Csak elkezdődött valami ebben a kézműves sör témában nálunk. A múlt hét második felében az igazán változékony időjárás ellenére nem kevesen látogattak ki a második Főzdefesztre, ahol közel nyolcvan, zömében magyar kézműves sört kóstolhatott az érdeklődő, művelődő közönség. A tavaszi gyermekbetegségeket, mint kevés csap és végeláthatatlan sorok sikerült kinőni, persze így is maradt még bőven fejlődnivaló.

Engem például rendkívül tud bosszantani, ha egy fesztivált nem nyitnak meg az előre beharangozott időpontban, jó pont viszont, hogy az arckönyv segítségével ezt gyorsan szétkürtölték, mikor már látták, hogy baj van. A fesztivál helyszíne nagyon hangulatos, a közönség összetétele üdítően vegyes, a csapok mögött állók felkészültsége is ilyen, azonban ez már egyáltalán nem üdítő, itt beérném az egyenletesen magas színvonallal is. Megjelentek az újságírók is, az ő „kiszolgálásuk” nem volt éppen zökkenőmentes, én persze ilyenkor kibicként rosszmájúan jókat tudok mosolyogni magamban. Kihallgattam egy-két pohárra beugró, beszélgetésük alapján nyilvánvalóan sörgyári középvezetőket: hát, bizony riasztó volt tudatlanságuk, pedig aztán én sem vagyok egy túlművelt söralkoholista.

A sörök közül most, hogy a lényegről is ejtsek szót, ismét a Grabanc IPA, a cseh (h)idegenlégiós Kocour Catfish IPA, a Stari Ír Vörös és a Fóti Sörfőzde Keserű Méze tetszett legjobban, persze közel sem tudtam mindent megkóstolni. Nagy ötlet volt a Grabanchoz komponált kebab, bár a hús állagával nem voltam kibékülve, kicsit ágyúgolyó jellegűre sikerült, legalábbis az én adagom. Jó ez a fesztivál, egyértelműen van rá igény is, szóval folytatni és fejlődni kell, nem is kérdés.

Mások is ráugrottak a témára: még a nyáron volt egy kommersz sörös, nyomulós kommunikációval, sztárblogger szóvívővel, hamarosan pedig egy outlet születésnapján is rendeznek kézműves sörfesztivált. Én inkább megvárom az első óvodai sörfesztivált nálunk, akkor majd szólok a feleségemnek, hogy én megyek a gyerekekért, semmi probléma.

Visszatérve az erő jó oldalára: van már olyan is, hogy sörvacsora (nem is az első) és miért ne lenne? A Grabanc vándorfőzmestere, Kővári Gergely új helyre költözött boltjában pedig nemcsak árulja a csak jó söröket, hanem csapol is belőlük. Sőt, IPA őrületet is szervez, nem fél megmutatni saját kiváló söre külföldi (verseny)társait. A Grabancról egy kicsit részletesebben is szólok, hátha valaki kedvet kap.

Opálos narancsszínű sör vékony és könnyen oszló fehér habbal. Illata intenzív, a felszínen narancsos, mandarinos, kedves; a mélyben viszont izgalmasan animális, érett napon szárított sonkával, és némi erdei gombával. Kóstolva közepesnél nagyobb testű, az érzékeket felrázóan erőteljes, kirobbanóan grépfrútosan gyümölcsös és markánsan keserű. Szénsavassága sem elhanyagolható, ez is rátesz még egy lapáttal a korty dinamikájára. Karakteres darab, de nem túlzó, remek arányai vannak.

A Főzdefeszt legérdekesebb felfedezése számomra Csobánkai Kézműves Serfőzde volt. Csütörtökön az akkor még meleg időben a söreik is túl melegek voltak, mégis felkeltették az érdeklődésemet, átsejlett valami zavaró langyosságon is. Olyannyira, hogy a héten el is látogattam hozzájuk: komplett sörfőzési gyorstalpalót kaptam Majoros Gábor főzőmestertől, megkóstoltam életem első sör tartálymintáit, ropogtattam malátát és persze kortyolhattam a söreiket immár megfelelő hőmérsékleten. Egyik jobb, mint a másik. A Grabanccal holtversenyben Főzdefeszt közönségdíjat nyert Fekete Bárány helyett én inkább a visszafogottabb, elegánsabb Éjjeli Portásról szólok picit bővebben.

Sötétbarna színű ital kis vörös fénnyel, lágy, vastag és tartós drapp habpaplannal. Nem túl intenzív, kellemes illatában keksz dominál, mellette kávé és egy teáskanálnyi érett, feketébe hajló szilvalekvár kap szerepet. Kóstolva közepes testű, lágy és kerek, de egyáltalán nem lusta: éppen csak annyi benne a szénsav, hogy kellően megemelje. Finoman kesernyés és izgalmasan összetett a korty, nagyon szépen játszanak az ízek a nyelvünkön, ha egy cseppet odafigyelünk rájuk. Mégis a kiegyensúlyozottság jellemzi összességében ezt a sört, nagyon találó rá a neve és a főzde honlapján hivatkozott idézet.

Bizony, már nem elég csak inni ezeket a söröket.

Az első három képet a Főzdefeszt szervezőitől kaptam.