikus falu- és dűlőnevek tele dallammal és történelemmel, izgatnak a tájak, magával ragad az elérhetetlenségből fakadó mitikus mellékíz. Így mikor megtudtam, hogy Noszvajon megkóstolhatom életem első Domaine de la Romanee-Contiját, nem volt kérdés, hogy a pénztárcám ismét beleszalad egy hatalmas boros pofonba.

Pedig az árra igazán nem lehetett panasz, a borsor bőven kompenzálta a 38 ezer forintot, a Thummerer-családhoz tartozó Magtár fogadó kiváló helyszínnek bizonyult, Bucsek András (Thummerer Éva férje) pedig igazán remek fogásokat készített a burgundi tételekhez. A borokat Márkus György, Burgundia és Champagne szakértője (akit a 2005-ös évjárat keresztapjává választottak Champagne-ban) válogatta össze és mutatta be. (Vörös és fehér beszámolója a kóstolóról itt olvasható.)

Roland Lavantureaux Chablis Vieilles Vignes 2008

Valóban öregek a tőkék, a bor ugyanis 1952-es telepítésű ültetvény gyümölcséből készült, ami Chablis esetében különösen nagy szó, mivel a 60-as évek fagyvédelmi újításai előtt sokszor nemcsak a termés, de maguk a tőkék is megszenvedték a roppant hideget. Nagy meglepetések így sem értek, orrban szokás szerint kissé neutrális, elsősorban citrusos, másodsorban finoman fás és gyógynövényes (kamillavirág). Kóstolva feszes, hűvös, sós és savas. Összességében megéri az árát, nem törte át a gátakat, nem állított Chablis oldalára, de a maga stílusában jól teljesít. 6 pont. (18 euró*)

Domaine Luc és Regis Pavelot Bourgogne Aligoté 2008

Hogy sem 2008, sem a fiatal Aligoté nem a szívem csücske, már régebb óta tudom, így kissé félve kóstoltam a közös metszetet – a viszonylag kicsi, alig hét hektáros birtok bora pedig roppant semleges, aromaszegény, savvezérelt világával legfeljebb részsikereket érhetett el előítéleteimmel szemben. Zéró gyümölcs, halvány ásványosság, és talán mogyoró az illatban, szájban sok sav és kevés szénsav. Egyfelől tiszta, másfelől üres. Gyenge 5 pont. (14 euró)

Domaine Blain-Gagnard Chassagne-Montrachet Morgeot Premier Cru 2007

Ismertebb birtok, ismertebb terület. Claudine Blain és férje, Jean-Marc Blain palackoznak Le Montrachet-t is, az ilyesmi fényesíti a nevet, duzzasztja a renomét. Morgeot az egyik leghíresebb premier cru, ugyanakkor nagyságának köszönhetően meglehetősen heterogén, egészen különböző adottságú dűlőkkel, sőt fajtákkal rendelkezik – fehér- és vörösbort ugyanis egyaránt készítenek errefelé. (Chassagne-Montrachet a filoxéravész előtt még a vörösborairól volt híres.) Hatalmas ugrás szintben és stílusban. A meleg, nyilvánvalóan fás, vajas-banános-karamelles illatba sós, pirított magvas jegyek visznek izgalmat. A kiváló savak ellenére a kortyot is az érettség alakítja elsősorban, kerek, a hordófűszerektől és az alkoholtól kissé édes érzetű bor, de elég lendületes és hosszú ahhoz, hogy ne váljon unalmassá. Eléri a 7 pontot. (55 euró)

Domaine Luc és Regis Pavelot Corton-Charlemagne Grand Cru 2006

Corton-Charlemagne a chardonnay egyetlen grand cru területe Burgundiában, melynek nincsen köze valamilyen Montrachet-hoz, bizonyított már nálunk is. Kitöltve jóval sötétebb, mint elődei, a már egyértelműen arany színnel összhangban orrban is sokkal mélyebb, nehezebb. Rum, fakéreg, pirított tökmag, felsejlő likőrösség – tömény és édes. Szájban is nagy, inkább az alkohol felé billen, ugyanakkor gazdag, és átjárja egyfajta sós izgalom. Tetszik, mégis fáraszt. A tiszta 7 ponthoz hiányzott némi frissesség, így 6 és 7 pont között. (80 euró)

