Szombaton délután 1 és este 8 között megkóstoltam hetvenhárom bort. Szorgalmasan köptem és szorgalmasan jegyzeteltem. Minden tételről nem írok, mert két napig sem bírnám befejezni, úgyhogy főként arról olvashatnak, ami tetszett. Amiről nem írok, de önöknek bejött, arról kommentezzenek valamit a szöveg végére, van ilyen lehetőség. Az volt az egyik prekoncepcióm, hogy fehér napot rendezek, de ehhez csak többé-kevésbé bírtam tartani magamat. Mindenesetre több fehérről és kevesebb vörösről lesz szó.
A mátrai Németh Attilánál kezdtem. 2005-ös veresföldi chardonnay-jának hatalmas az alkoholja, melegít, de dinamikus és erős is, szerintem finom lesz, ha összerendeződik. A 2005-ös Concubina sárgamuskotály kedves és elegáns, több sav sokat segített volna rajta. A 2006-os cserepesi sárgamuskotály klasszis. Picit visszafogott illat, grandiózus test, krémes, telt struktúra, hosszú-hosszú, gyümölcsös utóíz. Maradékcukra kétszáz gramm uszkve, már-már alanai magaslatokra hág.
A Bortársaság standján máris elmerültem a fehér tengerben. Béla és Bandi 2006-os balatonszőlősi sauvignon blanc-ja jó savú, karcsú és üde. Légli Ottó 2006-os János-hegyi sauvignon blanc-ja klasszisokkal méretesebb és tartalmasabb. Vastag, minerális, gyümölcsös, robban, hosszú. Heimann Zoltán 2006-os Vionájában a sűrű gyümölcsösséget épp annyira egészíti ki a hordó vaníliája, amennyire szeretem. A Villa Tolnay 2005-ös olaszrizling reserve-je végre olyan, amilyet régóta remélek ettől a sokra hivatott pincétől: ásványos, élénk, és úgy tekintélyes, hogy itatja is magát. Lőrincz György Örökké nevezetű 2006-os házasításában hét fajta vitézkedik példás egyensúlyban, miszerint a chardonnay, pinot blanc, pinot gris, olaszrizling, hárslevelű, rajnai rizling, viognier; utóbb utánagondoltunk, és megszámoltuk: két olyan van még a St. Andrea-területeken, amely hiányzik belőle. Végre egy Lőrincz-fehér, amelyben elbúvik a fa – bár az üres pohárból aztán előjön mégis. Homonna Attila Édes Hármasa komoly és harmonikus.
Gál Lajos alap 2006-os egerszólátiját több élettel magasabbra értékeltem volna, a Szó-lá-ti hordóválogatásának kicsit visszafogottabb illatát gazdag ízek tetézik, ám az igazi remekmű a 2006-os Tóbérc olaszrizling, amely nagy, koncentrált és izgalmas. Szívesen barátkoznék vele máskor is – kár, hogy ami kevés van belőle, csak a pincénél kapható.
Ferenczy Zsolt, Franz Weninger exjobbkeze immár második éve saját boraival van jelen a fesztiválon – vagy már harmadik? –, közülük poétikusan ifjú kora ellenére kimagaslott a 2005-ös Újhegy kékfrankos, ásványosságával, finom animalitásával, dinamizmusával.
Heimann Zoltán standján a Vionát nem kóstoltam, mert miért kóstoltam volna még egyszer. A 2006-os Fuchsli olyan, mint mindig: málnás, gyümölcsös, pont annyival több, mint egy rozé, amennyitől már szívesen iszom. A 2006 syrah remek: borsosan fajtajelleges, üde és robbanékony, ráadásul ésszerűen árazott. Háromezer alatt érhető el, a készlet erejéig.
Eszterbauer János 2006-os kadarkája elsősorban fűszeres, másodsorban közepes teste is van, ami ritkaság. Tetszett. Nem kizárólag P9-esből, de 100 százalék kadarkából készült, mondta a pincetulajdonos. Aki két hordómintával kínált még: egy fölöttébb pinós illatú és ízvilágú, de észbontóan tanninos 2006-os pinot noirral és egy hetven százalékban cabernet sauvignont tartalmazó, délceg és izmos 2006-os bordeaux-i házasítással.
Sebestyén Csaba újabb borai közül ezúttal az Icze jött be a leginkább. A 2005-ösbe sok minden belekerült, amiből egészségesebb években válogatott tételek készülnek, és ez érződik rajta. A legjobb ivású vörösök egyike a kategóriájában.
