Ahogyan azt palack kolléga a minap már megírta, a Kézműves Borok Háza által szervezett bemutató után támadt az az ötletünk, hogy egyéb pályatársak jelenlétében közelebbről is szemügyre vegyük a Szecskő zöldveltelinit. A közös kóstoló azonban meghiúsult, így ki-ki a maga módján állt neki az összevetésnek. Jelen körben két osztrák került a mátrai mellé, melyeket még a Mondovino alkalmával Bécsben járva szereztem be a gyönyörű, ám kissé drága Julius Meinl Gourmet üzletben.

A lebonyolítás vakon történt, egy hatfős társasággal, és persze már előre latolgattuk az esélyeket, illetve hogy a kilóg-e a magyar a sorból vagy sem. Igazság szerint erre minden esély megvolt, a Szecskő mellé ugyanis késői szüretből származó, testesebb borok kívánkoztak: Wachauból egy smaragd – minimum 12,5%-os alkoholtartalom, akár 9 g/l maradékcukor -, és nem egy federspiel (szesz 11-12,5%, max. 4 g/l cukor); Kamptalból pedig stimmelt ugyan a klasszifikáció lépcsőfoka – Kamptal DAC Reserve, ez a magasabbik szint, minimálisan 13% alkohollal –, viszont árban léphettünk volna feljebb (10 euró). A ZV-t végül letakart palackból is sikerült beazonosítani, de talán így lett volna ez bármilyen sorban.

Franz Hirtzberger, Rotes Tor Grüner Veltliner, Federspiel 2010, Wachau

Ez a bor ropogós frissességével, makulátlan tisztaságával azonnal belopta magát a szívembe. Nehezen szálazható illat citrommal, kandírozott citrommal, és tényleg van benne valamiféle zöld növényi jegy, melyet leginkább talán a szárzellerhez tudnék hasonlítani. A háttérben fanyar sörös aromák. Kóstolva száraz, lendületes, egyszerre jól iható és mégis strukturált, kissé szikár, köszönhetően sós ízének és élénk, de integrált savainak. Csiszolt és elegáns, eldolgozott élekkel, hosszú utóízzel. Könnyed, de nagyon tartalmas, remek bor. 7 pont (kb. 21 euró)

Arndorfer Grüner Veltliner Strasser Weinberge 2010, Kamptal Reserve

Mélyebb színével összhangban az illat is későbbi szüretre utal, a pohárból őszibarack, szőlő és mandarin árad, illetve egy kevés akácméz is feltűnik. Már-már hárslevelűsen illatos és aromás. A korty olajos textúrájú, a savak finoman citromosak, egy kevés maradékcukor kerekíti le élüket. Gördülékeny, behízelgő stílus, érett őszibarackos ízzel és utóízzel. Tiszta és kidolgozott ez is, kifejezetten itatós, az utolsó porcikájáig élvezetes, és igen jó vétel. 6+ (kb. 10 euró)

Szecskő ZV 2010

A Mátrai Tőkések kóstolóján nagyot szólt a 2009-es, fahordós elődje után, kétséget sem hagyva afelől, hogy nincs szüksége a hordóra. Mély, ragyogó citromsárga szín. Más stílus, karakteresebb, súlyosabb, letaglózó. A tisztasággal és frissességgel itt sincs gond, a különbség mégis olyan, mintha egy egyszerű reduktív bor után egy nehéz somlóival próbálkoznánk (somlói rajongóknak kötelező!) Nagyboros, koncentrált és összetett, illatában citrom és lime, ezek héja kandírozva, koriander, föld, érintésnyi petróleum és akácméz. Öblös, olajosan sűrű a korty, amit szinte észre sem venni élénk savai miatt, avagy a másik oldalról közelítve a rengeteg sav mellett akkora a test, hogy nem válik élessé bor. Feszes, stabil szerkezet, gazdag íz, némi kesernye. Szikár, sós, száraz a vége, utóízében egy kis kéksajt is feltűnik. Kemény, tökös bor. Vasgyúró. Kissé rusztikusnak hat a két osztrák mellett, azonban nagyon egyedi és valahol egy őrületesen nagy anyag. Lehet érte rajongani, de valószínűleg nem lesz mindenki kedvence. 7 pont (4000-4300 Ft, pincearon.hu, kezmuvesborok.hu)