Istenuccse a franciákat valahogy nem szeretem. Tudja isten, mi okból, de nem szeretem. Ettől még Bordeaux körül kering a borvilág, és nem tudok egy bormagazint úgy kinyitni, hogy valami nagyon feleslegeset ne tudnék meg valamelyik satóról. Így aztán évente egyszer eljátszom a gondolattal: milyen lehet a nem villányi bordói? És főleg: mennyibe fájna megtudni? Nos, alig egy hónapja megint elhatalmasodott rajtam a kíváncsiság, olvastam, kivonatoltam, összesítettem, értékeltem, és végül borcimboráimat fölbujtottam egy bécsi beszerzésre. Nem volt nehéz – talán most érett meg rá a borénünk. A bécsi sonderangebotokat meglovagolva – nem olcsón, de mint látni fogjuk, nem is olyan drágán – kerítettünk négy palackot. A miheztartás végett belekevertünk két magyart is. Vakon kóstoltunk. A borok a kóstolás sorrendjében jönnek.

Ch Fourcas Dupré 2003

15 euró alatt művészet maradandó élményt adó vöröset találni. Bordeaux-ból pedig lehetetlen, hiszen azok annyira túlárazottak. Én legalábbis így tanultam. De feltétlenül tudni akartam, hogy cirka 3500 forintért mire képesek (Interspar, SCS).
Listrac Médoc csekély presztízsű része, a Ch Fourcas Dupré pedig ennek a peremkerülete. Az összetétel: 44 százalék merlot, 44 százalék cabernet sauvignon, 10 százalék cabernet franc és 2 százalék petit verdot. A tőkék átlagéletkora 25 év. Jancis Robinson szerint 15,5 pontos karcsú középszer. Parker szerint 87-88 pont és best buy.
Lilás karima, sötét rubinvörös mag. Intenzív, animális, orvosságos, kesernyét ígérő illattal nyit. Megremegett a kezemben a pohár, mert pontosan ettől tartottam a korábbi bordózások alapján. De aztán az alapkaraktert megtartva kitárulkozott, megszépült. Finoman pörkölt babkávé, avar, erdei gyümölcsök, medvecukor. A korty sima, kerek, a test közepes. Némi erdei gyümölcs, fanyarság és földesség. Hibátlan ív vezet át a kortyból a lecsengésbe. Szinte nem akar véget érni, hosszú percekkel később is ott van ez az erdőt idéző, szaftos, friss íz a szánkban. Nagyon elegáns, természetes, szépen elkészített bor. Nem tudom, honnan lopom ezt a frázist, de felnőtteknek való. Nem gazsulál, ellenben őszinte és eredeti. Sokszor fogok még rá hivatkozni.
7 pont

Ch Grand Puy Lacoste 2004

Ezt a bort nem az adatbányászat, hanem a vakszerencse röpítette az asztalunkra. Utólag derült ki, hogy a bordói krémet képviselő Ch Ducru Beaucaillou testvérbirtoka – azt ugyanis Bruno Borie, ezt pedig a fivér, Xavier igazgatja. (A Ch Ducru Beaucaillou honlapja amúgy abszolút kedvencem: Monsieur Borie mint Hakapeszi Maki széles gesztusokkal és bájos francia selyppel magyarázza a tudnivalókat.)
72 százalék CS, 28 százalék merlot, hektáronként 10 000 tőke, 51 hektoliter hozam.
Rubinvörös, lila karimával. Szinesztézia, mégis mondom: sötét illat. Konkrétabban: feketeribizli, szeder, avar, gomba, cédrus, lakk, konyakmeggy. És még sokan mások. Tetten érhető cabernet-jelleg, és végre-valahára igazi feketeribizli, nem az újvilági, ragadós gyümölcsjoghurt. Sűrű, krémes, bársonyos bor, még nem teljesen besimult tanninnal. Nagyon intenzív, masszív. Itt is érződik, hogy szinte hordómintát kóstolunk, vagyis egy nagy bor gyermekkorát lessük meg, és törjük ezzel derékba a karrierjét. Jobb anyag van benne, és valószínűleg szebb jövő előtt áll, mint az alább következő Phélan Ségur, de most még mögötte végzett.
8 pont

Ch Phélan-Ségur 2003

Jancis Robinson 18 ponttal dobta meg, és ez ritka kitüntetés. A Wein Gourmet szerint a legjobb Cru Bourgeois 2003-ból. A Wine Spectatorben 91 pont. Vagyis igazi sajtókedvenc, és könnyen beszerezhető. Bécsben 30 euró.
Az összetétel: 60 százalék cabernet sauvignon, 30 százalék merlot és 5 százalék cabernet franc (a többit elvitte a cica). A tőkék átlagéletkora 35 év. Az egyik olyan birtok, amely a kilencvenes évek végén bevallottan fordított ozmóval dolgozott. A Ch Montrose telekszomszédja.
Sötét, szilvás lila. Az illat érett, nagy, sűrű bort ígér. Soha nem tapasztaltam ehhez fogható egyensúlyt a kávés, tintás, dohányos, illetve az érett, cseresznyés-meggyes, édességet ígérő illatjegyek között – pontosan középen állunk és mindent látunk. Kóstolva komoly, finom, érett, de nem dekadens. Erős közepes extrakt, krémes textúra és az évjárathoz képest teherbíró savak. Az egész szájat betöltő bársonyos, de határozott tanninok. A lecsengésben dohány, cseresznye és cseresznyemag. Pazar és hosszú. A vakszakaszban szinte mindannyian megőriztük a második poharunkban, és ehhez hasonlítottuk a többit. Kötelező tananyag.
8 pont

