Burgundia a világ legdrágább borvidéke. Nemcsak azért, mert nincsen értékesebb szőlőfürt annál, mint ami a Romanée-Conti dűlőben terem, de főleg azért, mert akár fehérben, akár vörösben, akár 50 euró alatt, akár 50 euró felett itt a legmagasabb az egyszeri borfogyasztó pofáraesési rátája. Hogy a 30-40 euró alatti terület idegenvezető nélkül valóságos aknamező, még könnyebben elfogadom, a burgundi bor top termék, Burgundiának nem feltétlenül a tömegeket kell kiszolgálnia, de mikor 100-200 euró feletti tételekben sem érzek a világon semmi különöset, elönt a méreg. Nem tudok még egy régiót mondani, ahol ebben az árkategóriában előfordulhatna, hogy egy szép, kellemes, de egyszerű, nagyravágyás és törekvések nélküli bort kapjunk a pénzünkért. 

Mégis tisztán érzem, ha van borvidék, melybe teljesen bele tudnék szeretni, hát Burgundia az – megbabonáznak ezek a mágikus falu- és dűlőnevek tele dallammal és történelemmel, izgatnak a tájak, magával ragad az elérhetetlenségből fakadó mitikus mellékíz. Így mikor megtudtam, hogy Noszvajon megkóstolhatom életem első Domaine de la Romanee-Contiját, nem volt kérdés, hogy a pénztárcám ismét beleszalad egy hatalmas boros pofonba.

Pedig az árra igazán nem lehetett panasz, a borsor bőven kompenzálta a 38 ezer forintot, a Thummerer-családhoz tartozó Magtár fogadó kiváló helyszínnek bizonyult, Bucsek András (Thummerer Éva férje) pedig igazán remek fogásokat készített a burgundi tételekhez. A borokat Márkus György, Burgundia és Champagne szakértője (akit a 2005-ös évjárat keresztapjává választottak Champagne-ban) válogatta össze és mutatta be. (Vörös és fehér beszámolója a kóstolóról itt olvasható.)

Roland Lavantureaux Chablis Vieilles Vignes 2008

Valóban öregek a tőkék, a bor ugyanis 1952-es telepítésű ültetvény gyümölcséből készült, ami Chablis esetében különösen nagy szó, mivel a 60-as évek fagyvédelmi újításai előtt sokszor nemcsak a termés, de maguk a tőkék is megszenvedték a roppant hideget. Nagy meglepetések így sem értek, orrban szokás szerint kissé neutrális, elsősorban citrusos, másodsorban finoman fás és gyógynövényes (kamillavirág). Kóstolva feszes, hűvös, sós és savas. Összességében megéri az árát, nem törte át a gátakat, nem állított Chablis oldalára, de a maga stílusában jól teljesít. 6 pont. (18 euró*)

Domaine Luc és Regis Pavelot Bourgogne Aligoté 2008

Hogy sem 2008, sem a fiatal Aligoté nem a szívem csücske, már régebb óta tudom, így kissé félve kóstoltam a közös metszetet – a viszonylag kicsi, alig hét hektáros birtok bora pedig roppant semleges, aromaszegény, savvezérelt világával legfeljebb részsikereket érhetett el előítéleteimmel szemben. Zéró gyümölcs, halvány ásványosság, és talán mogyoró az illatban, szájban sok sav és kevés szénsav. Egyfelől tiszta, másfelől üres. Gyenge 5 pont. (14 euró)

Domaine Blain-Gagnard Chassagne-Montrachet Morgeot Premier Cru 2007

Ismertebb birtok, ismertebb terület. Claudine Blain és férje, Jean-Marc Blain palackoznak Le Montrachet-t is, az ilyesmi fényesíti a nevet, duzzasztja a renomét. Morgeot az egyik leghíresebb premier cru, ugyanakkor nagyságának köszönhetően meglehetősen heterogén, egészen különböző adottságú dűlőkkel, sőt fajtákkal rendelkezik – fehér- és vörösbort ugyanis egyaránt készítenek errefelé. (Chassagne-Montrachet a filoxéravész előtt még a vörösborairól volt híres.) Hatalmas ugrás szintben és stílusban. A meleg, nyilvánvalóan fás, vajas-banános-karamelles illatba sós, pirított magvas jegyek visznek izgalmat. A kiváló savak ellenére a kortyot is az érettség alakítja elsősorban, kerek, a hordófűszerektől és az alkoholtól kissé édes érzetű bor, de elég lendületes és hosszú ahhoz, hogy ne váljon unalmassá. Eléri a 7 pontot. (55 euró)

Domaine Luc és Regis Pavelot Corton-Charlemagne Grand Cru 2006

Corton-Charlemagne a chardonnay egyetlen grand cru területe Burgundiában, melynek nincsen köze valamilyen Montrachet-hoz, bizonyított már nálunk is. Kitöltve jóval sötétebb, mint elődei, a már egyértelműen arany színnel összhangban orrban is sokkal mélyebb, nehezebb. Rum, fakéreg, pirított tökmag, felsejlő likőrösség – tömény és édes. Szájban is nagy, inkább az alkohol felé billen, ugyanakkor gazdag, és átjárja egyfajta sós izgalom. Tetszik, mégis fáraszt. A tiszta 7 ponthoz hiányzott némi frissesség, így 6 és 7 pont között. (80 euró)

