Baráti unszolásra, ha nehezen is, de egy rideg szombaton útra keltünk legmagasabb hegyünk nyúlványain küzdő ifjoncaink múlt évi termésének mustrájára. Jó olyan dolog mellé állni, ami tiszta, előremutató és értékteremtő. Ez a három ember és társaik arra vállalkoztak, hogy megmutassák a Mátra sokszínűségét. Felcsillantsák a reményt arra, hogy van, aki még hisz a kézműves borászkodásban. Az augusztusi napsütésben szűkölködve is sikerült többségében érett szőlőt szüretelniük, remélem, gondos kezeikkel palackba is sikerül zárniuk munkájuk gyümölcsét.

Karner Gábor

Szücsi község határában, a Vitézföld dűlőben gazdálkodik, amely egy platószerűség, délies lejtéssel. A terület talaja meszes kőbázison sárga agyag. A birtok jelenlegi ültetvényei régi és új telepítésűek, de felvásárolt alapanyagból is készít bort Karner Gábor. Teszi mindezt olyan alázattal, odaadással és akkora teherviseléssel, amilyennel nem nagyon találkoztam még. A borok jelenleg egy fővárosi agglomerációba tartozó, asszonykórusáról (is) nevezetes település kis utcájában megbújó ház pincéjében élik világukat. Ahol a következőkre eszméltem.

Kékfrankos siller 2006: Felvásárolt szőlőből szűrte, préselés nélkül, a vincellér a levet, amely 48 órán állt előtte a héján. A bor természetes útját járja jelenleg, ként, fajélesztőt nem kapott. Illata intenzív ribizli, finom fűszerességgel. Szájban friss, struktúrája gazdag, gyümölcsössége átjött az illatból. Utóíze hosszú. Buborékmentes, sima öröm.
Kékfrankos 2006: Az előző tétel sűrűbb fele. Picinyke zöldes illat villan be a fűszeresség előtt, amelyet hűvös málnásság kísér. Ízében is vad, még ha tiszta és fajtajelleges is. Jó ivású bor. Jól érződik, hogy míg a szőlő húsa érett volt, fenolosan már nem volt ennyire jószívű az évjárat, és ez rányomta bélyegét a borra.
Kékfrankos Vitézföld 2006: Erről csak elfogultan tudok írni, mert családilag részt vettünk a szüreten. Édes, meszes illat, később mély melegség, fekete szeder, túlérett cseresznye illatban. Íze telt, tanninja recés, de érett, a picinyke feketeborsosság ízben pikánssá teszi. Fiatal bor, nagy ígéret.

Szecskő Tamás

Szecskő Tamásról írtam már tavaly, szerencsére a tigris nem veszett el a hegyekben, hanem előjön a rejtekéből. A múlt esztendőben komoly terméskorlátozást vezetett be a kóstolt borokat adó szőlőben. Sajnos, egyik legnagyobb reménységét, egy termőre forduló szürkebarát-ültetvényt orvul tönkreverte a jégeső, talán idén újra lesz esélye teremni. Panaszra azért ennek ellenére nem lehet oka, a kóstolt borok nagyon tiszták, hibátlanok. A fajélesztő szinte észrevétlenül lapult a mintákban.

Királyleányka 2006: Virágos, gyümölcsös illat, ízben dettó. Mindezt sima savérzet, kellő tartás emeli az előző évjárat fölé. Tiszta íz, remek gyümölcs.
Zöldveltelini 2006: Grapefruit, édesség, banán illatban. Zamatos, testes bor, érdekes kesernyével.
Chardonnay 2006: Szinte még mustos állapot, valamiért lassan indul a felnőttkor felé. Tartalmas, érett anyag, a jövő titka, mi lesz belőle.
Rubintos 2006: A kékfrankos és a zweigelt 1951-es frigyéből, a Kozma P.-Tusnádi J. páros segítségével létrejött fajta (majdnem harminc év kellett, hogy államilag elismerjék). Piros bogyós gyümölcsökre emlékeztető illatok, fűszeresség mértékletesen. Ízben kedves, zamatos. Jó egyensúlyú, izgalmas bor.

Losonci Pince

Losonci Lívia és Bálint tovább mélyíti kapcsolatát Gyöngyöspatával, újabb területeket vettek, sőt még egy patinás, erősen felújítandó házikót is, közel a pincéjükhöz. Azt hiszem, komolyan gondolják. Irigylem tőlük az elhivatottságot, amelyet, a harmadik iksz előtt jóval, a föld, a szőlő, a fizikai munka iránt éreznek. Vissza az adatokhoz. Birtokméret jelenleg 1,8 hektár, amiből 1,5 hektár termő. A Gereg-dűlőben 0,3 ha pinot noir, az Úrrátesziben 0,4 ha kékfrankos várja az idei évet, hogy végre megmutassa magát, a többi terület terem már. A pincébe került tavaly két új hordó is, a szentmártonkátai aranykezű Dósa Kálmán munkája nyomán, ami további minőségnövelésre ad esélyt.

Olaszrizling Úrráteszi 2006: Barna agyagos, andezites háton fekvő termőhely. Friss, citrusos illat, sima érzet, kerek, élénk sav, kicsit zárt íz. Jó egyensúly, reménység.
Cserszegi Fűszeres Úrráteszi 2006: Barna, kötött agyag, meszes rétegen, andezitmorzsalékkal gazdagon. Illatban gazdag, primer gyümölcsösség a fajta minden szépségével. Húsos érzet, magas, eleven, kerek sav. Sok glicerin, szép kesernyésség, hihetetlenül intenzív fajtaíz, lecsengésében is, hosszú percekig. Kár, hogy kevés van belőle.
Kékfrankos Peresi 2006, 3 éves hordó: Lazább kötésű barna agyag, finom szemcsés meszességgel. Fűszeres, hűvös illat, ízben még vad, közepes test, szép egyensúly, recés tanninnal.
Kékfrankos Peresi 2006, új hordó: Mélyebb fűszeresség, leheletnyi új fás jegy, gyümölcsösebb érzet. Ízben sokkal simább, mint a hároméves hordóban érő bor, tanninjai kedvesek, a szájat jól kitöltik. Egyszerű, de jó.
Kékfrankos Virágdomb 2006, 3 éves hordó: Érett, cseresznyés, buja, fűszeres illat. Íze egysíkúbb, ami a még nem kikerekedett tanninnak tudható be, érződik, hogy jó anyag, érnie kell.
Kékfrankos Virágdomb 2006, új hordó: Mindent tud, amit az előző fajtatársak, de azoknál sokkal több és fineszesebb, mind illatban, mind ízben. Nagyon jót tett az intenzívebb oxidáció az új fában, a savak szebben lekerekedtek, az ízek jobban előbújtak.