A Loire-völgy közbülső régiójának dísze Sancerre és Pouilly. Néhány hete helyben gyűjtöttünk be komoly tételeket onnét – hogy ha úgy adódik, hadd tehessük zárójelbe a spitzi Karl Lagler tételének apropóján tett kijelentésünket –, aztán belehúztunk. Hogy kerekebb legyen a mezőny, beleraktunk egy magyar és két itthon is kapható új-zélandi versenyzőt. Ebből az alkalomból végképp bebizonyosodott, hogy a sauvignon blanc nem pusztán könnyed gyorsborok készítésére alkalmas, hanem egészen nagy dolgokat is lehet csinálni belőle. Mielőtt azonban megosztanánk nyájas olvasóinkkal tapasztalatainkat, egy-két tudnivalóval is kedveskedni próbálunk. A helyszíni szemlét A. Móri Leányka abszolválta, a kóstolási beszámolót Albert gazda készítette.

Sancerre-ben és Pouillyban ha fehér a szőlő, akkor csakis sauvignon blanc lehet, ha vörös, akkor meg pinot noir. Utóbbiban most nem, csak előbbiben igyekeztünk elmélyedni. Minden önmérsékletet félretéve kijelenthető, bolygónk legjobb sauvignon blanc-os régiója ez. Az ember megközelítőleg sem tudja bejárni az összes borvidéket – főleg nem egy olyan fajta nyomában, amely Európán kívül kitűnően érzi magát Ausztráliában, Új-Zélandon, Dél-Afrikában és mindkét Amerikában –, ezért a sommázat kialakításában szerepet játszott a nemzetközi sajtó és a szakirodalom is.

Nincs az a botorrú, aki meg ne tudná állapítani, Sancerre-ben és a folyó túlpartján lévő Pouillyban a szőlő a szülőföldjén érzi magát. Az éghajlat, a klíma, a termőtalaj és a domborzati viszonyok alapján egyértelmű, a hely bortermelésre való, és az évszázadok elégnek bizonyultak ahhoz, hogy az ide illő szőlő kiválasztódjék. A legjobb dűlők a dombok felső karéjában vannak, ahol a talaj is egészen különleges. Mészkővel, kovával, agyaggal. Ezek a területek nyilván a legjobb pincék birtokában vannak.

Sancerre és Pouilly meglátogatása bátran ajánlható a magyar borbarátoknak, hiszen árfekvése alapján a megfizethető (a neves francia vidékek között inkább az olcsó) kategóriába kell sorolnunk. A zömmel reduktív borokat készítő komoly pincék palackjai sem kerülnek többe 15 eurónál, de a 7-8 eurós polcon is kellemes élmények kínálkoznak. Jellemző, hogy a kicsik csak saját borvidékük boraival foglalkoznak, a közepesek mindkettővel, míg a nagyok a Loire-völgy többi szegletében – esetleg más régiókban – is birtokolnak szőlőt. A pincék munkaidőben fogadják a vendégeket, a vásárlás előtti ingyenes borkóstolás abszolút természetes, direkt borturizmussal viszont nem vesződnek.

Mint minden magára adó borvidéken, itt is van fenegyerek. Nevét csak leírnunk kell, kiejteni szerencsére nem: Didier Dagueneau. Kis falu szélén, egy csak általa használt utcában, a Rue de Che Guevarában lakik, szőlője és kutyatenyészete mellett. A tinédzser- és BT Settenkedő-idol komonista képei hemzsegnek Dagueneau irodájában is. A mester készíti a legnagyobb presztízsű és legdrágább bort arrafelé, amelyet Silex (ez kovát jelent franciául, és utal az említett különleges talajösszetételre) néven hoz forgalomba. Üzletekben ne keressék. A 6000 palack 80 százaléka külföldön fogy el, előjegyzés alapján. Egy példány pinceára 51 euró.