Domaine Georges Roumier Chambolle-Musigny Les Cras Premier Cru 2006

Burgundi szupersztár; a birtokot a DRC-t közvetlenül követő második vonalhoz szokták sorolni, a domaine-t 1990 óta vezető Cristophe Roumier-t pedig az egész borvidék egyik legtehetségesebb emberének tartják.  A pince leghíresebb bora talán a Bonnes-Mares, bár a Roumier-családnak a Musignyben is van területe, igaz mindössze 0.1 hektár. A „Les Cras” ismert és elismert premier cru, ez a bor sem keltett csalódást. A négy vörös közül ez emlékeztetett leginkább a magyar pinot noirokra világos rubin színe, enyhe opálossága, viszonylag intenzív illata és az avaros-vadhúsos vezető jegyei miatt.  Később cseresznyés, meggykompótos gyümölcsösség és hordófűszerek. A korty nem óriási, nem szédítően mély vagy beláthatatlanul hosszú, de megállíthatatlanul megy előre vibráló savaival feszes, bonthatatlan egységben. A legerősebb hét pont, amit valaha adtam. (100 euró)

Domaine Chandon de Briailles Corton Les Bressandes Grand Cru 2006

A Chandon de Briailles család neve ismerősen csenghet a legnagyobb mai francia pezsgőháznak, a Moët & Chandonnak köszönhetően – Pierre-Gabriel Chandon de Briailles 1832-ben vált az addigi Moët társtulajdonosává. Corton a Cote de Beaune egyetlen vörös grand cru területe, megmondom őszintén, az a kevés, amit eddig kóstoltam, nem feltétlenül igazolta a kiemelt státuszt. Hiába Clive Coates két csillaga, hiába a biodinamikus szőlőművelés, nekem ez a pinot noir most is jelentős visszalépés a Les Cras-hoz képest. Megtévesztően halvány szín után rendkívül zárt, szinte barátságtalan illat dohánnyal és töménységet anticipáló mazsolával. Szájban elsősorban cseresznyés, de az aromák felett uralkodik a struktúra, az erőteljes savak és kissé vad tanninok; sok az anyag, kevés a részlet. Idővel messzire érhet, nálam most csak erős 6 pontig jutott. (80 euró)   

Domaine Armand Rousseau Charmes-Chambertin Grand Cru 2005

Harmadszor kóstolok 200 euró körüli Rousseau-bort, és harmadszor sincs meg tisztán a nyolc pont. A Roumier kasztjához tartozik, Gevrey-Chambertin egyik csúcsbirtoka, nehéz felkapottabb borászatot mondani mostanában arrafelé. Charmes-Chambertint komoly presztízse ellenére csak a pincészet ötödik legértékesebb területének tartják, de egy palackkal a hónunk alatt már kevés kóstolóról rúgnának ki, legyünk bárhol is a világban. Az eddigi legmélyebb szín és legkomplexebb illat cseresznyével, málnával, édes fűszerekkel és szárított paradicsommal. Egyszerre sós és édes. A korty nagy, krémes, de túl korán nyitottunk rá: zárt még, kissé szégyellősek az aromák, kicsit belekeserít a hordó, a tanninok is agilisabbak a kelleténél. Így is élvezhető, komoly bor, de egyelőre megrekedt valahol 7 és 8 pont között. (160 euró) 

Domaine de La Romanée-Conti Echézeaux Grand Cru 2005

Mikor Márkus György kitöltötte, alig mertem beleszagolni. Előre elkönyveltem a csalódást, biztos voltam benne, hogy alig lehet majd megkülönböztetni a sor többi tagjától, de úgyis működésbe lép a borpszichológia, a név és az ár megteszi hatását, és végül mind boldogan állunk fel az asztaltól. Óriásit tévedtem. Az este legsötétebbje, nemcsak a rubin mélyül, sőt lilul a karimánál, az eddigi piros gyümölcsös finomkodás helyébe áradó fekete szeder és animalitás lép. Mellettük málnalekvár, grafit és a 100% újfának köszönhetően pirítós, dohány, karamell. Kóstolva is robban, szinte haraphatóak a valódi erdei gyümölcsök, rághatóak a tanninok, kifejezetten nagy, kemény, de dinamikus bor, melyből dől az érettség, mégis friss, erőtől duzzadó. Hogy a pinot noirtól kissé szokatlan stílus a meleg 2005 műve, vagy inkább a bogyozás hiányának és a rendkívül hosszú héjon erjesztésnek köszönhető, igazán nem tudom, de ha vakon kapom, két-három évesnek tippelem: olyan, mint egy nagy bordói bor, melyen átüt a pinot noir intenzív, primer gyümölcsössége. Elképzelni sem merem, mit tudhat a La Tâche vagy a Romenée-Conti 2005-ből, ha a legkevesebbre becsült Echézeaux már most valahol 8 és 9 pont között van. Utóbbihoz ráadásul jóval közelebb. (630 euró) 

