Rokonszenvvel figyelem a fehérborok fátlanítására irányuló kísérleteket. Se szeri, se száma az olyan fehéreknek, amik szerintem már soha nem találnak ki a tölgyerdőből (adja az ég, hogy ne legyen igazam). Vanília és pörköltmogyoró, kivasalt savak, savanykás faíz, cseresség – különböző mértékben, de számomra nagyon is meghatározó módon vannak jelen a Kreinbacher-borokban, Szepsy István száraz furmintjaiban, Légli Ottó Landordjában, Jásdi István dűlőszelektált olaszrizlingjeiben vagy éppen a sokat dicsért Oremus Mandolás Furmintban (hogy csak olyanokat említsek, amelyekért fáj a szívem). Így tavaly nyáron nagy örömmel hallottam Takács Lajostól, hogy ő a teljes hordótlanítás útjára lépett. Hogy a 2009-esek ezen az úton meddig jutottak, nem tudom, de az biztos, hogy a 2009-es Furmint jóval letisztultabb, mint a 2008-as volt.

Ám ebben az összehasonlításban további pozitívumot nem tudok mondani. Bízom abban, hogy ez a pályája elején járó bor fog még meglepetést okozni, hogy a palackéréssel a tisztább kontúrok és a szolid elegancia mellé komplexitást is növeszt, de jelenlegi tudásom alapján egy fillért nem tennék arra, hogy a 2008-as formabontó nagyságához valaha felnőhet.

A 2008-ast annyira orrbavágóvá, azonnal felismerhetővé tevő kéksajtos-vizeldés vonulat ebben jóval halványabban van jelen, de azért nem nehéz fölismerni. Már csak azért sem, mert az illatban gyümölcsöt alig találunk, az a kevés kis aszalt sárgabarack, meg körte csak háttérzaj az ásványos, fűszernövényes főmotívumhoz képest. Bazalt eső után. Meg citromfű és borsos menta. Kóstolva is ez a fajta szikárság, ásványos fanyarság a meghatározó. Elegánsabb, csiszoltabb, mint a 2008-as, ám annak varázsereje, színpompája és dinamikája hiányzik belőle. Wachau-rajongóként örülnék az irányváltásnak, de ezt a kanyart, mintha csak hármasba visszaváltva tudta volna bevenni. Közepes test, remek, finoman bizsergető savak, jó szerkezet, általános tisztaság, sima felszín. Ami viszont meglep, hogy a korty közepe kissé vizes. No, nem nagyon - ha nem Hollóvárról lenne szó, talán szóvá sem teszem -, de kétségtelenül érzékelhető, és ez erős kontrasztban van a sűrűszövésű előddel. 6-7 pont (3500 ft)

A 2009-es Hollóvár-borok között alighanem a Hárslevelű(k) lesz(nek) az igazi ász(ok).

[A képet innen metszettem.]