A Bazaltbor (leánykori nevén Laposa Családi Pincészet) sokak szerint annak is köszönheti folyamatosan növekvő és egyre elszántabb rajongótáborát, hogy az elátkozott kettőezernégyes és -ötös évjáratból is képes volt magas minőségű, konzisztens borsorral megjelenni (mink magunk is áradoztunk már a 2005-ös boraikról, például). Ha viszont ez így van, különösen érdekes lehet, hogy a pincészet mit képes kihozni a kettőezerhatos év kevezőbb időjárásából. Meg tudják-e ismételni, túl tudják-e szárnyalni az előző évek minőségét? Berobbannak-e a hazai borfogyasztás ménsztrímjébe végre? Lesz-e Bazaltbor-hájp? Ennek próbáltunk utánajárni, mikoron a Decanter borszaküzletben ízelítőt kaptunk a pince legfrissebb évjáratából.

Laposa Bence, a fiatal, agilis borász szerint a bor a szőlőben születik, ők maguk csak "próbálják nem elrontani". A hazai borászképzés fő irányvonalával szemben a birtok nem a "bármilyen alapanyagból jót kihozni a pincében" elvet követi, hanem megpróbálják a lehető legmagasabb minőségű szőlőt leszüretelni, amivel utána már nem kell varázsolni sem, hogy a végeredéménnyel elégedett legyen az ember alkoholista fia. Nem használnak fajélesztőt, és Laposa Bence arra a kérdésre sem tudja a választ, mi történik, ha a spontán erjedés "félrecsúszik", ilyen ugyanis nem fordult elő náluk. Általában hagyományos, fahordós iskolázást alkalmaznak.

A kóstoló apropóját az adta, hogy palackban van a kettőezerhatos borok zöme. Ami még nincs, abból a kettőezerötös évjáratúakat kaptuk szájpadlásvégre, és ez ismét csak megerősített minket abban a balga hitünkben, hogy gondos szőlőmunkával a csapadékos 2005-ben is lehetett szép borokat készíteni.

Bazaltbor Sárgamuskotály 2006

A pince eddig nem kifejezetten az illatos borairól volt híres. Ez a szűztermésből készült bor Laposa Bence szerint inkább kísérletnek telkinthető, de arra azért jóleső érzéssel gondol, hogy sikerült olyanná formálnia, amilyennek elképzelte anno. Mindössze 1000 palack készült belőle. Készítési módja is eltér a hagyományos Laposa-recepttől: a bor ugyanis a fahordós erjesztést követően acéltartályba került, és a palackozásig ott is maradt.

Illata decens, visszafogott, nem mászik az ember arcába, mégis szép. Egyfajta hűvös eleganciát vélünk benne felfedezni páran, mások ez ellen élénken tiltakoztak, bár talán csak a "hűvös" szó értelmezése körül volt vita. Mindenesetre a bor elegáns. Szőlő, kis bodza, muskotályos aromák, kerekség támadnak első szippantásra. Inkább mondható fajta-, mint terroirdomináns bornak. Ízben néhány gramm (pontosan 6) maradékcukor, élénk savak és üdítő gyümölcsösség kápráztat el. Kedves, elegáns, szép bor. Visszakóstoláskor minerális, a terroir erősödik benne. Ha lehet ilyet mondani, "laposás", minden illatos volta mellett. Sima 6 pont és szívből jövő ajánlás a jussa.

Bazaltbor Szent György-hegyi Olaszrizling 2006

Hallgatva az idők (és a hazai borpiac) szavára az idei évtől Laposáék két bora kapható lesz némely hipermarketláncokban, ezáltal szélesebb közönség állíthatja őket az orális empíria célkeresztjébe. Hátha eltéved majd pár kéz, és a műanyag palackos szutymadék lőrék helyett (mellett) egyszer levesz egy ilyet is a polcról, ki tudja. Az egyik bor a Szent György-hegyi Olaszrizling lesz, amely az előző években is az olaszrizling könnyebben érthető, behízelgőbb verzióját mutatta meg az erre edzett orroknak és nyelveknek. Már a Laposa-stílushoz képest, ugye, ne gondoljunk itten profán egyszerűségre vagy hasonlókra.

