Bő egy hete történt. Nem volt nagy hírverés, de annyira igen, hogy eljusson az infó a komolyan érdeklődők fülébe. Magunk is felhívtuk rá a figyelmet. Nicolas Joly, a biodinamikus szőlőművelés apostola a Festetics palotában tartott előadást, ahova rendőrkordonon keresztül lehetett bejutni, azoknak, akik idejében feliratkoztak a listára.

Bent nyugodt miliő várta az érkezőket, a hosszúnak ígérkező előadáshoz a kis büféasztalról meríthetett erőt a nagyérdemű. Nem akarok nagyszabású konzekvenciát levonni a résztvevők elemzéséből, de egy-két érdekesség feltűnt. Villány képviseltette magát a leggyérebb létszámmal: ha jól számoltam, egy fővel. Még inkább meglepett, hogy borkedvelőt, aki nem kötődik közvetlenül az ágazathoz, alig láttam. Talán kettőt.

Kis késéssel kezdődött a műsor. Igazi franciás, hóbortos kinézetű emberke beszélt, nem kis hevülettel. Aki hosszú szendergésre számított, gyorsan magához tért. Ki kell emelnem a tolmács teljesítményét, aki ezt a szakmai nyelvet remekül magyarította. Önéletrajzi elemekkel kezdtünk. Megtudhattuk, hogy Joly mintegy 22 éve foglalkozik biodinamikával, 7 hektáron, az Angers-től 15 km-re található Savennieres-ben. Akkor döntött úgy, hogy a vegyipari termékek nem kívánatosak az ő területein többé. Filozófiája egyszerű: nem a legjobb bort akarja elkészíteni, hanem a legigazabbat. Útmutatóként a középkori Európa botanikusainak tanításai, Rudolf Steiner és Maria Thun munkássága szolgált számára.

Már a téma megközelítése is érdekes volt. Remélem, írásban is van annyira szemléletes a példa, amilyennek nekem tűnt. Vegyünk egy festményt. Szoktunk-e arról beszélgetni nézegetése közben, hogy mekkora a súlya, milyen színből hány grammot használt fel a festő hozzá, mekkora a hossza, a szélessége? Nem. Nem ezek a dolgok határozzák meg, hanem az, amit mondandójával sugároz felénk. Művészet. A szőlő sem csak fizikai paraméterek sokasága, hanem ennél sokkal több. Igazi műtárgy. Na, ezen keresztül kell értelmezni a továbbiakat.

Joly egyből nekiesett a mai kor fogyasztóinak, a globalizációnak. Érdekes adatokat, észrevételeket sorolva próbált rávilágítani, miért nem vezet előre, ami ma zajlik a világban. Az alsóbb árfekvésű borok ízvilágának nemzetközi sztenderdjeit hozta fel. Az ötdolláros kategóriában a tengerentúlon az eperaromára bukik a jónép, a felkelő nap országában a banán a nyerő adalék. A sokszor elhangzott tanácsot, miszerint az ilyen borokat bárhol elő lehet állítani, és nincs szó másról, mint gazdasági tevékenységről, jó lenne megszívlelniük sokaknak itthon is. Még mielőtt a valódi globális piac kis szeletkéje leszünk.

A kiútra több módon lehet rátalálni. Joly az őshonos fajták biodinamikus termesztésében látja a legeredetibb módot. A földet újra élővé kell tenni, hogy kialakulhasson benne az a flóra, amelytől a folyamatok természetessége újraszínezi a borokat. A szőlőben olyan preparátumokat, természetes anyagokat kell használni, amelyek nem avatkoznak bele maradandóan a növény életébe. Figyelni kell a természetre, amely folyamatosan jelet ad állapotáról, az asztrológiára, amelynek fontos hatása van minden élőlényre. A nagy egyensúlyt kell közelíteni a természet négy állapotának finomhangolásával. Ez a négy állapot az ásványi, amelyhez kötődik a gyökér; a folyékony, amelyhez a levél; a fény, amelyhez a virág; a hő, amelyhez a gyümölcs.

Ennyit írnék erről most. És ajánlom mindenki figyelmébe az Az ég és föld szülte bor című könyvet. Alföldi merlot kolléga értekezett már biodinamikáról, itt is, meg itt is meg itt is, meg itt is, ha érdeklődnek a téma iránt, olvassák újra ezeket a posztokat.