Brettes vagy illós. Esetleg mindkettő egyszerre. Vékony, és húz a cser vagy a sav. Valami baja mindig van. Ez ugrik be, ha a portugizire gondolok. Ha nem pocsék, az már eredmény; ez a mérce. Bizonyára ez a legnehezebben művelhető szőlőfajta, a borász legnagyobb kihívása. Kemény dió: egy egyszerű, jól iható bor elkészítése. Talán sok az a 100 hl/hektáros megengedett hozam a Portugiesernek (lásd Villányi Védett Eredetű Classicus Bor), vagy éppen az odafigyelés hiányzik, ki tudja. Az utóbbi évekből mindössze egyetlen tétel ugrik be, ami konkrétan jó is volt, az mondjuk nagyon ott volt a szeren - erre hamarosan vissza is térnék. Illetve szórványosan belefutottam még olyan egzotikumokba, mint a Gere Attila válogatása, vagy a Jackfall Gesztenyés 2008 - előbbi szintén pozitív példa, utóbbi viszont drága és atipikus. A következő páros a megszokott ársávból érkezett, a kialakult képen viszont nem változtatott sokat, éppen csak a szélsőértékeket sikerült elkerülni: se lefolyó, se remény.
Lelovits Villányi Portugieser 2011
Legalább a címke szép. Háziboros, othellós illat egy kis rágógumis édességgel, meggyel a háttérben. Kóstolva egyszerű, vékony és rövid, íze nem sok. Leginkább semmilyen. Nem bánt, de élvezetet is nehéz lenne találni benne. Könnyű, de nem ösztönöz ivásra. 3 pont (1100-1200 Ft, Radovin, egyebek).
Molnár Villányi Portugieser 2011
Gyengén nyit: lekváros aromák, vékony test, gyenge íz, szétálló alkotók. Szellőzéssel javul, és egészen fogyaszthatóvá válik, ugyanakkor furcsa karaktert mutat. Délies, sőt túlérett jellegű illatában frissen főzött lekvárok, szilva és hecsedli, határozottan édesnek hat. Szájban még inkább dzsemes ízű, de legalább van íze. Élénkebb sav, némi édességérzet. Rusztikus. Egyszerű bor, mégsem hat könnyednek, éppen ez hiányzik belőle. Összességében mégis korrekt, eléri a 4 pontot. (Spar 1490 Ft)
Utolsó kommentek