* Az árakat Márkus Györgytől kaptam nemzetközi kereskedelmi minimumként, a valós beszerzési árak jelenleg jellemzően 10-30%-kal drágábbak. 
 

24 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://alkoholista.blog.hu/api/trackback/id/tr902696570

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

janigod 2011.02.28. 09:32:30

Egyébként egy 200 ezres bortól nem várná el az ember, hogy csuklóból kidobjon egy 10-est? (Bár én nem ismerem ezeket a boroktat, de 80euro~6p kicsit húzósnak tűnik...)
Amúgy nagy élmény lehetett!

demisec · http://thepit.blog.hu 2011.02.28. 10:54:03

úgy látom, azért a végleges belépő ár a Romane Continak köszönhető leginkább. Mindazonáltal irigylésre méltó élmény lehetett. Az ilyen kóstolók, jegyzetek láttán én mindig arra gondolok, hogy a mi szánk íze szerint egy Domaine Armand Grand Cru 2005-nél nincs meg a 8 pont, de egy francia borkedvelő meg bizonyára egy Szent Tamásnál vagy Solusnál nem értené a lényeget, nagyságot (amik viszont nekünk simán 8 pontosak)...

akov · http://borrajongo.blog.hu 2011.02.28. 11:34:16

@demisec: szerintem az régen rossz, ha "szájíz" ennyire befolyásol. A nagy bor minden kósolónak le kell, hogy essen. Nekünk magyaroknak sokszor van "csőlátásunk", ez igaz, de ez nem szájíz, sokkal inkább annak köszönhető, hogy a világ borait alig kóstolgatjuk - tisztelet a kivételnek - így képtelenek vagyunk elhelyezni egy magyar tételt a nemzetközi menzőnyben.

demisec · http://thepit.blog.hu 2011.02.28. 11:55:27

@akov: húúú, ez a "nagybor" fogalomkör szerintem még nehezebb kérdés, ha már fölhozod. De igazából,amire utalni akartam az az, hogy talán nem ennyire egyszerű a helyzet, hogy csak "szimplán föl kell ismerni a nagy bort", mert a nagy borra azért eltérő lehet a kép még a hozzáértők fejében is (ezek szerint te másképp gondolod...elfogadom).
De ezért tetszik pl a nagy párbaj sorozat is, ahol már össze lettek kóstolva hazai és külföldi nagy fehérborok, mindig érdekes eredményt adva. De érdekes eredményt adnak az itt sokak által nagyon kedvelt Bonkowski jegyzetei is sokszor szintén (nagy) hazai borokról (melyek nála lehet, hogy annyira nem is nagyok).

Szomjas Gödény · http://szomjasgodeny.hu/ 2011.02.28. 12:00:04

@akov: Én személy szerint hiszek a szájízben, meg a nemzetközi ízlésbeli különbségekben, és ez most nem csak hazánk fiainak hátrányát jelenti.

Aminek mindenképp ki kell derülnie, az a kiválóság, tehát a legalább 7(-8) pontos kategóriába esés.

Olyan bort már többet láttam, aminek a megítélése kóstolótól függően változhat a 7-8, illetve 9-10 pontos kategória közt. Ez a vezető nemzetközi kiadványokban is tettenérhető.

akov · http://borrajongo.blog.hu 2011.02.28. 12:04:49

@demisec: persze, értem mit mondasz. Amire én gondolok, hogy ha a kiemelkedő darab (itt 8-9 pontos kategória) szájba kerül, a tapasztalatom szerint nehéz vitatkozni.

