Még az ősidőkben, a világgazdaságos kóstolók korában volt minálunk szokásban az, hogy évente körülbelül egyszer mindenki hozott egy-két palack fóliába tekert bort, amelyek segítségével meglephette a többieket ügyesen. Így esett, hogy egy kecskeméti borászat – talán Mét 2000 volt a neve, de nem biztos – cabernet sauvignonját felsőközép-kategóriás villányinak tippeltük. Egyébként finom volt, tényleg, mi meg az út legelején jártunk, és azóta sem jutottunk messzire. Na, ezt a szép hagyományt próbáltam feltámasztani nemrégiben, néhány alkoholista és pár holdudvarbeli társaságában. Az első részben a terítékre került fehérekről írok. Közreműködött: Alföldi Merlot.

Coudoulet de Beaucastel Blanc 2004

A Chateau Beaucastelt szeretjük és nagyra tartjuk. Általában kitűnő fehérboruk 2004-ben 30-30 százalékban marsanne-ból, viognier-ből és bourboulenc-ből készült, a maradék 10 percent clairette. A nemzetközi szaksajtó szereti, Parkernél 90, a Wine Spactatornál 89, Jancis Robinsonnál 16 pontos. Meleg karakterű illat, sok fával és szesszel, íze és lecsengése is alkoholvezérelt. Menet közben gazdagszik, élénkül, likőrösödik, fűszer és gyümölcs is előkeveredik. Meg dió. Van benne mineralitás. Összességében azonban hiába a nagy test, ha kevés a dinamika. AM kolléga szerint illatában ananász, méz, virág, agyag, elég zárt. Olajos, krémes és sima, ám a korty erőtlen. Sokat akar, de nem bírja a sav. Lecsengése mandulás és rövid. Én érdemesnek találtam 5 pontra, AM viszont orbitális csalódásnak és jól fésült középszernek minősítette, majd 4 pontot osztott ki.

Füleky Kúria Tokaji Furmint 2004

Nagy-nagy kedvencem, 8 ponttal honoráltam képességeit az összalkoholista furmintbajnokságon. Tetszett akkor a többieknek is. Élénkebb szín, nagyon dinamikus illat. Fűszer- és gyümölcshegyek. Hanem szájba véve jött a sokk: rengeteg sav, és semmi más. Citrom minden szinten. Később orrban is átveszi a hatalmat valami furcsa tompaság. Megtépte az idő. Ugyanez AM olvasatában: magas alkohol, mézes, az előzőhöz képest intenzív illat, szőlő és virág. A szájban káosz, és kíméletlen, citrompótlós savanyúság. 3 pont és 3 pont. Valami történt. Meg se írtam volna – ilyen sajnálatos fejleménynél egy próba nem próba –, ha AM nem mondja, hogy előzőleg kétszer is dettó rossz palackba szaladt bele.

Bussay Csörnyeföldi Tramini 2005

Kristálytiszta szín, bomba illat. Élénk, friss barackos, virágos, rózsás, tuttifruttis. Le sem tagadhatná, hogy tramini. Hiszen nem is akarja. Dinamikus, vibráló, egyenes. Nem hömpölyög, meglehetősen keskeny, az első szippantástól az utóízig végigszalad frissen és üdén. Magas szerkezetű, gerinces. A vége száraz és finom, a szárazpróba fűszeres. AM kóstjegye: minden, ami szép lehet egy traminiben, plusz tartás és elegancia. Az első bor, amit bűn volna kiköpni, és meg is hálálja a szíves fogadtatást. Tiszta, egyenes és lendületes, szikár, de arányos. A búcsúja marcipános. 6 pont és 6-7 pont.

Cailbourdin Pouilly Fumé Les Cris 2005

Jó nevű borászat. Meghökkentően fehér bor. Már-már színtelen, mint a víz. De máris támadnak a sűrű és mély illatok. Fű és széna, egzotikum és mineralitás. Igen-igen vastag és rétegzett, gazdag és egészséges, rengeteg gyümölccsel, sok kanyarral, finesszel. Elegáns, hosszú és száraz. Itthon miért nincs ilyen sauvignon blanc? – tette fel a kérdést AM. Illata szép, sokszínű, fajtajelleges és vonzó. Inkább fehér húsú gyümölcs, mint fű. Kóstolva szárnyal igazán. Csorog az ember nyála, de nem a citromsavtól. Hibátlan, gazdag, mégis könnyű, friss, de nem zabolátlan. Lecsengésben zellerszár. Ezt is nagyon jó inni. Ráadásul nem is drága. Annyira. 7 pont és 6-7 pont.