Itt van az ősz itt van ujjé
s szép mint mindig énekem
istentudja hogy mi okból
jövök haza a kioszkból
s húzgálom a zörgő avarban
mint kiskocsit az életem
(Parti Nagy Lajos: Szódalovaglás)

Nasztupílo ószeny, miszerint uletájut lásztocski. A tél dere már megüté fejemet, vénülő kezemmel nyomom ki szemedet, vagyis ragadom meg ezt a dúzsi merlot, mit ne mondjak, elég ikus a hangulat.

Úgy érzem, nem vagyok többé a savak embere.

Alig bírtam már kivárni ezt a kis hűvösebbet, hogy lehessen vörösözni megint, mert a 04-es, 05-ös fehérsavak már rendesen lekezelték a belső szerkezeteket, torok, nyelőcső, gyomor kapott rendesen. Nagyon jók a savkirály limonádéborok hőségben, pláne, ha szódát (miszerint szikvizet) is nyomhat hozzá az embör (apropó szóda + Dúzsi: a nyár fröccsbora a Dúzsi-rozé volt, talán épp a veszett savassága miatt, ami átütött még a szódán is, bár hallottam társaságról, amely direkte salátaecetnek használta, de ez mondjuk semmit nem von le fröccsértékéből), de ha esik a külső hőmérséklet, gyorsan ráun az ember.

Na, gyorsan egy vöröset. A későnyári kínálatból Dúzsi merlot-ja van kéznél, kétezer körüli áron korrekt vételnek tűnik, ráadásul még a békebeli 2002-es évből.

Dúzsi, tudjuk, a slow wine mozgalom tagja, nem aggódik a cash-flow-n, komótosan nagyhordózza vöröseit, és nem dobálja piacra őket egy-két évesen. Így lehet, hogy csak most, amikor már Gerétől Bockig mindenki túl van a 2003-on, jön ki a 2002-es merlot-val. Ennyit tán csak a tokajiak szoktak ráhagyni minálunk. Dúzsi nagyobb vörösei kicsit alulértékeltek, illetve kuss, ilyet nem mondunk, szóval nagyon jó ár-érték arányúak, a 2000-es cabernet sauvignonból nekem még van két palack a spájzban, és két év alatt elkóstolgattam kartonnyit, nagyon szépen tartja magát, sőt fejlődik. Mint ahogy fejlődik maga a pincészet is. Az utóbbi évek tapasztalatai alapján pályázhatna a Most Improved Player díjra vörösben.

Konkretizáljunk, végre. Dúzsi 2002 merlot tehát. A lírai felütést ihlethette volna a hátcímkére nyomtatott vers is, de mégsem ihlette. Ahogy ezeket a borosüveg-verseket figyelem, úgy tűnik, hogy a magyar borászok irodalmi ízlése nekem nem nagyon smakkol, de hát Istenem, Parti Nagy Lajos meg biztos nagyon szar borokat csinálna.

Eleinte sok erdei gyümölcs és még több alkohol, plusz vanília, eperdzsem is belefér. Gyümölcsrizsesség. Feltűnik a fűszerpaprika is, mint az ultimátus Szekszárd-védjegy. A tanninja arányos, száraz, de nem szárít, jót tesz a végén, nem billen a bor geil felé. Mély, lassú gyümölcsössége van, nem olyan virgonc, föltűnő. Málna és meggy, konkrétan. Mellette bors és konyak. Utóbbi nyilván a sok alkohol miatt. Jól megkomponált, arányos bor, igazi szekszárdi ivós. Alföldi Merlot szerint kategóriájában (könnyű, olcsó vörös) világbajnoki helyezett. 

5p és halleluja (Alföldi szerint hatot is megérhet), továbbá kevéssé költőien kiosztunk neki egy best buyt.