A tizenkettedik etap kellemes meglepetést hozott, mert bár a nevek sokat ígértek, az évjárat annál kevesebbet. Én legalábbis nem tudok őszintén hinni a 2005-ös vörösökben. Túlságosan jól emlékszem a kilátástalanul borús, esős nyárra és a borászok világvége-hangulatára. Azóta többször hallottam, hogy Észak-Magyarországon nem volt ennyire lelombozó a kép, de hogy a vízválasztó pontosan hol húzódott, az számunkra releváns módon úgyis a borokból derül ki. A jelek szerint Sopron a naposabb oldalon állt.
Jandl Soproni Kékfrankos Missio 2005
Egy barátomtól kaptam ajándékba, aki a végszót is előre megadta: Mission Impossible. Eddigi Jandl-kudarcaim alapján minden okom megvolt rá, hogy véleményét látatlanban osszam. A címke zavarba ejtően dark/gót hangulatot sugall, pedig a bor majd kicsattan az egészségtől.
Első megközelítésben karcsú, fűszeres és gyümölcsös. A háromnaposra nyúlt kóstoló során hol egyik, hol másik jegy került előtérbe, de az összbenyomás nem változott. Színre közepesen telt, lilás. Az illat borsos, cseresznyés, minerális felhanggal. Kóstolva elsőre vékony és savhangsúlyos, de ha a péhánk beállt, és a bor legalább három órát szellőzött, jönnek a részletek. Jönnek, de nem tömött sorokban; a Missio afféle csupasz kékfrankos: tiszta és egyszerű. Fő erénye, hogy üdít és frissít. Én semmilyen barrikhatást nem éreztem. A leckéből a vastagon aláhúzott részeket tanulta meg: jó ivású, cseresznyés, ásványos és fűszeres. Ha a következő évjáratot az érettebb gyümölcs jobban fölöltözteti, a küldetést valószínűleg sikerrel teljesíti.
4 pont (kb. 1900 ft) (hasonló sikerrel járt Albert gazda poharában is.)
Ráspi Fertőrákosi Kékfrankos 2005
Ráspi elképesztően következetes. A 2005-ös sima kékfrankosra is igaz, hogy semmilyen más pályatársára nem hasonlít. Ahogy a költő mondja: „Ani potomek, ani předek/ani příbuzný, ani blízký/nejsem zde nikoho”.
A szokásos halvány, silleresen áttetsző szín. Az illat azonban annál intenzívebb: rózsa és tenger. Szellőzés és melegedés után a babérlevéltől a köménymagon át a konyakmeggyig bezárólag széles skálán játszik. Teltebb, érettebb, szerethetőbb, mint a 2004-es Selection, de ahhoz hasonlóan izgalmas és beskatulyázhatatlan. A bor lelkét a sósnak ható minerális jegyek és az édes, cseresznyés-narancsos pólus közötti feszültség élteti. Közepes test, a szokásosnál kevésbé hangsúlyos savak. Finom, érett tannin, hosszú lecsengés. Harmonikusnak, elegánsnak nem mondható, de bőven van még ideje csiszolódni. Kedvenclistámon a 2003-as mögé, de a 2004-esek elé teszem. Példának nem állítanám, de kalandnak remek. 2300 forintért viszonylag olcsó jegyet válthatunk Ráspi világába.
5 pont
Lővér Soproni Kékfrankos Balfi Présház 2005
A 2002-es kiadás a maraton egyik nagy meglepetése volt, és talán az eddigi legfrappánsabb megoldást adta a fajta-terroir-barrik háromismeretlenes egyenletre. A 2005-ös ugyanarra a rugóra jár, de valószínűleg az időjárás cserben hagyta, ezért nem éri el a nagy előd kifinomultságát. A másik kettőnél jóval sötétebb szín, és mélyebb, komplexebb illat. Mósusz, dohány, fekete csokoládé, fekete cseresznye és ánizs. Arányos, gazdagon strukturált, húsos bor, élénk, de nem metsző savakkal. Remek hordókezelés. A lecsengésben cseresznye, cseresznyemag és a nem teljesen érett cseresznye savassága. A tannin enyhén húz. A búcsúban jelentkezik egy fás-kesernyés árnyalat, amit ha egyszer észrevettünk, utána sajnos minden szinten érzékelünk. Ezzel a kis jellemhibával együtt is komoly és elmélyülésre csábító bor.
erős 5 pont (kb. 2200 Ft)
Utolsó kommentek