Dagueneau a 80-as évek közepén kezdett borral foglalkozni. Szemben a többi híres helyivel nem sokadik generációs termelő. Tud róla, hogy rokonai régebben foglalkoztak szőlészettel-borászattal, de apja-nagyapja már nem ezzel kereste kenyerét. DD kitalálta, mást szeretne csinálni, mint a többiek. A friss, reduktív borok helyett hosszú, hordós-palackos érlelést vezetett be, dűlőket szelektált, cuvée-ket alakított ki meghökkentő fantázianeveken. Nagyjából hasonló módon rombolta-építette a borvidék hagyományait, mint Angelo Gaja Barbarescóban. Sikerei is hasonlóak: mind presztízsben, mind anyagilag. Húsz év alatt oda jutott, hogy amerikai gyűjtők kedvéért a borvidék legmagasabb pontján fekvő templom kertjében megvett 0,2 hektárt, onnan készít néhány száz palackos tételt 460 eurós áron. Ottjártunkkor még volt 20 darab az aktuális évjáratból. Nem rontottuk olvasóink beszerzési esélyeit.

Következő állomásunk Pascal Jolivet vállalkozása volt. Igazi nagypince, tucatnyi irodai alkalmazottal. Az exportügyintéző kalauzolt végig a pincészeten, amely csak annyiban különbözik egy hasonló méretű átlagos vállalkozásétől, hogy Jolivet-ék hat különböző kategóriában készítik a környék összes borát: a fehérektől a rosén át a vörösig. Mindezt mindkét borvidék – Sancerre és Pouilly – rengeteg dűlőjében, összesen mintegy százfélét. Árfekvésük 4 és 32 euró közötti, két felső sorozatukat, a La Grande Cuvée-t és az Exceptiont a legjobbak között tartják számon. A fehér Sancerre-eket kóstoltuk végig, néhány tételnél különböző évjáratokban is. A sornak nagyon szép lett az íve, ragyogóan mutatta a különbségeket a területek, a készítési módok, a szelekciók, az évek között. Jolivet-ék marketingmunkája kiemelkedő, több nagy légitársaság első osztályának szortimentjében benne vannak, a British Airwaysnél 2006 végén Clos du Roy 2004-esük volt a legnépszerűbb.

Az idő szorításában e két pince alapos látogatására nyílt alkalmunk, a többieknél csak alapanyag-beszerzés céljából vizitáltunk, de ők is megérdemelnek néhány mondatot.

A Domaine Vacheront a szakirodalom a helyi biodinamikusok legjobbjának tartja. A Cailbourdin a nagyon sűrű középmezőny elejére való, szintén fiatal pince, 1980 óta termel. 16 hektárja nem kevés errefelé, Pouilly legkiválóbb részein is vannak területei. Lucien Crochet egy Bué nevű falucskában található, Sancerre-től 5 kilométerre. Cuvée Prestige-ét minden, a borvidékről szóló átfogó műben említik. Az alapanyagot 230 méter magasságú, déli fekvésű dűlőjéből szedi hozzá, a tőkék 55 évesek.

Serge Dagueneau kuzinja, Didier ellentéte. Szerény, csendes, tradíciókövető. Arról nem beszélve, hogy zászlósa, a nagyon kellemes és letisztult Clos des Chaudoux 15 euróba kerül, noha szintén a közvetlen elit tagja. Évtizedek óta változatlan metódusok szerint készíti borait.

Hilltop Neszmély Sauvignon Blanc Korma-dűlő 2006

Zöldessárga, szénás-füves elsőre, de nem hűvös, inkább meleg karakterű. Sűrű, kristálytiszta, vonzó illat. Üde és friss, vastag, tartalmas és dinamikus bor egyszerre. Kellemes, édeskés, fiatal, kis kesernye disszonál a végén. Jólesik. Nem válik előnyére, ha hagyjuk felmelegedni. 6 pont.

Domaine Vacheron Sancerre 2006

Ugyanaz a világos szín, valamivel zártabb illat. Parfümös és gyümölcsös aztán, nyílik szakadatlanul. Még nagyobb a test, izgalmasan vibráló savak, sok-sok zamat. Finoman savanykás, minerális lecsengés. Meghökkentően hosszú. 7 pont.

