Az egyes borokkal folytatjuk tehát, ahogyan a tegnapi bevezetőben ígértem. A nagy hasonlítgatás közepette észre sem vettem, hogy valójában nem öt, hanem hat tokaji aszút kóstoltunk, amint az lentebb is látható.
Chateau Lafaurie-Peyraguey 2007
Erős kezdés: a pincészet a tizenegy sauternes-i premier cru classé egyike – a borrégiót alkotó öt falu közül Bommes-ban található a kb. 40 hektáros birtok –, 2007-et pedig kiváló évjáratnak tartják, melyben a gazdagság errefelé szokatlan frissességgel párosul. Fiatalsága ellenére már most teljesen egyben van, alkotóelemekre, aromákra bontani alig lehetséges. Visszafogott illatában elsősorban talán citrusok (a frissebb citromos jegyek mellett édesebb, egzotikusabb narancsos-mangós villanások), másodsorban vanília a hordóból, ami azonban ennél sokkal fontosabb, az a tökéletes harmónia, mely a kortyot jellemzi. Nem robban szájban sem, nem szenzációs vagy felejthetetlen, csak minden a helyén van, a savak, a tannin, a cukor krémes egységbe olvadnak. Erős 7 pont. (cca. 40 euró/0.75 l)
Chateau Coutet 2004
A Chateau Climens mellett a másik barsaci premier cru (a többi faluval ellentétben ők külön ráírhatják a „Barsac” eredetmegjelölést a címkére), és bár 2004-et nem emlegetik a legjobb évjáratok között, nem vallott szégyent. Világosabb arany szín, mint a kezdő tételnél, és jóval intenzívebb, szokatlanabb illat. A botritiszes karakter kevésbé nyilvánvaló; mazsola, szárított paradicsom, narancs, mandarin és szegfűszeg – a végére kész karácsonyi hangulat. Szájban friss, valamivel vékonyabb, kevésbé krémes és tanninos bor, mint elődje. Nem túl komplex, de van varázsa és mesésen finom. 7 pont. (cca. 30 euró/0.75 l)
Chateau Suduiraut 2005
A több mint 90 hektáron bort termelő preignaci birtok az Yquemet követő premier cruk egyik legjobbja, az AXA Millésimes révén pedig a tokaji Disznókő testvérbirtoka. Bámulatosan gazdag, mély, szinte nehéz illattal fogad. Méz, viasz, vanília, füge, karamell és kandírozott őszibarack. Kóstolva is komplex és súlyos, sokkal nagyobbat robban, mint az első két bor, de a valószínűtlen bőségnek ára van: több sav kellene a roppant tartalomhoz, így a viszonylag sok tannin ellenére is lustább kicsit az ideálisnál. A hosszúság persze sok mindenért kárpótol, és így is az eddigi legjobb. 7-8 pont. (Jártunk már így 2005-ös sauternes-ivel régebben is.) (cca. 60 euró/0.75 l)
Chateau Suduiraut 2001
2001-et talán még 2005-nél is jobb évjáratnak tartják, és erre ez a bor sem cáfolt rá. Mély arany szín, és már érettebb illat, még fiatalabb társánál is kevesebb gyümölccsel, viszont sokkal több ásványossággal és tercier aromával (erőteljes mézesség, pörkölt magvak, olajos hal). Krémes és gazdag, de itt a szerkezettel sincs gond, az elegendő sav és a kellemes kesernyék szépen elviszik a kortyot. Az utóíz olyan hosszú, hogy eléri a nyolc pontot is. (Jelenlegi piaci ára cca. 100 euró/0.75 l)
Chateau d’Yquem 1988
A világ leghíresebb édes bora, az egyetlen bordeaux-i Premier Cru Supérieur. Bár a birtok nagyobb, 100 hektárról szüretelnek szőlőt, aminek a szokásosnál kicsit nagyobb hányada, 20%-a sauvignon blanc, a többi mind semillon, muscadelle-lel nem foglalkoznak. 100% újhordó, vadélesztő, átlagosan 9 hl hektáronként, mesterséges édesítés pedig soha nincs – ha nagyon rossz az évjárat, akkor egyáltalán nem palackoznak bort. 1988 azonban remek év volt állítólag, így aztán palackoztak. Mély arany, még fényévekre mindenféle barnától. Orrban már jobban érezni a korát, petrolos, mézes-viaszos, fekete teás aromákkal nyit. Forgatva a pohárban pörkölt magvak, karamell és keleti fűszerek. Minél több levegő éri (vagy minél inkább hozzászokik az orrunk az érési aromákhoz), annál több gyümölcsösséget mutat, számomra főleg aszalt kajszi- és őszibarackot. A korty meglepően könnyed, elegáns, bár krémes és tartalmas, az illat után nagyobb testre számítottam – lomhaságról szó sincsen, a kesernyékkel együtt megint minden a helyén, alig veszem észre, hogy édes bort iszom. Komplex, hosszú és különleges bor, hálás vagyok, hogy kóstolhattam, de nem szakított ki az időből, nem röpített más dimenziókba, egyszerűen csak ez volt a legjobb az öt bordeaux-i közül. Erős 8 pont. (Jelenlegi piaci ára cca. 400 euró/0.75 l)
Disznókő 5 Puttonyos Aszú 2007
Óriási váltás, már színben is sokkal világosabb (közepes citrom), mint aznap bármi. Elképesztően fiatal, áradóan illatos friss citrusokkal, szőlővel, kaporral és egy halvány animális jeggyel. Kóstolva is szinte primer jellegű, elsöprően gyümölcsös, lendületes, erős, ezzel együtt persze kevésbé tűnik szerkesztettnek és komolynak, mint a sauternes-iek. Össze sem lehet hasonlítani a vele egyívású Lafaurie-Peyraguey-vel, valóban reduktívnak és illatosnak tűnik amellett. A textúra sima, a korty üdítően finom, nem bonyolult bor (legalábbis egy Yquem után), de egy stabil hetest mindenképp megér.
