Nem értek a kadarkához. Hallottam már olyan véleményt, hogy a kadarka megértését leginkább az gátolja, hogy a cabernet irányából közelítünk felé, pedig ez inkább egy pinot-san finom jelenség. Hát, nem tudom. Megkóstoltunk tizenegy kadarkát, de nekünk sem cabernet, sem pinot nem jutott róla az eszünkbe. Azért drukkolunk neki.

Mi, kis cserkészek sokfelé cserkeltünk az elmúlt néhány évben, ezért úgy véltük, hogy finomabb szaglással, okosabb szájjal és nagyobb rálátással térünk vissza a kadarkák völgyébe. Ám a kellemesnek remélt kiruccanás fejveszett menekülésbe torkollott. Már a sor második boránál forrni kezdett az elégedetlenség, és kénytelen voltam felmondani a vészhelyzetre tartogatott poémát a kadarkáról, ami valahogy így szólt: "mert ez egy rothadásra hajlamos, nagy szemű fajta, ami halvány, tanninszegény, fűszeres, könnyű és élénk savú bort ad", de ez kevés volt lelket verni a csapatba. És úgy féltávon az én gyomrom is jelezte, hogy az ideológia vesztésre áll: szégyenszemre savszünetet kellett kérnem.

már a puszta szagától tele lett néhány kiscserkész nadrágja

A kisebb hangsúlyeltolódások mellett a kadarkák folyamatosan az élvezeti határérték peremén táncoltak (és akadt legalább egy killer, a szűkebb pátriánkhoz tartozó Somodi, aminek már a puszta szagától tele lett néhány kiscserkész nadrágja, és a kényes nyelvüket bele sem merték dugni). Amennyiben a mi kis csapatunk reprezentatív mintának tekinthető, akkor a magyar vörösbor reneszánszát hiba volna a kadarkától remélni.

Másnap visszatértem a megfutamodásunk helyszínére, és fényes nappal már kevésbé tűnt fenyegetőnek a táj. De azért messze nem egy pásztoridill.

Az eredmény (hatan kóstoltunk tizes skálán, de igazából 6 pontról indultunk):

1. Vylyan 2003 41.5p (már nem kapható)
2. Jekl 2002 41p (a 2003-as 4.500ft)
3. Szent Gaál 2003 40p (1.390ft)
4. Mészáros Pál 2004 39.5p (1.000ft)
5. Szt. Gaál Kadarissimo 2003 38p. (2.900ft)
6. Vida 2004 37.5p (2.350ft)
7. Vesztergombi 2003 32.5p (2.550)
8. Vylyan 2004 32p (2.000ft)
9. Takler 2004 28.5p (2.200ft)
10. Szent Gaál "Badarka" 2005 11p (1.390ft)
11. Somodi 2005 5p (900ft)

A MA pontrendszere alapján a mezőny első 9 tagja a 3p ("iható, vendégeknek jó lesz") és a 4p (OK) szintjén mozgott. A sereghajtók az após, ill. az anyós bora címért versenyeztek.

Másnap visszakóstolva sokkal árnyaltabb és derűsebb képet kaptam.

A két éllovas, a Jekl és a 2003-as Vylyan kilógott a sorból. Érettebbek, teltebbek voltak a többinél, hiányzott belőlük a fűszeresség, a savak már elsimultak (vagy eredetileg sem voltak túl élénkek), és a hordóhasználat erősen rányomta a bélyegét az összképre. A szekszárdi etalonok savasabbak (a 2003-asok is!), gyümölcsösebbek, fűszeresebbek és karcsúbbak voltak. De ne feledjük, hiába volt a felvilágosító munka az előző este – két villányi végzett az élen.

Vylyan 2003
A hajdani közönségsiker, amiről Szekszárdon úgy tartják, hogy nem is kadarka. Kezdetben animális, feketecseresznyés és cukrászsüteményes illat, másnap már egy érett bort idézett: gyümölcs alig, az animális elillant, viszont a cukrászsütemény megmaradt és finom fenyőillattal egészült ki. A bort mostanra az érlelési aromák határozzák meg, de egyébként is tömörebb, selymesebb, és édesebb, mint egy kadarkától várnánk. A hosszú lecsengés karamelles, diós, vaníliás.

