Azt mondják, a balatonboglári borvidéken nincs jelentősebb termelő, aki szegről-végről ne a BB kebeléből bújt volna elő, avagy kapcsolatban ne lett volna az egykori állami boripari mogullal. Ellenpéldák persze mindenhol vannak, de ha valakire valóban igaz ez a mondás, akkor a BB egykori főszőlészére, Bujdosó Ferencre mindenképp. És annál szignifikánsabb a változás, minél közelebb volt az illető a BB-hez, márpedig Bujdosó igen közel volt.

A borrendszerváltás hajnalán, 1991-ben aztán három hektár szőlővel fogott családi vállalkozásba. Külső befektetés nélkül, saját erejére és tapasztalatára építve lökte be a kecskét. A vendéglátásból származó bevételekből és hitelekből szorgosan vásárolgatott újabb és újabb területeket, minek következtében a kilencvenes évek közepére-végére a Bujdosó pincészet a dél-balatoni kannásbor-piac meghatározó szereplőjévé nőtte ki magát. Közben cseperedtek a gyermekek is, új szemléletet, új gondolkodást hozva a pincészetnek. Elindult a minőségre összpontosító szőlészkedés és borászkodás. A pincészet legfrissebb borai már az országos hírnév ormai felé kaptatnak.

Ifj. Bujdosó Ferenc, a borászatért felelő családtag roppant büszke újonnan telepített ültetvényeikre. A legtöbb borász a bor bemutatásakor a leggyakrabban a technológiát említi, ifj. Bujdosó viszont a területekről, a dűlőkről, a művelésmódról, a hozamkorlátozásról beszél többet, a technológiát csak mintegy mellékesen említi. És - mondjuk úgy - van is mire szerénynek lennie. A pincészet tulajdonát képező mintegy 90 hektárból az újratelepített 20 hektárnyi szőlőt alacsony huzalon, guyot-műveléssel művelik, vékony lombfallal, szépen rendezett ültetvényeken. Volt szerencsénk a borász társaságában végignézni hét dűlőt, és többnyire hasonló kép fogadott: a tőkék katonás rendben sorakoznak, a lombfal szépen kialakított, rendezett, elvágólag áll, a fürtzóna keskenyre szabott, a hajtásválogatás alapos. Szignifikáns volt a különbség a Bujdosó-ültetvények és a szomszédos parcellák között. Kivételt ez alól azok a területek képeztek, ahol még nem történt meg az ültetvény átalakítása.

Farkastanya, chardonnay

A régebbi – vásárolt – területeken ugyanis még Lenz-Moser kordon, illetve genovai kettős függöny (GDC) is megtalálható (egyik sem a minőségre hajtó ültetvények emblematikus művelésmódja, hogy finomak legyünk), ezekről részben szőlőt adnak el, részben pedig magnumban, illetve kétliteres palackban készülnek rendezvény- és egyéb borok. Nem az ültetvények minősége, hanem a terület értékei miatt vásárolták meg ezeket – így a borász –, folyamatosan telepítik újra, illetve alakítják át. Tőkéstárs hiányában apránként terjeszkednek, gazdahitel, ilyen állami támogatás, olyan kölcsön, lassan az alsónadrágjukon is jelzálog van. A hitelek törlesztőrészleteit azonban a szőlőeladásból és folyóbor-értékesítésből nagyrészt ki tudják gazdálkodni.

Az újratelepített ültetvények hektáronként 6000 körüli tőkeszámmal bírnak, a tőkék terhelése két kiló alatt marad (a Kishegy cabernet sauvignon-ültetvénye esetében például hat fürt), ráadásul a palackozott borok esetében csak a színlét erjesztik ki, és azt is dűlőnként elkülönítve (jó páran eltanulhatnák ezt a módszert). Az elismerő csettintés azonban még várat magára, hiszen területeik nagy részét még a "hagyományos", mennyiségorientált ültetvények teszik ki, még ha alakítanak is azok némelyikén (például a Csoroszlya-dűlő traminiültetvényén).

