Ez a blog főként a borok kóstolásáról szól, ami természeténél fogva az esztétika témakörébe tartozik. Az a legfontosabb kérdés, hogy jó-e, illetve hogy tetszik-e a kóstolt bor, de persze a miért is terítékre kerül. Emellett rengeteg objektív megállapítás is felvetődik a tetszés-nemtetszés körüli beszélgetésekben, ami a bor alkoholfokáról, a szőlő érettségi állapotáról, a hordóhasználatról, és egyéb, jól számszerűsíthető, vagy akár tudományos pontossággal mérhető adatokról szól.

Az sem titok a hétköznapi borisszák számára, hogy roppant sok olyan területe van ezeknek a borról folyó beszélgetéseknek, ahol nem tudunk pontos és alapos magyarázatot adni a jelenségek mibenlétére, de Richard Feynmant, a híres fizikust idézve elmondhatjuk, hogy itt is sokkal többet tudunk, mint amit be tudunk bizonyítani. Amíg a növényvédelemről és a borkészítés technológiájáról számos részletes, tudományos alapossággal megírt szakkönyv szól, addig sokkal kevesebb tudományos munícióval vagyunk képesek ellátni a biodinamika híveit, vagy a terroir központú gondolkodás képviselőit, és azt sem értjük még egészen pontosan, hogy a termőhely mi módon hat a kész borra, vagy hogy pontosan melyik élesztőtörzs milyen szerepet játszik a szőlő erjedésében. Egyszóval számos olyan bölcsesség forog közszájon, amit a borokkal foglalkozó közönség elfogad, de megmagyarázni nem tud.

A kevés „tudományos-ismeretterjesztő” könyv egyike Jamie Goode The Science of Wine-ja, ami a manapság boros berkekben közkézen forgó témákat veszi sorra huszonöt fejezetben, mindegyikben bemutatva, hogy mi jelenleg a tudomány álláspontja ezekről a kérdésekről. Brit tudóshoz és képzett vegyészhez méltó alkotás, az őszinte megismerés igényével összegyűjtött, széleskörű esszégyűjtemény. Nem a bortermelés lépéseinek az ismertetésére törekszik, inkább csak átfésüli a terepet és felvillant néhány izgalmas, elhallgatott, vagy újszerű területet. Több szürreális kísérletet is bemutat arról, hogy hol tart ma a borral kapcsolatos megértésünk. Kitér a terroir-jelenség lehetséges magyarázataira, a borok mineralitását a hordókba rejtett kavicsokkal vizsgáló kaliforniai borászra (és a helyi OBI véleményére), a kóstolók által ideálisnak érzékelt alkoholszintet vakteszt és fordított-ozmózis gép segítségével kereső Kaliforniai Egyetemre, vagy a legendás bőrös-animális illatú borairól híres Chateauneuf-du-Pape borvidék és a mérhető brettesség kapcsolatára is.

Az újabb high-tech játékszerek közül bemutatja a fordított-ozmózis gép működését és a légifotózás szerepét a szőlőtermesztésben. Sok bonyolult, kevéssé tisztázott, vagy egyszerűen csak marketingszövegek mögé bújtatott problémát tárgyal a könyv, és pontos képet ad arról, hogy mit tud ma a tudomány a szőlőről és a borról.

Én nagy élvezettel olvastam, az Amazon.com-ról könnyen beszerezhető, rendeljenek közösen a haverokkal, vagy kérjenek nyugodtan karácsonyra, születésnapra, nyaraláshoz vagy teleléshez. Legnagyobb hátránya, hogy angolul van, de szerintem még így is megéri. A következő napokban egy-két érdekes fejezetet fogok bemutatni a hazai blogtérben ritkábban tárgyalt témák közül.