minél összetettebb és kifinomultabb egy kadarka, annál kevésbé tűnik kadarkának

Jekl 2002
Én a vaktesztben erre adtam a legmagasabb pontszámot, és arcátlanul azt is odaírtam, hogy "kadarkának túl szép". Sangiovesét idéző, régi bútoros illattal nyitott, amit tejes, karamellás jegyek egészítettek ki. És ez az olaszos, leginkább egy Rosso di Montalcinora emlékeztető jelleg másnapra is megmaradt. A Vylyanhoz hasonlóan ez is kilógott a sorból: telt, tömör, enyhén édes és nagyon jól elkészített bor. Jelenlegi állapotában ez a mezőny leginkább tekintélyt parancsoló egyénisége. Akik visszasírják a 2003-as Vylyant, azok vigaszt találhatnak benne. (Amikor ezt írtam, még nem tudtam, hogy drága lesz az a vigasz (4 rongy fölött). (A 2003-as évjárat a X. Jubileumi Kadarka Nemzetközi Nagydíj rosé- és vörösbor verseny győztese. De akkor is!))

Vesztergombi 2003
A Vesztergombiak régi motorosok a kadarkabizniszben. Ezzel együtt a szekszárdiak körében atipikusnak mondható módon ez egy vastag, rafinált, sőt, tanninos bor. Afféle überkadarka-próbálkozás. Aromatikájában pirosbogyós gyümölcsök, dohány, fa és némi mineralitás. Ezzel lehet a leginkább elszöszölni, viszont nem éppen behízelgő.

Vylyan 2004
Kadarkaszerűbb, mint a 2003-as, viszont nem annyira emlékezetes. Erősen animális illat, ami jácinttal egészül ki. Ez is a cseresznye-cseresznyemag vonalon mozog. Jóivású, tiszta, lendületes bor némi tanninnal.

Szent Gaál Kadarissimo 2003
Újabb becsvágyó próbálkozás, ami vegyes fogadtatásra talált. Cseresznye minden szinten. Illatában kezdetben lakkos-fás jegyek, másnap likőrös, erjedt gyümölcsös jelleg. Enyhén édes, jó savak és magas alkohol. Nem éreztük jobbnak a sima Szent Gaál Kadarkánál, ami ráadásul feleannyiba kerül.

Szent Gaál 2003
Különös, nehezen meghatározható illattal nyitott, a már szokásos cseresznyés, cseresznyemagvas jegyek mellett sült húsos és vegetális jelleget véltem fölfedezni és határozott fát (bár tudtommal nem barrikolt). Magas alkohol, hosszú lecsengés. A fás jelleg (a gyümölcsösség mellett) másnapra is megmaradt. Élénk savak. Jó vétel.

Vida 2004
Ahogy a nagykönyvben meg van írva. Az előzetes elvárásaimnak ez a bor felelt meg a leginkább. Fűszeres (fűszerpaprika) és gyümölcsös (feketecseresznye), az illatban némi pikáns animalitással. Intenzív, megnyerő íz, de egy picit zöld. Jóivású, egyenes bor. A korty végén némi tannin. Közepesen hosszú, kellemesen fanyar lecsengés.

Mészáros 2004
A 2003-as kedvenc olcsó borom volt. Ez sem rossz, hála istennek. Egyszerű, gyümölcsös bor. Csökkenő sorrendben: cseresznye, cseresznyemag, köménymag. A megkóstolt kadarkák közül ez itatta magát a leginkább. Gondtalan élvezet és továbbra is ajánlott vétel.

Az összbenyomásom az volt, hogy az egyszerűbb (és olcsóbb) kadarkák élvezetes borok (különösen étkezéshez). De minél összetettebb és kifinomultabb egy kadarka, annál kevésbé tűnik kadarkának. Szóval, mi, kis cserkészek úgy találtuk, hogy a kadarkák "nemesítésébe" ölt energia a borászok részéről éppen úgy ráfizetés, mint részünkről két és fél rongyot hagyni a pénztárnál.

Utóirat

Alex Liddell Magyarország borai című könyvében a következőket írja a kadarkáról: "Egyik hagyományőrző termesztője úgy hiszi, hogy ennek a fajtának kellene a külföldi piacra betörő magyar borok zászlóshajójának lennie, és hogy ez a fajta fogja egy nap visszaadni a magyar borok megbecsülését. Azt hiszem, téved. Lágy, piros bort ad, amely fűszeres-gyümölcsös ízzel nyit, középen üres, majd a torokban kirobbanó ízeket kapunk, amit rövid lecsengés követ. Talán házasításra jó bor..."