Egyszerre él tehát a pincészet munkájában a múlt és a jövő, ez egyébiránt – ha nem is ennyire élesen – a palackokon is megmutatkozik: míg a hagyományos művelésű ültetvények borain többnyire továbbra is a régi Bujdosó-címke díszeleg, az új stílusú borokhoz új dizájn és címkecsalád is terveztetett egy modern, balatonos-napocskás skicc képében. Az új dizájn üzenete egybecseng a pince filozófiájával, mely a Balatonról, a napfényről szól, a balatoni tájról, arról, hogy jó itt élni. Irigykedjünk hát -– teszem hozzá.

Ifj. Bujdosó Ferenc és a szürkebarát

Végignéztük a szőlőket, megcsodáltuk a kilátást a Kishegy tetejéről, aztán kóstoltunk is persze, palackost és hordómintát is. A fehérekkel még három nappal a pincelátogatás előtt, a lellei borhéten, a vörösökkel pedig aznap, a pincében sikerült orális kapcsolatba kerülni, így vegyesre vágott kóstolási jegyzetek következnek.

Királyleányka 2006: reduktív iskola, acéltartály, fajélesztő. Kellemes, virágos illatok. Bujdosó szerint a fajta nem nagyon kultiválja sem a késői szüretet, sem a fahordót, hiszen extraktot nem nagyon ad, a cukra sem nő az egekig, ezért döntöttek a reduktív stílus mellett. A bor ízben savhangsúlyos, kicsit élénkebb a kelleténél, de nem áll neki ez rosszul. Harmonikusnak nem mondanám, de jól iható, jóleső, frissítő bor, a savaknak köszönhetően szép lecsengéssel. Kezdésnek ideális.

Chardonnay 2006 Farkastanya: zárkózott illat, mégpedig – hogy klasszikust idézzünk – nem kicsit, nagyon. Halvány almás érzetek azért felütik a fejüket. Mindössze egy hónapja van palackban, ráadásul a fajta is hosszabb életciklusra predesztinálja, így a zárkózottság még megbocsátható neki. Mellényzsebemben az instant Romsics palacksokkot kiált, pedig tényleg. A bor amúgy 5500 tőke/ha sűrűségű, délkeleti fekvésű ültetvényről származik, guyot-műveléssel művelve, másfél kiló körüli tőkénkénti terheléssel. Ráadásul szűztermés. A fele februárig tartályban volt és batonázsolták ügyesen, a másik fele pedig új hordóban érett. Ízben elég komoly beltartalmakat érzek, de még nagyon szétfelé lóg az egész, fiatal, zabolátlan, bármi lehet belőle. Érdemes lesz karácsony tájékán újrakóstolni.

Sauvignon Blanc 2006 Kokashegy: délnyugati fekvésű dűlő termése. Tisztán reduktív iskolázásúnak érzem elsőre, ennek megfelelő illatokat is kapok: szép, gyümölcsös, friss, a "szokásos" füves-szénás aromák mellett némi szőlővirág-aroma teszi komplexebbé. Ízben a reduktívaktól elvárható élénk savgerincet érzek, de van azért test, beltartalom, meg némi szofisztikáltság is. Nem az illat "viszi el" a bort, marad anyag az ízbe is, és ez jó. M**RO áruházban 600 forint alatt kapható, ennyiért besztbájgyanút vagyok kénytelen bemondani.

Szürkebarát 2006 Borszérű-dűlő: ez a bor viszont annyira megtetszett már elsőre, hogy üstöllést magamévá is tettem egy palackot, részletesebb bemutatása hamarost (a második részben) eljövend.

