Rendes évi körkérdésünk első részében soproni borászok értékelik a legutóbbi évjáratot. Magyar Dezső (Lővér Pince), Horváth József (Ráspi) és Franz R. Weninger (Weninger) egyaránt úgy látja, hogy a szép és hosszú őszből leginkább a kékfrankos profitált. Emlékeinkben…

A téeszéra kékszőlősztahanovja, amely termésátlagával minden más fajtát porba alázott, ma csontváz a szekrényben, a család titkolt szégyene. Hiába van hiteles anyakönyvi kivonata – kékfrankosból és szentlőrincből hegesztette dr. Fritz Zweigelt 1922-ben –, nálunk…

A tizenkettedik etap kellemes meglepetést hozott, mert bár a nevek sokat ígértek, az évjárat annál kevesebbet. Én legalábbis nem tudok őszintén hinni a 2005-ös vörösökben. Túlságosan jól emlékszem a kilátástalanul borús, esős nyárra és a borászok világvége-hangulatára.…

Agilis és intelligens foxikat vártam, helyettük álomkóros spánieleket, vagy legalábbis egykedvű szettereket kaptam. Lehet, hogy hiba volt, de én úgy könyveltem el a sauvignon blanc-t, mint friss, illatos, ropogós, egynyári italt. Ha szénsavat is nyomnak hozzá, olyan mint egy luxus…

Most jó lenni alkesznek: országszerte egyik borünnep a másik után. Fesztivál Szegeden, gurmékodás Budán, bországgyűlés a ligetben (már szárítom a torkomat). Legutóbb Sopronban ünnepkedhettem, ugyanis meglátogattam a XVI. Soproni Borünnepet. Kis borvidék, kis város, kis főtér,…

Tömény balfi terroir csikófogakkal. Vajon tényleg úgy működik a szőlő, mint a vájár, a csille meg a bányaló? Aztán egy másik balfi, a présház mellől, amelytől semmit nem vártam, és majdnem mindent megkaptam. Végül mit keres a Fertő-tó mentén az áltengeri szél, és miért…