A bor ugyanis rafinált, játékos illattal nyit. Őszibarack, körte, halvány citrusosság, mellette szép ásványok. Gyümölcs és kő. Behízelgőnek éppen behízelgő, de nem nélkülözi a komplexitást sem. Élénk, szép savú, ízében is főképp a gyümölcsök viszik a prímet. Vibráló, életteli és játékos. Feminin bor, ha lehet ilyet. De jó csaj, annyi szent. Nálam az öt és hat pont határán egyensúlyoz, aztán győz a megalkuvás, és adok neki öt és felet (5 és fél pont).

Bazalt Cuvée 2006

A másik hipermarketben is kapható bor a Bazalt Cuvée lesz, ami bizonyos szempontból épp az ellentéte a Szent György-hegyi rizlingnek. Míg ott a kerekség és a gyümölcs dominál, itt a föld és a kő, a karcos, szigorú tekintetű terroir. A bor érdekessége, hogy 68%-a egy K3 nevű hibrid terméséből származik, amely egyebekben az olaszrizling és az ezerjó keresztezése. Ezt egészíti ki 24% badacsonyi szürkebarát és 8% fentebb már ajnározott Szent György-hegyi olasz.

A bor visszafogottabb illatú, mint társa a hipermarketpolcon. Ugyanakkor visszafogottságában is szép, ásványos, komplex. Ízében viszont jön a kő, a bazalt, a terroir, az ásványosság. Egyelőre a gyümölcsök rovására mindez, ettől kicsit karcos nekem az összkép. Ugyanakkor szép testű, közepes lecsengésű. Kétségtelenül jobban érezni rajta a friss palackozás nyomait, mint a Szent György-hegyi rizlingen, zabolátlanabb és szétállóbb, viszont Laposa szerint nagyobb potenciállal bír, mint amaz. Érdemes lesz pár hónap vagy egy év múlva újrakóstolni. Jelen állapotában inkább tehetségnek mondanám, mint szépnek, ezért 5 pontot karcolok mellé. Pozitív kilátással, persze.

Bazalt Cuvée 2005

Itt jött el az a pillanat, mikor a Bazalt Cuvée potenciáljával kapcsolatban buzgó egyetértésbe csaptam át. A bor ugyanis egy évvel idősb, mint az előzőleg kóstolt, és mondhatni sokkal szebb. Optimális érettségi állapotában van, a csúcson úgymond. Szép harmóniában elegyednek benne a gyümölcsök, a terroiros ásványosság és az érlelési aromák. Laposa is megjegyzi némileg sajnálkozva, hogy a legtöbb boruk nem jut el eddig az optimális állapotig, hamarabb elfogyasztódik. Mi buzgón bólogattunk közben. A bor áradó, komplex, elegáns és legfőképp szép. Kis mandula, floralitás, ásványok, tökéletes harmónia, szép, élénk, középhosszú utóíz. Hat (azaz 6) pont a jussa izibe.

Bazaltbor Somlai Rizling 2005

Erről a borról áradoztam már tavaly nyáron, azóta azonban még fejlődött, és most őt is életpályája csúcsán köszönthettük. "Hoppá" – volt az első érzésem. A letagadhatatlan somlói, tökéletes érettségi állapotban. Egyszerre somlós és laposás. Decensen elegáns, visszafogottságában is csodás. Nem adja magát könnyen, kibontás, értelmezés után kiált. Beszélni kell róla.  Nem az a könnyű vérű nőcske, akit csak úgy röptében, mint a legyet. Inkább egy monoklis, zsakettes, kimért és szertartásos angol lord. Illatában citrusokat (grapefruit, lime), ananászt, sárgabarackot, visszafogott mineralitást vélek felfedezni. Ízében áradó savakat, gyümölcsösséget, hosszúságot, tökéletes ívet az illattól a lecsengésig. És eleganciát minden mennyiségben. A magyar szájpadlásra szabott fehérbor, én azt mondom. Mit mondjak még róla? Sima 7 pont. Mert megérdemlem.