Altanus Cuvée 2006: az Altanus délnyugati szelet jelent, egyben – a magyar borászok talán már szokásosnak tekinthető latinnév-mániája mellett – ifj. Bujdosó Ferenc vitorlázó énjének állít mementót. Az előző négy bor kevercse, chardonnay alapokon. A királyleányka mindössze 5% erejéig van jelen benne, az illatára mégis ez nyomja rá leginkább a bélyegét. Friss szőlős aromák, némi körte, mellette zárkózottság (ez a chardonnay érdeme lehet – tippelek). Ízben itt is komoly beltartalmakat vélek felfedezni, amelyek ugyanakkor komoly összesimulásra is szorulnak, vagyis jót tesz neki még pár hónap palackos érlelés. Élénk savgerinc jön szájban, az alkohol szépen támogatja, a gyümölcsök a helyükön, csak épp az egész szétlóg, időért kiált. Fiatal bor, na.

Rozé 2006: cabernet sauvignon és merlot termése. A szép málnás, meggyes gyümölcsösség mellett ilatban érzek benne egy halvány, de kellemetlen áporodottságot, és már az sem menti ki, hogy orálisan ez a bor is rendben találtatik, sőt. Nem tudok szabadulni az illattól, eddig ez a bor tetszik a legkevésbé.

Rozé Secco 2006 (gyöngyöző bor): 100% merlot rozé szénsavval, Csite mester már megírta vele kapcsolatban a megírhatót. Ehhez talán csak annyit tudok hozzátenni, hogy magam 12 perc alatt tüntettem el az első palack tartalmát. Veszedelmesen itatja magát, abszolút nyári slágerbor. A nap is kisüt tőle.

Cabernet Sauvignon 2006 Kokashegy (hordóminta): 2005-ben telepített tőkék (pontosabban tőkeporontyok) "pedofil szürete", azaz szűz-szűz termés. Tőkénként két fürt terhelés. Erősen gyümölcsös illat, meggy dögivel, meg más piros bogyósok. Bármi lehet még belőle, fél éve van csak hordóban. Egy könnyedebbre hangot cabernet sauvignon, de még annyira nyers, hogy nehéz bármit is mondani róla.

Cabernet Sauvignon 2006 Bánom-hegy (hordóminta): Idősebb tőkékről szüretelték (már az előzőhöz képest, hisz ezek is csak 2002-ben telepítettek, tehát négyévesek), ennek megfelelően az illata is mélyebb, komolyabb: főként fekete bogyósok uralják, jórészt szeder, mellé kis áfonya. Gyümölcsösebbre hangolt cabernet sauvignon ez is, de kicsit komolyabb hangszereléssel, mint kakashegyi társa. Szép, ígéretes anyag. Szintén alig pár hónapja érik a hordóban, sok minden lehet még belőle.

Cabernet Sauvignon 2006 "Ibituba" (hordóminta): A Kishegy egyik legmagasabb pontján fekszik az a 0,8 hektáros, meszes talajú ültetvény (alant, a képen), amelynek kiló alatti terhelésű tőkéiről a bor származik. Az ültetvény mellett áll a borász egyik ismerősének, "Tibi bácsinak" a háza, melyet az egyik ifjú Bujdosó-csemete gyakran emlegetett úgy, hogy "Ibituba", azaz "Tibi bá" (e sorok írójának két és fél éves fia van, így a hasonló szófordulatokon meg sem lepődik), innen a bor neve. Az ültetvény harmadik szüretének gyümölcse egyébiránt. Elsőre jóval komolyabb anyagnak tűnik, mint az előző kettő, az illatában a gyümölcsök mellett ott virít a mész, hűvös eleganciával színezve a gyümölcsösséget. Meglehetősen nyers, de igen meggyőző. Komoly bor lehet belőle, de az nem holnap lesz.