Dúzsi Görögszó 2003

Kóstoltam már korábban, finomnak, de túlérettnek és viszonylag egyszerűnek találtam. 25 euró.
Nagyot döccent a sor, amikor a Görögszóra váltottunk. Más nyelvet beszél. Rendezetlen illat, túlérett, befőzött, sőt erjedt gyümölcsre utaló jegyek, továbbá egy rozsdás-grafitos vonulat, ami egyeseknél kiverte  a biztosítékot. Pedig vannak erényei is. De ebben a mezőnyben ezek eltörpültek, fölülíródtak. Egyre csak a hibákat soroltuk. Magas alkohol, krónikus savhiány, húzós tannin. Mintha csak az érettségre mentek volna. Sajnos, utólag elgondolkodva azt kell mondanom, hogy ha ezt Bordeaux-ban egy nagy generálkóstolón kiteszik, akkor az aranyszájak el sem kezdik törni a fejüket, hogy hány pontot adjanak. De mi nem vagyunk olyanok, ezért:
5 pont

Vylyan Duennium 2003

Nincs piacon még. Állítólag a 2000-eshez hasonló áron lesz, vagyis 35 euró körül.
Nagy, sötét anyag. Az illat fülledt, főtt húsra, leveszöldségre emlékeztet. Később dohány, vanília, rumos dió, feketecseresznye és medvecukor. Bár tömör és szép struktúrájú bor volna, a korty közepétől húzó tannin – amely később a fogínytől a nyelőcsőig sirokkóként szárít – szétbarmolja az élvezetet. Az alkohol éget. A Görögszónál magvasabb mű, és villányi szomszédokkal simán elvitte volna szárazon ezt a tannint. Itt azonban más volt mérce és az érzékenység.
6 pont (némi jóindulattal)

Ch Pichon Longueville (Comtesse) de Lalande 2004

Nagylelkű borbarátunk magán adománya - Isten éltesse sokáig! Szuper második osztályú birtok, az elit egyik kirobbanthatatlan tagja. A délután és az est sztárja. A 2001-est néztük ki a bécsi Spar kínálatából, de helyette csak a 2004-est találtuk a WC-ben. A húzós hatvan euró helyett húzós hetvenért. David Peppercorn MW szerint az évjárat egyik beszt bája (alkalmi vétel krőzusoknak). Patinás birtok, szövevényes családfa, makulátlan minőség évről évre, és minden évtizedben legalább egy csúcskísérlet. 45 százalék CS, 35 százalék merlot, 12 százalék CF és 8 százalék petit verdot. Egyszerűen jobb házból való, mint a többiek. A vak is látja a pedigrét. Minőség, gyümölcs, arányérzék. Az ilyen boroknál fogynak el a kóstolási jegyzetek – mindenki eldobja a tollat és élvez. Markáns merlot-hatás. Van itt báj és szexepil, de az édesen fecsegő felszín alatt nyolchengeres cabernet duruzsol. Málna, cseresznye, virágos rét, dohány. Gyümölcsös, egyenes, masszív, élénk és tartalmas. Kerek, érett tanninok. A lecsengés széles és áradó. Mestermunka. Határozott női kézre vall. Drága és fiatal.
9 pont

Az összesített sorrend

1. Ch Pichon Longueville (Comtesse) de Lalande 2004
2. Ch Phélan-Ségur 2003
3. Ch Grand Puy Lacoste 2004
4. Ch Fourcas Dupré 2003
5. Vylyan Duennium 2003
6. Dúzsi Görögszó 2003

Az én borvilágképemben kopernikuszi félfordulat állt be. Néhány dolog, amit megtapasztaltunk, néhány kifejezés, ami új dimenziót kapott: kifinomult hordóhasználat, elegancia, egyensúly, szárító tannin, tömör szerkezet, lekvárosság, kilógó alkohol, egyenes és kerek korty (amely nem reped varrás mentén).

Néhány általános tanulság:
1. Bordeaux nem is olyan drága, feltéve, hogy a nemzetközi borsajtó minden rezzenését követjük, az értékeléseket rendszerezzük, elemezzük és aztán szerencsés kézzel nyúlunk a darázsfészekbe.
2. Aki végigitta a villányi-szekszárdi nagy küvéket, és a nagy testen kívül más elvárása is van, az bátran próbálkozzon bordeaux-i bordóival.
3. Aki szereti az egri nagy küvéket, de nem zavarja a teljes érettség, a kerekség, az bátran próbálkozzon bordeaux-i bordóival.
4. Siessünk! Minden elszalasztott percért kár.
Akit érdekel a nevesebb birtokok története és jelene, az remek posztokat olvashat róluk itt.