Domaine Georges Roumier Chambolle-Musigny Les Cras Premier Cru 2006

Burgundi szupersztár; a birtokot a DRC-t közvetlenül követő második vonalhoz szokták sorolni, a domaine-t 1990 óta vezető Cristophe Roumier-t pedig az egész borvidék egyik legtehetségesebb emberének tartják.  A pince leghíresebb bora talán a Bonnes-Mares, bár a Roumier-családnak a Musignyben is van területe, igaz mindössze 0.1 hektár. A „Les Cras” ismert és elismert premier cru, ez a bor sem keltett csalódást. A négy vörös közül ez emlékeztetett leginkább a magyar pinot noirokra világos rubin színe, enyhe opálossága, viszonylag intenzív illata és az avaros-vadhúsos vezető jegyei miatt.  Később cseresznyés, meggykompótos gyümölcsösség és hordófűszerek. A korty nem óriási, nem szédítően mély vagy beláthatatlanul hosszú, de megállíthatatlanul megy előre vibráló savaival feszes, bonthatatlan egységben. A legerősebb hét pont, amit valaha adtam. (100 euró)

Domaine Chandon de Briailles Corton Les Bressandes Grand Cru 2006

A Chandon de Briailles család neve ismerősen csenghet a legnagyobb mai francia pezsgőháznak, a Moët & Chandonnak köszönhetően – Pierre-Gabriel Chandon de Briailles 1832-ben vált az addigi Moët társtulajdonosává. Corton a Cote de Beaune egyetlen vörös grand cru területe, megmondom őszintén, az a kevés, amit eddig kóstoltam, nem feltétlenül igazolta a kiemelt státuszt. Hiába Clive Coates két csillaga, hiába a biodinamikus szőlőművelés, nekem ez a pinot noir most is jelentős visszalépés a Les Cras-hoz képest. Megtévesztően halvány szín után rendkívül zárt, szinte barátságtalan illat dohánnyal és töménységet anticipáló mazsolával. Szájban elsősorban cseresznyés, de az aromák felett uralkodik a struktúra, az erőteljes savak és kissé vad tanninok; sok az anyag, kevés a részlet. Idővel messzire érhet, nálam most csak erős 6 pontig jutott. (80 euró)   

Domaine Armand Rousseau Charmes-Chambertin Grand Cru 2005

Harmadszor kóstolok 200 euró körüli Rousseau-bort, és harmadszor sincs meg tisztán a nyolc pont. A Roumier kasztjához tartozik, Gevrey-Chambertin egyik csúcsbirtoka, nehéz felkapottabb borászatot mondani mostanában arrafelé. Charmes-Chambertint komoly presztízse ellenére csak a pincészet ötödik legértékesebb területének tartják, de egy palackkal a hónunk alatt már kevés kóstolóról rúgnának ki, legyünk bárhol is a világban. Az eddigi legmélyebb szín és legkomplexebb illat cseresznyével, málnával, édes fűszerekkel és szárított paradicsommal. Egyszerre sós és édes. A korty nagy, krémes, de túl korán nyitottunk rá: zárt még, kissé szégyellősek az aromák, kicsit belekeserít a hordó, a tanninok is agilisabbak a kelleténél. Így is élvezhető, komoly bor, de egyelőre megrekedt valahol 7 és 8 pont között. (160 euró) 

Domaine de La Romanée-Conti Echézeaux Grand Cru 2005

Mikor Márkus György kitöltötte, alig mertem beleszagolni. Előre elkönyveltem a csalódást, biztos voltam benne, hogy alig lehet majd megkülönböztetni a sor többi tagjától, de úgyis működésbe lép a borpszichológia, a név és az ár megteszi hatását, és végül mind boldogan állunk fel az asztaltól. Óriásit tévedtem. Az este legsötétebbje, nemcsak a rubin mélyül, sőt lilul a karimánál, az eddigi piros gyümölcsös finomkodás helyébe áradó fekete szeder és animalitás lép. Mellettük málnalekvár, grafit és a 100% újfának köszönhetően pirítós, dohány, karamell. Kóstolva is robban, szinte haraphatóak a valódi erdei gyümölcsök, rághatóak a tanninok, kifejezetten nagy, kemény, de dinamikus bor, melyből dől az érettség, mégis friss, erőtől duzzadó. Hogy a pinot noirtól kissé szokatlan stílus a meleg 2005 műve, vagy inkább a bogyozás hiányának és a rendkívül hosszú héjon erjesztésnek köszönhető, igazán nem tudom, de ha vakon kapom, két-három évesnek tippelem: olyan, mint egy nagy bordói bor, melyen átüt a pinot noir intenzív, primer gyümölcsössége. Elképzelni sem merem, mit tudhat a La Tâche vagy a Romenée-Conti 2005-ből, ha a legkevesebbre becsült Echézeaux már most valahol 8 és 9 pont között van. Utóbbihoz ráadásul jóval közelebb. (630 euró) 

* Az árakat Márkus Györgytől kaptam nemzetközi kereskedelmi minimumként, a valós beszerzési árak jelenleg jellemzően 10-30%-kal drágábbak.