Mi lesz abból, ha egy pincészetnél keresztezzük a svéd precizitást a délies nagyvonalúsággal? Ha a csillagok állása megfelelő, lesz belőle egy kis csodabirtok, fantasztikus lehetőségekkel. Jelen esetben egy olyan birtok, amely mindjárt két lábon áll: egyik lábát Pécsett, a másikat vagy száz kilométerrel nyugatabbra, Nagyradán cövekelte le, egy köpésre Zalakarostól.

Az egyre kerekebb történet valamikor a kilencvenes évek közepe táján kezdődött, amikor egy svéd-magyar séf, svédországi emberünk – miután felépített egy menő szállodát, főzött egy keveset a svéd királynak, majd egynéhány Nobel-díjasnak –, kihasználva a szigorú svéd szabályok változását, borkereskedésbe fogott. És ha már borral kereskedett, arra gondolt, talán meg is termelhetné azt, amit aztán elad. Első lépésként megvásárolta a mai Magyarország területén alapított első pezsgőgyár központját a hozzá tartozó óriási, öt emelet mély pincerendszerrel (a Littke pezsgőgyár 1859-tól 1949-ig, államosításáig működött önálló üzemként a pécsi székesegyház szomszédságában), majd a Nagyrada melletti agyagos, meszes lankákon földeket vett.

Littke Lőrinc egykori palotáját felújíttatta, a vásárolt földekbe szőlőt ültetett szépen, majd az ültetvények mellé épített egy visszafogott ízlésről tanúskodó, korszerű borászati üzemet, modern berendezésekkel, acéltartályokkal, barrique hordókkal, laboratóriummal, traktorszínnel, szóval mindennel, ami kell. Az ültetvények kialakításakor elsősorban a bordeaux-i fajtákra összpontosított: cabernet (sauvignon és franc), merlot, malbec, amit kiegészít a kékfrankos és a zweigelt; a fehér fajtáknál a sauvignon blanc és a chardonnay mellé az üde savú grüner veltliner és a rizlingszilváni került.

Svédországi rezidensünk, Császár István (fedőneve Stefan Csaszar) ma már százhektáros birtokot igazgat, meg persze ha ideje engedi – mostanában ritkán engedi –, hazaugrik Svédországba, hogy szemrevételezze ottani birodalmát. A száz hektáron megtermelt szőlőből pedig pezsgő (méthode classique) és bor lesz, amely elsősorban a svédek között keresi vevőjét.

A borászati munkát egy fiatal chilei vincellér irányítja, és mivel szabad kezet kapott, említtessék meg itt a neve is: Louis Fuentes-Santelices. Dolgozott a hazájában, szerzett tapasztalatokat Kaliforniában, itt pedig kamatoztathatja a tanultakat. A pincészet boraival és pezsgőivel is a középkategóriát célozta be: jól iható, magas minőségű, technológiailag megkérdőjelezhetetlen termékeket akarnak kínálni jó áron – elsősorban nem a magyar piacon, de a magyar bor hírét-nevét emelve.

Cezar Rosé extra száraz pezsgő

Az alapbor cabernet sauvignon – nem tipikus pezsgőbor, de a fajta nehézkességét jól ellensúlyozták azzal, hogy az alapborhoz három időpontban szüretelték a szőlőt, hadd legyen megfelelő sav, kellő színanyag és elegendő cukor. Savai kellemesen üdék, de az összképből nem a könnyedség sugárzik. Érdekesség, amit érdemes kipróbálni. Vonzó illatú, kerek ízvilágú, mondjuk 4 pont.

Le Patron Cuvée 2006

A sauvignon blanc gerincére szépen felfűzött zöldveltelini és rizlingszilváni eredménye lett ez a sauvignon blanc-os illat- és ízvilág, a kevéske paprikával fűszerezett csalános, füves ízt gazdagítják a visszafogott gyümölcsök. A lecsengésébe zavaró kesernyésség, nyersesség vegyül, ami hosszasan ott marad a szájban. Savai üdék, az alkoholja sem terít le. Minden napra öt korty felvidít; szódával sem szentségtelenítjük meg. Jól behűtve simán megér 3 pontot.

Le Patron Sauvignon Blanc 2006

Testesebb, olajosabb, mint a küvé, de mintha túl gyorsan öregedett volna ez a szeptember végén szüretelt szőlőből készült bor. Hozza azt, amit egy jó, fajtajelleges sauvignon blanc-nak hoznia kell, de savai nem elég karakteresek, és hiányzik belőle az összetettség is. Két szék között a pad alatt: teste nem elég nagy, frissessége másodlagos. Ugyanakkor kétségtelen erénye a tisztaság. 3 pontot nehéz napjaiban is megérdemel.