Tohu Marlborough Sauvignon Blanc 2005

Jó nevű új-zélandi versenyző a hazai piacról, négyezer körül vettük a Culinarisban. Picit sötétebb, tiszta szín. Epres, barackos, vastag, mély illatok. Hatalmas és arányos, tökéletesre csiszolt ízek, rengeteg gyümölcssel. Rengeteg intenzitás és likőrösség, már-már túlzás. Nem bonyolult bor, pontosan tudja, honnan hová akar eljutni. Jól fésült. Édeskés a vége, kicsit lusta összességében. Viszont napok múltán is ép volt, élt. Erős 6 pont.

Cailbourdin Pouilly-Fumé Les Cornets 2005

Majdnem olyan hófehér, mint nemrég elemzett párja, tán egy árnyalattal sötétebb. Nagyon zárt, kis mineralitás kezd kibomlani idővel. Ízben viszont gazdag és szép, vannak gyümölcsei, zöldjei, finom ásványossággal is hivalkodhat. Elég keskeny azonban, és húz a vége felé. 5 pont.

Serge Dagueneau Pouilly-Fumé Clos de Chaudoux 2005

Fantasztikusan déli gyümölcsös illat, ásványossággal. Hatalmas test, gyönyörű ízek. A legkevésbé sem direkt, mintaszerűen komplex. A mineralitás menet közben átveszi a hatalmat, finom animális vonal is bekapcsolódik. Izgalmas, dinamikus, okos bor, le a kalappal. 8 pont.

Pascal Jolivet Sancerre Exception 2004

A mezőny egyik legdrágább darabja. Elsőre púderes és gyógynövényes. Nehézkesnek ígéri magát, nyílnia kellene. Brutális savak, minden elbújik mögöttük. Prézlis. Mar, kapar, küzd, ehhez képest mattság is előbukkan, mintha öregedne, és nélkülözi a gyümölcsöket. Citromos. Bizonyára komoly anyag, kár, hogy nem áll össze. 4 pont.

Chateau du Nozet Pouilly-Fumé de Ladoucette 2004

Zöldes, sötétebb szín, sűrű, vegetális illat. Mézesség és mineralitás. Kova. Nem annyira komplex, de érdekes nagyon. Egy érett somlói a Loire völgyéből. A terroir teljesen legyőzte a sauvignon blanc-t, nyoma sincs semminek, amit korábban fajtajellegnek gondoltunk. Szép, tiszta, energikus bor. 7 pont.

Didier Dagueneau Buisson Renard Blanc Fumé de Pouilly 2005

Bomba. Komplex és intenzív minden porcikája. Ebben minden van, ami sauvignon blanc-ban lehet, és még egy csomó olyasmi, amiről soha nem gondoltuk volna, hogy lehet benne. Fű, széna, egzotikum és gyümölcshegyek. Összetett, koncentrált és olajos, a fa érintésnyi. Sűrű és vibrálóan friss. Gyönyörű. Bivalyerős 8 pont, első az egyenlők között.

Cloudy Bay Marlborough Sauvignon Blanc 2005

Új-zélandi klasszis a Bortársaság szortimentjéből. A kiwikultusz megalapozóinak egyike. Gömbölyű, gazdag illat. Gyümölcsös, epres, törökmézes. Nagy test, egyben van egészen, harmonikus, tökéletes egyensúllyal. Kellemesen édeskés-savanykás a búcsúja, tele van élettel. Karcsú 8 pont.

Crochet Sancerre Cuvée Prestige 2003

Érett, komplex és édes, más, mint a többi. Alkoholja jóval magasabb – 14 és feles –, mint versenytársaié, talán azért. Leginkább a legkülönb tokaji furmintokra emlékeztet. Királyudvar Úrágya 2000. Almás és körtés, a szesz nem csíp, csak melegít. Olajos és nagyszabású, nekem igen-igen tetszett, a többieknek kevésbé. Egy héttel később, hűtés nélkül habzsoltam fel a maradékát, akkor is rajongtam érte. 8 pont.

Gitton Pere & Fils Sancerre Galinot 2001

A legöregebb. Érett, sűrű, vulkános és mézes. Megint Somló. Zamatos, de tompul. A közepén némi mattság, a végén finom száraz frissesség. Likőrös, egyszerre édes, savas és visszafogott. Persze soha rosszabbat. 6 pont.