Például:

alkoholista.blog.hu/2011/02/07/spanyolok_az_asztalon

Egyszerűen, az 5-6p tételeknél enyhén vitáztunk, kinek és miért tetszik, de amikor a komoly tételek jöttek, mindenki csendben bólogatott, miközben lehengerlő végtelen utóízek szórakoztatták receptorainkat. :)

Persze, mindig vannak egyéni preferenciák, de ilyen szintnél ez egy szűk mezsgye. Gyakran tapasztalok - sokszor borászoknál - csőlátást, azaz a világ legjobb borainak tartják a saját tételt (és eszerint árazzák is), miközben csak a borvidéken kóstolnak, aztán slusz. Ez ami veszélyes, mert inkább hátra vissza, mint előre.

akov · http://borrajongo.blog.hu 2011.02.28. 12:07:11

...akkor nagyjából egyről beszéünk, nem? :)

Hepci · http://gasztrojazz.blogspot.com 2011.02.28. 13:11:28

Célszerű lenne az ilyen cikkeknél egyértelműen elválasztani/jelölni a fehér és vörös tételek bemutatását. Hátha nem csak hardcore rajongók olvassák...

drbarta · http://borrajongo.blog.hu 2011.02.28. 13:17:43

Én is akov álláspontját vallom.
Hiszek abban, hogy az igazán magas "klasszis" az univerzális.

Egy jól kóstoló személytől pedig elvárható, hogy meg tudja állapítani szájíztől függetlenül a "klasszis" jelenlétét.

dagadtos 2011.02.28. 14:13:04

@demisec: Azt erősen hangsúlyoznám, hogy a kóstoló árazása szerintem rendkívül baráti volt. Azért gondoljunk bele, Budapesten milyen borokkal szokás borvacsorát tartani 10-20-30 ezer forintért, jelen esetben egy nyolcfogásos vacsoráról beszélünk, remek kiszolgálással, profi poharakkal, valóban szakértői előadással, elég nagy kóstolási mennyiséggel (egy palackot 10 emberre osztottak, ami több mint elég). Ráadásul a posztban írt árak alacsonyak, én a legtöbb bort csak drágábban tudnám beszerezni, kevésbé megbízható helyekről, szállítási költséggel.

@janigod: Az az igazság, hogy aki Armand Rousseau grand cru borokat, vagy Romanée-Contit vesz, szerintem már ritkán törődik az ár/értékkel. Burgundia tényleg a világ legdrágább borvidéke. A pontokban pedig nyilván benne van az én ízlésem is, másrészt az utolsó három vörös még nagyon fiatal, és jelenlegi állapotot pontoztam.

demisec · http://thepit.blog.hu 2011.02.28. 14:15:32

igazán magas "klasszis", univerzális nagy bor, egy jól kóstoló személy.....
Hol kezdődnek és hol érnek véget ezek a kategóriák? És ha valóban léteznek ezek a kategóriák, akkor miért értékelnek azok a bizonyos jól kóstoló, személyek olykor mégis más és más bort klasszisnak (vagy azonos borokat szignifikáns eltéréssel)? Miért értékel egy "jól kóstoló" lengyel ember egy villányit 5 pontosnak, egy magyar 8 pontos klasszisnak? Miért értékel az egyik szakértő egy nagy száraz tokajit 7 pontosnak, a másik 9-esnek? (És ezek csak a hazai borok 10 pontos rendszerben, 100 pontos rendszerben gondolkodók körében gondolom még nagyobb differenciák fordulhatnak elő).