A Zwacknál sikerült magamhoz vennem kóstolásnyit a most piacra lépő Somlói Apátsági Pince 2006-os Hilla cuvée-jéből. Juhfark, furmint és hárslevelű, három az egyben, félszáraz besorolású, tizennégy és feles szesszel. Ásványos, gyümölcsös, virágos, mézes, maradékcukra elegánsan ellenpontozza ízben a mineráliákat, alkoholja integrált, lecsengése finom és gazdag. Nem nagy, de nagyon szép. Azt mondták, mindössze ezeregyszáz forint. Nem kifejezés, hogy besztbáj.
Kedvenc tokaji borászaim egyike, Zsurki Sándor rajtaütésszerűen távozott a Pajzos–Megyertől, és az Andrássy Kúriánál kötött ki. Tizenöt hektár, nagyratörő tervek, közepes borok. Egyelőre. A 2000-es 6 puttonyos aszúval nincs gond. Oldszkúl, de van benne élet, komplexitás és egyensúly.
Kovács Tibor Hétszőlő-birtokigazgató egy új pince, a Lencsés létrehozásában vállalt oroszlánrészt. A területek a Hétszőlő közvetlen szomszédságában találhatók, a telepítés teraszos, gyönyörű, a 2006-os késői szüret ígéretes.
A Pántlika Pincészet alap 2006-os dörgicsei olaszrizlingje nem mondott nekem semmit, de az azonos évjáratú olaszrizling selection igen: koncentrált, minerális, gyümölcsös, becsületes darab.
A Patricius Borháznál ezúttal csak a 2006-os furmintot és egy 2003-as késői szüretet kóstoltam – aszúikról megemlékeztem nemrég –, utóbbi kizárólag exportba megy, pedig itthon is szívesen kóstolgatnák sokan. Kedves, gyümölcsös krémessége ízlésem szerint való.
A szigetcsépi Gál Pincészet félédes nektár–cserszegi házasítását nemrég majdhogynem mennybe menesztettem. Hasonlóan nyilatkozhatok többi boruk apropóján is. Mindig öröm, amikor alföldieknek örül az ember, hát még, ha élénk az olaszrizlingjük, ropogós a rajnaijuk, telt és tiszta a szürkebarátjuk, tömör és lehengerlően illatos a cserszegi fűszeresük, zamatos a kékfrankos rozéjuk, könnyed a kékfrankosuk. Nemcsak 2006-osokat mutatott Dignisz Éva és Gál Csaba, hanem egy 2004-es kékfrankost is. Kétszer használt barrique-ban érett, gümölcsös és fűszeres, komoly, koncentrált bor lett belőle, bárki nevére vehetné.
Az etyeki Hernyák Laci-Lászlónál restanciáim voltak, figyeltem teljes erőből. A 2006-os Birtokbort – chardonnay, sauvignon blanc és pinot noir, fehérül kezelve – finom szövésű, tartalmas, zamatos bornak találtam, a hétgrammos hárslevelű–szürkebarát kombót kedvesnek, a sauvignon blanc-t ezeknél is különbnek, dinamikusnak, izgalmasnak, frissnek.
A szekszárdi Németh Gábor-féle Virághegyi Bor Kft. 2003-as Vezér cuvée-jét a tavalyi borfalu után dicsérgettem, azóta nem lett rosszabb. Hiába fiatalabb három esztendővel, ezúttal mégis inkább ízlett az élénk 2006-os cabernet sauvignon.
Gál Tiborék 2005-ös Titi pinot noirja és Pajadosa időt kér még, a 2006-os, pinot noirból készült Fresco nem. Ezúton is üdvözlöm a habzóborok kibontakozófélben lévő divatját. Sok ilyen kéne még, mint a Fresco és kompániája.
Talán Lőrincz György pinot gris-je volt a nap legösszetettebb száraz fehérje. A 2005-ös vörösök közül a Tóbérc kékfrankosból nem kértem –pénteken már megkóstoltam egy borozás keretében, amelyből szintén szöveg íródik hamarosan –, nem úgy a Magyalos kékfrankosból, amely minerális dettó, és talán sűrűbb, mint a párja. Az Áldás úgy jó, ahogy van, a Merengő úgy lesz jó, amilyen lesz.
A Kreinbacher Birtoknál zártam, 2006-osokkal. Hozza a formáját a Taposó-Kút, zamatosan-ásványosan izgalmas a Tradíció – hárslevelű, furmint és juhfark házasítása –, minerálisan vibrál az Öreg Tőkék Bora, mindegyiküket felülmúlja kifinomultságban és dinamizmusban a Kőkonyha. Nem véletlenül: a dominánsan hárslevelűből, valamint furmintból és olaszrizlingből összeállított cuvée lesz a 2006-os évjáratban a birtok csúcsbora. Végül Baráth Sándor birtokigazgató meglepett alaposan: egy 2006-os syrah-val. Egy borsos, gyümölcsös, elegáns, arányos és hosszú syrah-val. Soha rosszabb finist.
Utolsó kommentek