Vége a nyárnak, de ez nem fontos, mert bár a Pannonhalmi Apátsági Pince 2006-os rajnai rizlingje és a Nyakas azonos évjáratú sauvignon blanc-ja is arról híres, hogy üdén-frissen keresi a fogyasztó kedvét, abban sem kételkedem, hogy akkor is jól fognak esni, ha végképp őszbe csavarodik az idő. Két szeretetre méltó, a maga műfajában tökéletes borról lesz szó az alábbiakban. Forintban ezerötszáznál valamivel több pénzt kell adni egyikért és a másikért is.
Pannonhalmi Apátsági Pince Rajnai Rizling 2006
Ennek a bornak a 2004-es évjáratáról volt szerencsém azt írni, hogy az első valóban fajtajelleges magyar rajnait tisztelhetjük benne, és ezt a meglátásomat azóta sincs okom felülbírálni. Kár, hogy 2005-ben elmaradt a folytatás. A 2005-öst ugyanis első próbálkozásomkor zsenge kora ellenére punnyadtnak és laposnak találtam, másodjára meg – alig néhány héttel ezelőtt – éppen ellenkezőleg, citromosan savhansúlyosnak, elöregedettnek. Hagyjuk is, felejtsük el Liptay Zsolték 2005-jét, rég volt, tán igaz se volt, itt van helyette 2006.
Az apátok 2006-os rajnaija pedig pontosan olyan, mint a 2004-es volt. Halvány aranysárga, nemcsak színe, hanem illata is sziporkázik. Akár egy fiatal, játékos német vagy osztrák: mineralitás, déli gyümölcsök, barack, élénkség, lendület. Szájban egyszerre könnyed és telt, nem nagy testű, mégis betölti a távoli szegleteket, zamatos, jó tartású, éppcsak a szénsav hiányzik belőle. Vegyük úgy, hogy ettől magyar, és nem germán. Lecsengése tartalmas, nem rövidebb a kelleténél másodperccel sem. Nemhogy kóstolgatni, nagy kortyokban inni is helyénvaló. Finom, és kész. 6 pont.
Nyakas Pince Budai Sauvignon Blanc 2006
Mind határozottabb meggyőződésem, hogy Malya Ernő képtelen botlani. Mára a Nyakas a reduktív iskola legsikeresebb képviselője, mintegy zászlósborászata, amely címet a Hilltop Neszmélytől bírta elhódítani. Tényleg: hibátlan mindenük az irsai olivértől a chardonnay-ig, sőt a kadarkáig immár, igaz, valami fajsúlyosat ildomos lenne összehozniuk előbb-utóbb, mert a barrique chardonnay-juk engem még nem elégített ki. Mindez kétféle Alkesz-pontot jelent általában, 4-est és 5-öst. Igen, nem kell ehhez más, csak egészséges szőlő, fajélesztő és tiszta technológia – de az vesse rájuk az első követ, aki látott másik pincét, amely dettó soha nem lő mellé.
A 2006-os budai sauvignon blanc hátcímkéjéről kiderül, hogy a töki Köblös-tagban termett szőlőből készült, és azt is, hogy alkoholja vehemens, 13,4-es. Nem kevés. Nekem egy információ hiányzik – erről két mondattal később. Halvány arany, zöldes reflexekkel, szoktam mondani az övéhez hasonló színre – ám ez elsősorban zöld, és csak aztán sárga. Malyáék túlvannak a füvön és a szénán, ebből a borból ananász, narancs és egyéb egzotikumok harsognak fékezhetetlenül. Hallatlan frissesség. Íze is gömbölyű és harmonikus, csak a végén biccen meg a csaknem perfektre faragott egyensúly: sok a cukor. A bor besorolása száraz, kíváncsi lennék, mennyi maradékot tartalmaz analitikailag. Nekem kevesebb kéne érzékszervileg, és akkor megkapná a 6-ost. Így 5 pont, de ötösnek csillagos.
Utolsó kommentek