Extraordinarii Cabernet Sauvignon Rosé 2006

A ritkák számát gyarapítja a Cezar, kétszeresen: a CS-ból ugyanis elkészítették a rozé pezsgő féltestvérét is, a bubi nélküli változatot. Nagyon szép sötét hagymahéj színű, gyümölcsös illatú, ropogós savú, epres, málnás ízvilággal. Ennek a bornak a végében is jelentkezik az a kesernyés lecsengés, amit a fehér küvében éreztem. Kellemes nyári ital. Erős 3 pont.

Merlot (Extraordinarii) 2005

Bár a Cezar a fehéreket sem hanyagolja el, vörösben erősebbnek tűnik. Az Extraordinarii sorozat a kb. 1,2 kg-os terhelésű tőkékről szüretelt szőlőből készült. A merlot viszonylag friss töltés, még sokat alakulhat üvegben, kell is idő arra, hogy összerendeződjenek az ízei. Illata gazdag, fűszeres, meggyes, csipetnyi fahéjjal és kávéval. Kóstoláskor melegebb volt az ideálisnál, miáltal nagyobb teret kaptak a cserzőanyagok és az alkohol. Karakteres, üde alkotás, ami lesz még jobb is. Egyelőre erős 3 pont, de benne van a 4, sőt a több!

Cabernet Sauvignon (Extraordinarii) 2005

Az élénk, telt, mélybordó szín megelőlegezi a testet. Kicsit egynemű az illata, és egyelőre ebben is a tannin érvényesül legerősebben, de az áfonyás fanyarsága nagyon szerethető. Idő, idő, idő! És van is ideje. Egyelőre 4 pont.

Merlot Selection 2005

Komolyabb előéletű szőlőtőkékről szüretelt (70-80 deka termett tőkénként), gazdagabb zamatanyagú, lényegesen testesebb bor, Kávés, meggyes, fahéjas íz – az egy év első töltésű új fahordóban meg sem kottyant neki, a fa nem uralkodott el rajta, ami legalább annyira köszönhető az izmos testnek, mint a jó hordóválasztásnak. (Jelenleg a Trust médium és médium plusz hordóit használják.) Minden erénye mellett van két gyenge pontja: még nem találta meg az egyéniségét, és mintha hibádzana belőle a harmónia. De a borban komoly lehetőségek vannak, biztos vagyok benne, hogy egy-két év, és kivirul. Most 5 pont jár neki, de azt a szintet magasan átviszi.

Cabernet Sauvignon Selection 2005

A prémium sorozat másik csúcsborában (a merlot-hoz hasonló terhelésű tőkékről) már a gazdag illat mutatja: fahordóból felkészült a borász – nem volt hiábavaló az újvilági szakmai gyakorlat. Az aszalt gyümölcsök, a még csak nyomokban felfedezhető lekvárosság, a gazdag és bonyolult textúra mellé komoly sav és tannin jár. Egyelőre azonban a friss erdei gyümölcsök utalják a bort. Mindazonáltal minden adott, hogy valóban komoly borrá nőjön – idővel. Addig 5 pont.

És a múlt

Kezdő pincészet a Cezar, fiatal ültetvényekről szüretelik a szőlőt, olyan tőkékről, amelyek még rengeteg energiát fordítanak a növekedésre. A régebbi évjáratokat kóstolva (2000-es CS, 2001-es CS-Merlot küvé, 2003-as CS) azonban látványos a fejlődés mind a technológiában, mind a saját arculat kialakításában. Boraik jelen állapotukban is a boltokban egyre ritkább best buy kategóriát gyarapítják – egyelőre a névért nem kell fizetnünk. Mintha egy új Vylyan körvonalazódna a Balaton déli csücskénél. Még a modell is hasonló, van egy ember, aki tudja, mit akar, van pénze, amit nem elszórni szeretne, hozzá stílusa, sőt elképzelése is arról, mi a jó bor, és képes olyan tehetséges embereket összegyűjteni, akik ezt szakmailag meg tudják valósítani. Ráadásul van még valamije: függetlensége. Ha az elkövetkezendő tíz évben is minden úgy jön össze, mint az elmúlt tízben, még sokat és sokan beszélnek majd Stefan Csaszarról.