clos 2011.02.28. 14:48:07

@demisec: A 'jól ' kóstoló személyek mindegyike nem biztos, hogy jól kóstol... Ha jól is kóstol, de járatlan azon a borvidéken vagy kevés a tapasztalata, az még inkább veszélyessé teszi az ítéletének megformálását. Ha komoly kóstolókkal állunk szemben, akkor csak a stylus az, amely nagyság és nagyság között különbséget tehet. De abban az esetben is minden bornak, ami a nagyságot képvisel, komoly minőséget kell képviselnie, vagyis 90 pont fölöttinek illik lennie. Megalapozott véleményem , hogy burgundit kóstolni, itt pinot noirra gondolok, nehéz, különösen járatlan embernek.Ezt azért is érzem, mert a hazai pinot-k többsége a 'hagyományos' hazai vörös borok kaptafája alapján készült vagy készül. Hangsúlyozom: nem mindegyik.Ha valaki elkezd burgundi pinot-kat kóstolni annak végig kell járnia a következő képlet minden fokát:
0-100 borig: "ez egy vacak, ettől mi otthon ezerszer jobbat készítünk.
100-250 borig: "nem értem az egészet"
250-500 borig: "valami dereng"
Úgy 500 fölött már megfogalmazódik bennünk, hogy "ettől jobbat el sem tudok képzelni". Ekkor kristályosodik ki, hogy miről szól a borvidék. DE!!! Burgundia a legnehezebben érthető terület, és örökös tanulásra van ítélve az, akit érdekel. Ötven év is kevés hozzzá, hogy mindent megtudjunk róla. MGY

BZoltan · http://www.juhfark.hu 2011.02.28. 17:30:21

@clos: Aki 500 burgundi pinot-ra adott ki pénzt (cirka 5-10 millió forintról beszélünk) az szereti azt gondolni, hogy ő akkor már ért valamit amit a pórnép nem :)

Én személy szerint nem hiszek abban, hogy létezik olyan minőség aminek az értékeléséhez fekete öves mágusnak kell lenni.

drbarta · http://borrajongo.blog.hu 2011.02.28. 18:32:19

@clos: Van valaki, aki 100 "vacak és drága" tapasztalat után nekigyűrkőzik a 101-iknek? :)

Kapitányr 2011.02.28. 21:00:44

Akik elmentek Noszvajig és csalódottak a Burgundi borokban,felajánlom,hogy jöjjönek el velem egy kicsit tovább,Szomolyára Imréhez!Igyunk egy-két Pinót,vagyis Rotschildok Könnyét!

2011.02.28. 21:44:00

@Kapitányr: Kaló Imréhez mindenképp el akarok jutni idén.. :)

AG 2.0 · http://albertgazda.blog.hu 2011.03.01. 00:01:12

van, hogy tényleg úgy érzem, mindenki megbolondult, engem is beleértve, természetesen

lackó 2011.03.01. 08:48:35

@clos: nem igazán értem, vagy tudom elfogadni, hogy attól egy bort magasabban kéne egy fogyasztónak, vagy kóstolónak -bár nem hiszem, hogy bármivel is több lenne- pozicionálnia, mert nem 123-at, hanem 456-ot kóstolt meg. Érteni jobban lehet, de attól a bor szebb, jobb nem lesz.

clos 2011.03.01. 11:39:48

@lackó: A hozzám intzézett sorokban is benne van, hogy 456 bor után "érteni jobban lehet egy borhoz". Tehát 456 után nagyobb tapasztalattal, tudással rendelkezik az ember ahhoz, hogy több részletet, finomságot észleljen, vagyis komolyabb alapja van ahhoz, hogy precízebb, helyesebb, a valósághoz közelebb alló ítéletet alkosson. Aki nem jártas egy ilyen világban, az nem tudja hitelesen eldönteni, hogy mi a jó, a jobb és a legjobb. Aki nem tanult meg síelni, az nem tud síelni. Minél többet gyakorolunk, annál többet tudunk. S aki nagyobb tudással rendelkezik, az az árat is jobban helyére tudja tenni. A világ legjobbjainál minden leheletnyi minőségi lépcsőért busásan kell fizetni. Ez minden termék esetében így van. Az, hogy ezt ki fogadja el vagy ki nem, más lapra tartozik. MGY

lackó 2011.03.01. 15:24:11

@clos: Azt nem vitatom, hogy több kóstolás=több finomság, természetesen egyértelmű, hiába van meg minden az elméleti tudás szintjén, ha azt a gyakorlat nem támasztja alá. Inkább azt mondom, hogy a jó-nem jó, ízlik-nem ízlik kérdés nem feltétlen a kóstolt tételek mennyiségétől függ.

Kapitányr 2011.03.01. 19:33:02

@Parci: Május 6-án csatlakozz hozzánk!

2011.03.02. 06:50:45

@Kapitányr: küldtem blog.hu mailt!
süti beállítások módosítása