Bazaltbor Badacsonyi Szürkebarát 2005

A kettőezerötös évben erre a borra volt a pincészet a legbüszkébb, már persze a somlai rizling mellett. És valóban: szép, élénk, gazdag ízvilágú, fajtajelleges szürke volt már tavaly is. Hogy előre lelőjem a poént: annyit nem fejlődött, mint a somlai, de igen szép bor kerekedett belőle. Olyan, mint a tipikus magyar focista: ott szunnyad benne a tehetség, de valahogy sose jön neki össze a nagy dobás, a koplárovics-pillanat. Ennek ellenére – vagy tán épp ezért – kiemelt figyelmet szentel rá a pincészet minden évben. Akkor is, ha sokak szemében a száraz szürkebarát még mindig szentségtörésnek számít.

Picit tompa, visszafogott illattal nyit. Floralitás, némi citrusosság. Szép, gazdag illat. Szájban szép savak, némi elegancia, gyümölcsösség folytatja az illat által felskiccelt ívet. Élénk, magas szerkezet, középhosszú lecsengés. Arányos, szépen megrajzolt, hibátlan, szép bor, de a somlai rizling nagysága után sajnos nem terem neki babér. Azért kijár a hatos (6 pont), naná.

Bazaltbor Csobánci Hárslevelű Válogatás 2006

A kettőezerhatos évben az eddigi, "megszokott" bazaltborok úgymond lefokozódnak. Színre lép ugyanis egy prémiumsorozat, amely két kishordós tételből (egy somlói és egy badacsonyi olaszrizling), négy válogatott borból (somlói és badacsonyi olaszrizling, somlói juhfark, csobánci hárs), egy kéknyelűből és egy furmintból áll. E sorozat bemutatásaképp a csobánci hárslevelű-válogatást kaptuk most orrhegyre.

A bor illatos, kicsit ásványos, déligyümölcsös. Kerek, behízelgő. Itt gondolkodtunk el azon, hogy a hárslevelűt nem volna-e ildomosabb az illatos fajták között számon tartani, majd arra jutottunk, tulajdonképpen teljesen mindegy. Szőlőlevél illata, mézes aromák kápráztatnak. Mintha fajélesztős lenne, olyan behízelgő, pedig. Körte következik, szájban hibátlan ív, élénk savak, nagy test, gazdagság. Hosszú, élénk utóízzel búcsúzik. Többeknél az este bora, nálam szoros versenyben második a somlai rizling mögött. 6,5 pont, hogy valamivel jelezzem a nálam befutó somlai halvány előnyét. Decembertől forgalomban, addigra még szebb lesz talán.

Itt elvileg véget ért a kóstoló, pontosabban felfüggesztődött, mert okulásképp Laposa Bence bemutatott egy K3-ból készült fajtabort, ami saját bevallása szerint – khm – nem sikerült túl jól, de a tisztesség úgy kívánta, hogy ezt is megkóstoljuk. Megkóstoltuk. Tényleg nem sikerült túl jól. A tisztesség viszont ez esetben megkívánja, hogy többet én se mondjak róla. Nem lesz forgalomban sosem.

Bazaltbor Badacsonyi Szürkebarát 2005 késői szüret

Többször leírtam, hogy a Bazaltbor édes és félédes borai általában nem nagyon fognak meg. A Badacsony nem Tokaj, itt is van ugyan aszúsodás, de addigra nagyjából ki is égnek a savak, és ha el is lehet érni egy jó, 50 g körüli maradékcukrot, az acidok csak kókadtan kullognak az édesség mögött. Itt is ez a helyzet, pedig. Volt, aki diós almatortára asszociált, másoknál a dió-alma-fahéj kombó jött, ami szerintem ugyanaz. Ízben elsőre szépen árad, aztán amikor a savak jönnének és beterítenék a fejet, akkor egyszerűen nem jönnek. Lelaposodik a korty, mintha gödörbe lépett volna, és a lecsengésre inkább csak az édesség és a dió marad. Szép volna, pedig. Így csak 5 pontot karcoltam mellé.

A szárazakra viszont továbbra is érdemes odafigyelni, nagy dolgok, nagy borok vannak készülőben a bazaltkúpokon.