A nyáron lezavart magyar-nemzetközi syrah összevetésben a hűvös klímás borokat vettük górcső alá, és nem győztünk csodálkozni az olcsóbb tételek nyújtotta színvonalon. A Feindből éppen a napokban nyitottam egy újabb üveggel, és ezúttal sem okozott csalódást. Mintha csak egy jó Crozes-Hermitages került volna a palackba, ez talán a leginkább fajtajelleges, észak-rhone-i stílusú syrah, amivel eddig itthon találkoztam.

Ugyanezt nem várnám el egy villányi vagy szekszárdi reprezentánstól, de a közelmúltban összekóstolt néhány dél-pannon tétel után el kellett gondolkoznom, hogy akkor mégis mire számítsak, ha innen választok valamit. A kínos válasz az, hogy jó sok hordóra és újvilági stílusra. Persze a mintavétel távolról sem nevezhető átfogónak – várunk minden tippet, ami cáfolatul szolgálhat –, de az nem különösebben biztató, hogy 2008-as és 2009-es évjáratokban még nem látszódik a barrikról való elmozdulás a prémium borokon. Vakon kóstoltunk (az utolsó tétel nem szerepelt a sorban, utólag, a Heimann visszakóstolásán került csak elő, mégis ide kívánkozik).

Bock Syrah 2008

Elsőre kissé visszafogott az illata, nem is ismerte fel senki; mindenesetre óviláginak tűnik, talán egyedüliként a sorban. Szeder és fekete meggy jön a pohárból, dohány, étcsokoládé és egy kevés kávé kíséretében. A hordó itt sem diszkrét, de nem nyomja el a bort. Kóstolva testes, de nem nehéz, és egyértelműen nem egy gyümölcsbomba. A fajtára jellemző, finoman élénk savak teszik lendületessé, ízében a sötét gyümölcsökön felül egy kis bors is megjelenik. Nem küzd érettségdeficittel, mégis van benne valami kellemes hűvösség. Jó az egyensúlya, nem édes, kellően strukturált – az ilyen boroktól várom, hogy szépen érjenek. 7 pont (kb 8000 Ft, Bortársaság, hiperek, illetve éppen akciós a Veritasban)

Sinfarosa Zinfandel, Primitivo di Manduria, Puglia 2007

Az érdekesség kedvéért került ide a primitivo, kakukktojásként persze, de le is bukott azonnal. Jócskán több napsütésben részesülhetett, mint itt bármi, dől belőle a mediterrán melegség. Tömény, édesen gyümölcsös, koncentrációban könnyedén felveszi a versenyt a shirazokkal, noha ez csak egy 9 eurós bor. Kár a metsző savakért, amelyek disszonánssá teszik, jelentősen csökkentve a bor élvezhetőségét. Ezt az élességet korábbi palackoknál egyébként nem tapasztaltuk, értetlenül állunk a jelenség előtt. 5-6 pont alá azonban még így sem adta a társaság.

Sauska Syrah 2008

Tagadhatatlanul gazdag, tartalmas bor, viszont aránytalanul hordós. Fél évvel korábbi állapotához képest azonban már így is bedolgozott egy jó adag vaníliát, hosszú távon talán nem reménytelen eset. Koncentrált illat árnyalatnyi túlérettséggel, sötét bogyós, aszalt szilvás gyümölcsösséggel, továbbá füstös, kókuszos, kávés jegyekkel. Szájban áradó ízek, erdei gyümölcsök, fa. Enyhén édes, a savak kicsit külön életet élnek, a tannin pedig tapad a végén. Mindezek ellenére a gazdagsága köti le a figyelmet, összesítettben az első helyre jött ki. Populáris, nemzetközi stílus, kevesebb hordóval nálam magasabban végzett volna. 6+ (6900 Ft a pincénél)

Heimann Stílusgyakorlat 2009

Kissé közhelyes újvilági jelleg, abból is leginkább a chilei iskola. Vanília, kávé az illatban, a hordó eléggé ráül, bár a gyümölcsei különben szépek (erdei mix és savanykás meggy). Kóstolva sűrű, testes, puha és kerek, bántó éleket itt aligha találunk, ugyanakkor szó szerint édes, savai pedig visszafogottak, már-már szörpösbe fordul a mutatvány. Íze gazdag, áfonyás, édesfűszeres, kávés, édessége viszont zavaró, és a 15-ös szesz sem áll jól neki. A visszakóstolásra félretett mennyiség határozottan mazsolás irányt vett, ami nem túl fényes jövőt vetít előre. Gyenge 6 pont (5150 Ft, Bortársaság)

Battely Syrah, Beechworth, Ausztrália, 2005

A címke valami gyönyörű, a bor inkább megosztó, bár van egyénisége. Már érezni a kort rajta, noha öregedésnek még nem mutatja jelét. Orrban erőteljes vegetális jegyek, diófa levél, avar, füst, föld, bőr. A gyümölcsök már háttérbe vonultak (fekete ribizli, szeder), az összhatás amolyan érett nagyboros, összetett is, intenzív is, viszont a vega vonal valamelyest már kellemetlen. Teste lekerekedett, ugyanakkor olajosan sűrű (a 16-os szesz révén), ízében szintén a fanyar növényi aromák vezetnek. Dohány és avar jön még, de előbújik némi fajtajelleges szilva is, ami a hosszú utóízben is kitart. Jók a savai, komplex az íze, kellően egyedi is, csak az a pinotage-ra emlékeztető fanyarság ne lenne benne. 6 pont (26 font, nywines.co.uk)

Two Hands Angel's Share, McLaren Vale 2009

Felkapott sztárpincészet, boraik rendszeres feltűnnek a Wine Spectator éves toplistáján, gyakran az első tízben, de nemrég a Decanter nagy shiraz kóstolóját is sikerült megnyerniük (Clare Valley Shiraz 2009, 19,2 pont). Az alkohol 15-ös, de ezt nem érezni, és ami a legfontosabb, hogy ebben a borban a gyümölcs uralkodik. Méghozzá micsoda gyümölcs! Eltéveszthetetlenül ausztrál, mentollal átitatott fekete szilva és fekete meggy, elsöprő intenzitással. Nagy adag fűszer is feltűnik az illatban, koriander és egyebek, a háttérben étcsokoládé. Kóstolva is vastagon gyümölcsös, fekete meggyel és mentollal, intenzív ízzel, betölti a szájat. Testes, koncentrált, savai lendületesek, akár pótoltak, akár eredetiek. Szerencsére száraz, sőt, a várakozásokkal ellentétben inkább szikár, mint behízelgő. Meglepően tanninos, ami kifejezetten jól áll neki. 7, kb 20 font. (Öt éve az öt évvel fiatalabb évjáratról más szájízzel nyilatkozott alföldi merlot, a leírás alapján viszont a két kiadás alapvető szerkezeti elemekben tér el egymástól.)