Ha jól emlékszem, a cseheknél és a horvátoknál sem néztünk még körül, úgyhogy itt volt az ideje. A szőlőtermesztés északi határáról származó pálavát érettnek és zamatosnak, a déli malvaziját somlóiasan karakteresnek és kemény savúnak találtuk.
Vinne Sklepy Lechovice Pálava Pozdny Sber 2004
A csehekről mindenki azt hiszi, kizárólag sört vedelnek, ami igaz, csakhogy Morvaország is az ország része, és a morvák a bort szeretik, készíteni és inni egyaránt. A Morava borvidék Ausztriával, a Weinviertellel határos, így aligha véletlen, hogy a fehérek dominálnak Znojmo környékén. Ott, ahol a gór csövünk alá vett tétel termett, illatos fajtákkal próbálkoznak, a traminivel, a sauvignon blanc-nal és a pálavával – utóbbi a tramini és a Müller-Thurgau keresztezése, és annyira cseh, mint amennyire a cserszegi fűszeres magyar, a kerner német, a pinotage dél-afrikai. Vagyis echte.
A Vinne Sklepy Lechovice nagy borászat, amelynek hiába van honlapja, túl sok érdemi információt nem sikerült kibogarásznom. Próbálkozzanak, hátha csak én voltam idétlen. A Pálava Pozdny Sber Suche 2004 – amely tehát voltaképpen spätlese, azaz késői szüret – címkéje annál informatívabb, egyebek közt azt is leolvashatni róla, hogy 22,4-es mustfokkal szüretelték a borhoz a szőlőt.
Kissé rövid dugó, harminc mm-esnél aligha hosszabb. Halvány aranyszín, zöldes reflexekkel, majd hároméves korához képest igen tükrös a csillogása, harsogóan üde az illata. Mint egy fiatal, reduktív versenyzőé: széna és fű, valamint ananászos-mangós egzotikum. Zamatos és élvezetes, minerális beütéssel, harmóniával, jó savakkal, gyümölcsös, élénk lecsengéssel. Csipetnyi parfümösség lustítja, nem ildomos hagyni, hogy felmelegedjen. Nem nagy bor, de egyenes és tiszta, jólesik. A 4-es és az 5-ös határán ténfereg, végül eléri az 5 pontot, mert nyitott vagyok.
Pilato Malvazija Istarska 2005
Sokkal többet az isztriai borokról sem tudni, mint a csehekről, bár emezekről legalább a Borbarát mesélt már egyszer-kétszer. Mondjuk itt, más kérdés, hogy a szöveg érdemi része csak nyomtatásban olvasható. A laikus azt gondolná, annyira délen lágy fehéreket készítenek, és nem, a kóstolás tárgya konkrét bizonyíték – vagy cáfolat, ahogy tetszik.
Elido Pilato 2002-ben robbant be a piacra – bírják a horvát nyelvet? –, amikor 2001-es chardonnay-ját máris Horvátország legjobb fehérborának találták. Később is ügyesen pörgött a mester, aki 8 hektáron valósíthatja meg álmait, szőlejének 70 százaléka fehér, 30 százaléka veres, választékában nemcsak a malvazija autochton, de a teran is.
Kolmatált dugó, 12,8-as alkohol. Halvány szín, minerális illatok. Mint egy poétikusan ifjú somlói furmint. Később méz és körte is előjön, jót tesz neki, ha hagyjuk nyílni. Szájban száraz, erőteljes, kemény és férfias. Nem a komplexitásával, inkább a lendületével, a szilajságával, a kompromisszummentességével hódít. Feszes, tömör. Tüzes, sok savú, menet közben tisztul és gazdagszik. Melegebben finomabb. 5 pontot kap szintén, hiszen a pálava is megkapta.
Utolsó kommentek