Ibituba

Cabernet Franc 2006 Farkastanya (hordóminta): Szűztermés. Részemről pedig hökkenés és pislogás. Nem tagadom, nekem a franc egyébként is egyik gyengém, de ez a bor megfogott. Nagyon komoly, a gyümölcsösséget számos oldalról körbedíszítve tálaló ital ez: halvány fűszeresség, némi érlelési aromák, komplexitás. Tökéletesen beérett gyümölcsösség kápráztat, édesbe hajló extraktokkal, fekete bogyósok garmadájával. Ebből nagyon komoly bor lehet, hacsak nem kerül bele a pincészet csúcsküvéjének szánt veres Altanus küvébe, mint ahogy ifj. Bujdosó Ferenc elmondása szerint ez a jelenlegi szándék. Amondó vagyok, hogy Isten és a terroir elleni vétek volna legalább egy részét önállóan is meg nem mutatni a nagyvilágnak, de a döntés természetesen nem az én kezemben van. Mindenesetre mint éhes kutya, várom majd a palackozott kivitelt is, ha lesz. Ha nem, majd elmorzsolok némi könnycseppeket szemem sarkában. Mégiscsak lehet valami igazság abban, hogy a cabernet fivérek közül a franc mozog otthonosabban Pannóniában.

Pinot noir 2003: A palackozott vörösek – kezdve e pinot noirral – jórészt még a pincészet "múltját", a régi telepítésű ültetvényeket dicsérik. Sajnos. Bár néha egy ilyen szőlőn is "el lehet kapni" egy-egy bort, de erre nem ez a pinot a jó példa. Édes, gyógynövényes (pemetefű-cukorka, más néven lándzsásútifű-szirup, avagy Hustensaft) illata mellett kicsit laposodó struktúra mesél a katlanmeleg kettőezerhármas évről. Alapvetően gyümölcsösre hangolták ezt a bort is. Komolyabb lejtmenetről még nem számolhatunk be, de már érezhetően túl van a csúcson. Korrekt bor így is, ha nem is mutatja egykori nagyságát. A gyümölcsök mindenesetre már tűnőben, a gyógynövényesség előretörőben. Szerencsétlenségünkre rendelkezésre áll egy két napja nyitott palack is: az a bor már fáradt, lapos, szétesett, semmitmondó. Negró cukorka.

Cabernet Sauvignon 2004 Kishegy: A kivétel, amely már új telepítésű ültetvényről származik, nevezetesen a 2006-os "Ibituba" elődje, az ültetvény szűztermése. Illatban hűvös, meszes, a terroir kompromisszumot nem engedve tör utat az ember orrába. Szép gyümölcsösség jön mellé, amely az ízben már diadalt is arat a mész felett: édesbe hajló, szépen érett extraktok káprázatnak, élénk savakkal, szép tanninnal, amely azonban még kissé nyers. Összességében szépen érett, kiváló alapanyagból szűrt bor ez, de még kell neki némi idő a kiteljesedéshez. Mindenesetre tetszik.

Cabernet Sauvignon-Merlot 2003, Kokashegy: Nos, ebből elmentek a savak. Lapos, öregecskedő, bár hajdani fényét még nyomokban őrző bor. Némi málna, sok gyógynövényesség. Nem szép már, sajnos.

És akkor a sommázat, mert anélkül egy ilyen írást elkezdeni sem érdemes: talán a kóstjegyzetekből is jól látszik, hogy a pince boraiban egyszerre van jelen a múlt és a jövő, és bár a múlt nem túl diadalmas, a jövő annál bíztatóbb. A régi ültetvények borai már öregednek, az újak viszont vitálisak, gyümölcsösek, szépek, nagy lehetőség van bennük. A Bujdosó pincészet olyan irányba indult el, amiből még bármerre vezethet az út, de a jelen állapot nagyon biztató. Ha a megvásárolt területek valóban olyan sokat tudnak, mint amit Bujdosóék gondolnak róluk, és ha az ezeken fekvő ültetvények rendbe hozása megtörténik, akkor talán küszöbön áll a boglári borvidék következő nagy dobása. Csupa "ha" és "talán". De a jelen ígéretes, azt mondom. Vigyázó szemeinket Lellére vetjük.