Szepsy 6 Puttonyos Aszú 2006
Visszamélyülünk legalább közepes arany színig, de talán még tovább, orrban pedig érett, édes, végtelennek tűnő illatokig. Sült alma, birsalma, sütőtök és méz intenzíven, de nem közönségesen. Azt hiszem, számomra a legszebb szerkezetű édes bor, amit valaha kóstoltam, soha még nem talált ennyire telibe sav-cukor arány, mint most: úgy hatalmas, krémes és hömpölygő, hogy lendületes; úgy lendületes, hogy kicsit sem éles vagy savanyú. Tökéletes. Jóval percen túli, valószínűtlen utóíz. Ha a sauternes-iek nem mutatják meg, hogy komplexitásban és komolyságban van még feljebb, lehet, hogy kiszalad a 10 pont, az erős 9 így is magától értetődő.
Béres 6 Puttonyos Aszú 2005
Nem mondom, hogy könnyű dolga volt a Szepsy után, de nagyot döccent a sor. Jóval világosabb szín és frissebb, de sokkal egyszerűbb illat – aszalt kajszin, szőlőn és tuttifruttin kívül nem tudtam mást kihámozni belőle. Tulajdonképpen szép bor, de folyamatosan azt éreztem, hogy ebbe a sorba egyszerűen nem elég jó – nem elég gazdag, nem elég komplex, a végén pedig egyértelműen savanyúba fordul. Magában kóstolva biztosan feljebb kúszna, itt most 6 pontot ért nekem.
Dobogó 6 Puttonyos Aszú 2005
Ezt a bort mindenki imádja. Bob itt majdnem kiosztott rá egy hatalmas 9 pontot, vörös és fehér épp most alélt el tőle, pannon csúcsbor, egészen biztos vagyok benne, hogy a savakat hajhászó külföldi szakértők oda lennének a boldogságtól, és úgy egyáltalán, évekre visszamenőleg nem emlékszem negatív kritikára a Dobogó boraival kapcsolatban. Én nem szeretem. Az illattal nincs gond, kicsit a Disznókőre emlékeztet, illatos, üdén citrusos-kapros, de mélyebb annál, érezhetően komolyabb, tartalmasabb korty vár ránk. És egyben könyörtelenül savas is. A savak számomra élesek, bántóak, és képesek arra a bravúrra, hogy savanyúvá varázsoljanak egy kifejezetten nagy testű 6 puttonyos aszút. Rajonganom kellene érte, érzem, de erényeit figyelembe véve sem tudok rá 6-7 pontnál többet adni.
Szepsy 6 Puttonyos Aszú 1999
Már a terem másik végéből is ijesztően öreg, fenyegetően barna. Hamar felemésztette a ként, évek óta ilyen – tudjuk meg Szepsy Istvántól, persze ez nem változtat semmit az esztétikai élményen, egy kóstolón ezzel nehéz mit kezdeni. Nagyon érett, de szép és komplex orrban fügével, mézzel, karamellel, fekete teával, füsttel és főleg öreg bútoros aromákkal. Kóstolva 99-eshez méltón inkább szigorú, mint kényeztető, és bár kétségtelenül él, sokkal inkább él, mint a színe alapján várnánk, a rengeteg sav mellett is túlzás lenne azt mondani, hogy vibrál. Krémes, szuperkomplex, rendkívül gazdag bor, de nem lennék őszinte, ha nem írnám le, hogy ennyi sav nekem még ebben a borban sem fér el. 7 és 8 pont között.
Disznókő 6 Puttonyos Aszú 1993
Fiatalabb, közepes borostyán szín és ezzel összhangban kevésbé előrehaladott illat, a tercier aromák (pörkölt kávé, dió) mellett még birsalmasajtot és aszalt kajszit is sikerül találni. Idővel fokozatosan erősödő gyógynövényes jegyek és kevés animalitás ismét, mint a 2007-esben. Kóstolva is izgalmas, az erőteljes, de nem túlzó savaknak köszönhetően élemedett kora ellenére is vibrál, a korty inkább könnyed és elegáns, mint hatalmas, édes vagy hömpölygő. Nem olyan komplex és nagy, mint a Szepsy, de több életet találtam benne, így egy fokkal jobban tetszett. Eléri a 8 pontot.
Utolsó kommentek