A Chateauneuf-du-Pape járt már nagyon magasan, és úgy tűnik, éppen most kapaszkodik vissza esmét a legcsúcsabb csúcsokra. Az nem sokat jelent, hogy én ezt a borvidéket szeretem a legjobban vörösben – Piemont mellett, persze –, ám az már többet, hogy a mindenféle toplistákon jellemzően hemzsegnek az onnét kikerült tételek. A 2006-os WS 100-ba öt került, ha jól számoltam, mindegyik a mezőny első felébe. Ezt egyrészt a borok kivételes minősége és karaktere magyarázza: a magas alkoholok és a hatalmas testek kedvesek az újvilági szájaknak is, a kifinomultság és az elegancia a bónusz. Másrészt fontos az ár is: 20, 30, 50 euróért jószerével elérhetetlen a nagyborság Barolóban, Bourgogne-ban vagy Bordeaux-ban. A lényeg: megkóstoltunk nyolc reprezentáns terméket.

A borvidék Avignon mellett található, valamivel több, mint 3300 hektáron. Borban a veresek dominálnak, de van fehér is, asse rossz. Chateauneuf-du-Pape-ban találták fel az Apellation Controlée rendszert, és ott a legmagasabb a minimális alkoholtartalom: 12,5-es. Ehhez képest a mi sorunkban egy darab sem volt, amely 14-nél kevesebbel hivalkodhatott. Tizenhárom engedélyezett szőlőfajta van, a grenache a legfontosabb, aztán a syrah és a mourvedre jön. Mindet egyszerre állítólag csupán a Chateau Beaucastel termeszti. A kóstolt borok zömét a helyszínre látogató móri leányka szerezte be. Kettőt csaptunk hozzájuk itthon: a Beaucastelt a Bortársaság, a Villeneuve-öt a Terroir Club közreműködésével.

Villeneuve Vieilles Vignes 2004

Biodinamikus termelő a terrorklub választékából. Öreg tőkék bora. Fiatalosan vörös, ablakai lustán, sűrűn folynak le. Füstös, pörköltös, gyümölcsös illatok. Szép. Vastag, kicsit likőrös, tüzes, nagyon finom. Jó testű, csinos szerkezetű, határozott tanninnal. Komplex és koncentrált. Első körben úgy tűnik, jobb az illata, mint az íze – hiszen nagyon fiatal. A második körre kinyílik, aszalt gyümölcsök bukkannak elő tömegesen. Az üres pohár is gyönyörű. Elképesztően vonzó, egyszer már kóstoltam, akkor is szépen teljesített, most viszont a 8 pontot is elérte.

Chapoutier La Bernardine 2004

A termelő több borvidék óriása, állítása szerint biodinamikus dettó, vannak, akik vitatják eme elkötelezettségét. Meggyesen gyümölcsös, kicsit fülledt, valami savanykás beütés érezhető. Jóval kevésbé érdekes, mint az első. Teste közepes, ízében savanykás, egyszerű, a vége húzós. Persze soha rosszabbat, de egydimenziós. Az idő előrehaladtával sem lesz összetettebb. Szigorú voltam: 5 pont.

Vieux Telegraphe Le Crau 2004

A legnépszerűbb termelők egyike, a modern idők apostola. A Le Crau válogatott tétel. Nagyon mély szín. Fenomenálisan komplex, izgalmas, sűrű, gyógynövényes, mentás, gyümölcsös, minerális illatok. Sűrű és dinamikus. Íze a tökéletesség határán, fantasztikus kraft, finom sav, perfekt tannin. Magas is, széles is, arányos is. Különlegesebb ízjegyei közt fekete olíva és mazsola. Csodásan összetett búcsú, szárazul. Komplex és elegáns, finom és letisztult, lenyűgöző lendülettel. Nehéz elképzelni szebbet. 9 pont.

Clos des Papes 2004

Szupersztár szintén. Paul Avril viszi, derék tradicionalista, betonkádat használ, egy évjáratból egy bora van. Ez a 2004-es 11. a WS-nél. Szép színű, világos villanásokkal. Nagyon mély és sűrű illat, likőrös és pörköléses. Szuper elegancia, dinamizmus, hosszú lecsengés. Nagy test, délceg szerkezet, bontakozik lenyűgözően. Meleg a világa, szellőzéssel egyre kedvesebb lesz, különösen ízben, még akkor is, ha picit nyersebbnek tűnik, mint a telegráf. Erős 8 pont.

Domaine du Pegau 2002

Egyike a feltörekvő kisebbeknek. A 2003-as Pegau Cuvée Reserve 5. a WS Top 100-on. Jól indul, gyümölcsökkel, pörkökkel, izgalmakkal. Aztán előkeveredik valami erjedtes árnyalat, amely ízben is visszaköszön. Eleganciából, erőből, tisztaságból több kéne. Kenyérhéjas, kovászos. Ezek azért szellőznek, később sok minerália és még több animália veszi át a hatalmat. Elöl fanyar, hátul üres. Valahogy furcsa, noha nem érdektelen. 6 pont.

Pierre Usseglio & Fils 2001

A feltörekvő kisebbek másika, ínyencek, gyűjtők kedvence. Ez is erjedtes bizonytalansággal indít, aztán tisztul egykettőre, jönnek gyümölcsök, meg talán kamillatea. Vastag és krémes, dinamizmusban azonban – nyilván korából adódóan – nem hozza azt, amit a legjobbak tudtak. Kifinomultságban sem. Komplex és jó hosszú így is. 7 pont.

Chateau Beaucastel 2003

Chateauneuf-du-Pape legnagyobb csillagának tartják. Vannak jó drága borai, és vannak jó olcsó borai. Azt mondják, a 2003-as évjárat nem jellemző mindenestül a borvidékre, túl nagy forróság volt arrafelé is. Fene tudja. Sötét szín, lelkesedésre ösztökélő illatok. Meleg, finom, összetett. Évjárat ide vagy oda, egy szem lekvárosság sincsen benne. Nagy test, krémesség, árnyalt tannin, elegancia, gyógynövényesség, gyümölcs, föld. Koncentrált és lendületes. 9 pont.

Clos des Papes 1999

A sor közepére a pince egy ifjú, a végére egy korosabb borát tettük. Leánykánk közlése szerint Paul Avril meggyőződése, hogy borai átlag hétévesen érnek a csúcsra. Érett, világosabb, barnásabb szín. Illatban animalitás meghökkentő intenzitással. Alig búvik elő alóla valami. Később mégis: gyógynövényesség és ásványok, gyümölcs mutatóba. Ízben ugyanez: hibátlan a szinkron az íz és az illat között. Széles és gyönyörű, inkább erőteljes, mint összetett. 8 pont.

P. S.: Lehet, hogy a legjobbakat érdemes lett volna akár napokkal a kidugózás után is visszakóstolni, de ez nem jöhetett össze. A két 9 és a három 8 pontos az első estén elfogyott, meg is látszott rajtunk. A három gyengébből maradt kevés. Nem akartam elhinni, milyen zseniális formát mutattak sok-sok idő múltán: élénk, zamatos, tartalmas és hibátlan volt az Usseglio, a Pegau és az 5 pontossá leminősített Chapoutier is.