Az itt tollhegyre tűzött két bornak semmi köze egymáshoz, leszámítva, hogy egyazon estén kezdtünk nyakukra hágni, akartam kezdeni ezzel, de hamar rájöttem, van egy rakás egybeesés. Mind a kettő 2004-es. Mind a kettőt apa és fia készítette. Mind a kettő megéri a pénzét. Mind a kettő öt pontot kapott megérdemelten. Und so weiter.
Vesztergombi Chardonnay–Olaszrizling 2004
Vesztergombi Ferenc és Csaba fia egyebek közt arról híresek, hogy Alföldi Merlot kolléga rajong a munkásságukért. Természetesen én sem vetem meg boraikat, erre vonatkozólag is mutathatok fel bizonyítékot. Ellenben a legkevésbé sem a fehéreikről híresek ők. Azzal együtt sem, hogy Ferenc a Boremberek című könyvben azt mondja – éppenséggel nekem, bár ez mellékes –, szeretne ezt-azt kihozni az olaszrizlingből, mert igenis emlékszik, sokra volt képes a fajta Szekszárd környékén, bakművelten.
A kétezernégyes küvének csak egy része olasz, és nem tudni, mennyiben indokolt előtanulmánynak tekintenünk őt. Szép halvány aranyszín, tiszta, mint illik, erről többet minek mondani. Orrban is oké. Gyümölcsös, virágos és élénk, tartalmas fehérborillat. Jön a chardonnay körtéssége és a rizling mandulássága egyaránt. Előbb úgy tűnik, harmóniában. Utóbb mégsem áll össze egészen. Szájban tisztes savak, magas szerkezet, helyén van a test is, egészséges, dinamikus példány. Érdekes, hogy épp a rizlingessége – az imént hivatkozott mandula – billenti meg valahogy egységességét. Mintha nem bírna istenigazából megbarátkozni a két fajta. Érdekes bor így is, félúton 4 és 5 között, érdemeljen karcsú 5 pontot tehát.
Konyári Cabernet Sauvignon 2004
Ismerek előzményeket, mégis azt tartom, Konyári János és Dániel fia bizonyította végképp, hogy a Balaton déli partja több mint alkalmas remek vörösborok készítésére. Egyszer-másszor a St. Donatusban is kijött a famíliának a lépés, ám a családi szuperborászatban magasabbra került a mérce. Úgy sejtem, az út elején járnak Konyáriék, kísérleteznek, rakosgatják a hangsúlyt ide-oda, néha mintha az Újvilág felé kacsintanának, de ahogy beállnak rendesen a szőlők, bizonyára a helyükre kerülnek a részletek. A termékstruktúra máris átgondoltnak látszik.
A sima cabernet sauvignon alulról a második vörös a sorban – ha az Ikont önálló brandnek számítjuk, helyesen –, és kétezer alatti árával a legolcsóbb, legárérték-arányosabb magyar CS-ek egyike. Az utóbbi időben előfordult, hogy piacra kerülése után egyből bontottam az aktuális évjáratot, és csalódtam. A 2004-essel kivártam inkább. Jól tettem. Mély bíbor, részint erdei gyümölcsös, részint hordósan vaníliás-kávés illatok. Tisztességes test, bársonyos tannin, elgendő sav, egyebekből több kéne, maximum 4-es, gondoltam. Hanem maradt belőle bőven, elővettem két nap múlva. Nagyon sokat ment előre, a legjobb bordóiak karaktere irányába hajlott, kicsiben. Gyümölcsössége kivirult, az érlelés jegyei mellé halas-földes, animális árnyalatok zárkóztak, gömbölyű lett és kifinomult. Illatban is, ízben is. Nem nagy bor, de igen jó bor. Molett 5 pont. Best buy, okvetlenül.
Utolsó kommentek