A Vesztergombi pincészetet sokáig az ország legnagyobbjai között tartottuk számon, majd hullámhegyek és völgyek következtek. Jöttek ilyen és olyan borok, szépnek szépek voltak, de valahogy mégsem ütötték át a kultúralkoholista nagyközöség ingerküszöbét. A legendásan forró 2003-as évjárattal és az abból született felsőkategóriás borokkal azonban, úgy tűnik, a pincészet ismét beírta magát a pannon bor nagykönyvének első lapjaira.

Mi azonban arra voltunk kíváncsiak, hogy a felső kategória alatti sávban milyen értékek rejtőznek, ezért górcső alá vettük a 2003-as Turul Cuvée-t, és ha már lúd, legyen kövér alapon hozzácsaptuk a 2004-es merlot-t (más alkoholisták is kóstolták már, egyszer meg még egyszer), mert egyrészt azt nyilatkozta róla Vesztergombi Ferenc nem is oly rég, hogy a kedvence, másrészt pedig hallottunk olyan pletykákat, melyek szerint ez a merlot több riválisát küldte padlóra az elmúlt pár hónapban, mint Mike Tyson fénykorában. Szép madár a turul, de még szebb háturul.

Vesztergombi Merlot 2004

Nyáron lelkesen mesélte borkereskedő ismerősöm, hogy egy náluk tartott borbemutatón Vesztergombiék 2004-es merlot-ja valami egészen csodálatosan szerepelt, szakmányban verte le a többi jó reményű versenyzőt, inklúding Turul küvé és hasonlók. Hitetlenkedve néztem rá: ez az a merlot, amit ezernyolcszáz körül árultok? Az, az - jött a válasz. Ráadásul egy 2004-es vörös. Feje tetejére állt a világ, vagy mi a túró van? Újságpapírba csomagolt aranyröggel volna dolgunk tán? Könnyen lehet, hogy mégiscsak át fogjuk értékelni azt a szerencsétlen 2004-es esztendőt. Nos, én azért óvatosabban kezeltem a kérdést, és ezt a bort vettük előre, gondolva arra, hogy míg ez fajtabor, a Turul mégiscsak küvé, és talán nagyobb testű is. Végül is igazunk lett, ha ezt akkor még nem is tudtuk.

Sötét meggyvörös színnel találkozunk bontás után. Mély, csillogó rubin - elmélkedik borkulturált ivócimborám. Málnás, meggyes illat tolul orrunkba sok fával, némi füsttel. Vesztergombiék saját bevallásuk szerint csak a legjobb évjáratokban rakják új fahordóba a merlot-t, ezek szerint 2004-ben igen jó évjárat lehetett, mert a fás jegyek erősen meghatározzák az illat karakterét. Némi forgatás után a szekszárdi védjegy, a vörös fűszerpaprika is megjelenik, kellemesen lokálisra hangolva az aromákat.

Szájban viszont jönnek a tanninnok, merlot-tól szokatlan mennyiségben. Húznak is rendesen, szárítanak, rúgkapálnak. Fognak ezek még kerekedni - biztat borbarát asztaltárs, bár egyelőre Mike Tysonból nekem csak a pofon jön le, a győzelem kevésbé. A gyümölcsösség háttérbe vonul, ami különösen azért érdekes, mert több helyütt a bor határozott gyümölcsössége lett kiemelve értékelendő erényként. Lehet, hogy mink más bort kóstolunk. Itt fa van és tannin, nagy test és kis gyümölcs.

Két órával később már jelentős kerekedést tapasztalunk, de a fás jegyek még mindig hangsúlyosak. A cserekhez mérten persze szép hosszú a bor, testes is, de inkább várnánk tőle valami merlot-s lágyságot, ha lehetne ilyen igényünk. Szép bor lesz ez valamikor, egyelőre azonban inkább csak OK, azaz erős 4 pont.

A Turul annyira híres küvéje Vesztergombiéknak, hogy egy madarat is elneveztek róla, és nem is oly rég heves utódvédharcok közepette szoborták bronzba Budán. Ha jól emlékszem, 1997 óta készíti a pincészet, és egyfajta szubpresztízs vonalon nyomja, kicsit gyengébb években beleeresztve az übercsúcs Csaba küvé alapanyagát is, 60-40 százalékban megosztva a cabernet franc és a merlot között.

2003 azonban nem volt "kicsit gyengébb" év, így a "jobb" anyagokból megszületett egy komplett Reserve sorozat Csaba küvével koronázva, szegény elárvult turulunkat pedig kituszkolták a biznisz klasszról. A turistaosztály azonban láthatóan nem neki való, erősebb és büszkébb madár ő annál, és így is egy egész korrekt bor kerekedett belőle.

Elsőre fűszerpaprikás illatával támadja le szaglóhámomat, ez azonban kevésbé karcosan jön, mint a merlot-nál, inkább kereken, meleg érzetekkel. Fahordós jegyek követik: csokoládé, kis kávé, cseres fanyarságok, füst. Forgatással a hordó erősödik, majd halvány animalitás csatlakozik hozzá. Igazából nem túl összetett illat, de mély és szép. Finom, szeretem - mondaná rá a nem létező Csisztu Zsuzsa.

Ízben is a hordó jön elsőként, de kevésbé húznak a tanninok, kerekebb az egész bor, mint a merlot. Komolyabb gyümölcsösséggel is találkozunk, főképp piros bogyósok zamatai áradnak szét a szájban. A korty vége felé némi elegáns, cseres kesernye mutatja magát, s fordul át közepesnél talán hosszabb, kicsit fanyarba hajló lecsengésbe.

Szép, tartalmas veres ez, igazi szubpresztízs. Nagy bor talán sosem lesz belőle, de egy korrektül összerakott, szépen csiszolt, jó testű versenyző. Ez már biza a tehetség kategóriája, azaz erős 5 pont.

A nagy kedvenc még természetesen a Csaba küvé marad, csak győzzük megfizetni. A merlot a maga árkategóriájában teljesen rendben van, a Turul viszont némileg túlárazottnak tűn, de az vesse rája az első követ, aki. Szóval belefér, na.