Mostanában Pfalz a legizgalmasabb német borvidék, állítja Jancis Robinson, és úgy alakult, hogy neki el szoktuk hinni az ilyet. Nem annyira acélos és izmos borokat készítenek ottan, mint az általam olykor sztárolt Rheingauban, hanem zamatosakat és kedvesebbeket inkább. Így van-e, vagy máshogy, azt a Weingut Weegmüller két – Regensburgban beszerzett – terméke révén próbáltuk megtapasztalni.

Pfalz igen közel esik északról a szintén kifinomultan jó ivású borairól híres Elzászhoz, és bár traminiben tudomásom szerint nem nyomul különösebben, a pinot família azért otthon érzi magát, a rizling dettó. Utóbbi fajta dicséretét éppen elégszer zengtem, ezúttal nem süllyednék el a részletekben.

Weegmüllerék Haardtban, a borvidék kellős közepén tevékenykednek, összesen tizenöt hektáron, éves termelésük átlagosan százezer palack. A borászatot bizonyos Stefanie Weegmüller irányítja pillanatnyilag, munkásságát ötös skálán két és fél ponttal honorálta a Die besten Weingüter in Deutschland című Wein Gourmet-kiadvány 2005-ös verziója. Higgyék el, ez a legkevésbé sem kevés.

A Weegmüller Haardter Mandelring Riesling Kabinett Trocken 2006 – ára bőven tíz euró alatt van – halvány aranysárgán, gyönyörűen, fiatalosan csillog a pohárban. Illata gyümölcsös, gömbölyű és vonzó, mesterien hozza az ifjú rizlingre jellemző barackos-virágos jegyeket. Szájban kis szénsav, egzotikus-mandarinos-narancshéjas árnyalatok, csipetnyi füstösség, hosszú búcsú. Módfelett zamatos, tényleg, komplex, annyira jó inni, hogy alig lehet abbahagyni. Azért sikerült, mert volt más is, a csavarzárat visszacsavaroztam, néhány nap múltán megint lecsavaroztam, és elfogyott. Tökéletes állapotban volt. Ennyi pénzért ennyi nettó élvezet nincs is. Nagyon erős 6 pont.

A Weegmüller Herrenletten Riesling Alte Reben Spätlese Trocken 2005 üvegdugós. Színe mélyebb, de ugyanúgy vibrál, illatában az eddigieken túl vulkanikus mineralitás játszadozik. Összetetten gyümölcsös, dinamikus bor, egyszerre vastag és élénk, perfekt harmóniával. Jó sok sav, de van, ami körbedíszítse, barackos-narancsos, kristálytiszta lecsengéssel ér véget. Egyenesen, öntudatosan, koncentráltan megy végig ugyanazon a pályán az első szippantástól a zamatok utolsó emlékéig. Hibátlan, és kész. Alig több, mint tíz euró. Kell-e mondanom, hogy a szintén napokkal későbbi visszakóstoláskor ebben sem hibádzott semmi? 7 pont.