Emidio Pepe az olasz biodinamika egyik felkenetlen szentje (egy másikról már írt ezeken az oldalakon Alföldi Merlot kolléga). Borai csillagászati áron kelnek el, a 70-es és 80-as években palackozottakért 150-200 eurót kérnek (az eBay-en találtunk egy 85-ös Montepulciano d’Abruzzót, most 90 eurón áll, jó vételnek tűnik), ami a készítés és értékesítés módját ismerve nem meglepő. Barátunk, CsehGa újabb munkaútja (mint tudjuk, szar munka) Pepe bácsi szentélyébe vezetett, élményeit pedig megírta. Olvassák szeretettel.

Komolyan mondom, szent pillanatban volt részem. Minden úgy kezdődött, hogy – amúgy olaszosan – késtünk vagy két órát. Ez eddig még természetes – odalenn délen. Buszunk fennakadt egy szűkös kanyarban, se előre, se hátra, majd egy hírnök jöve, innen már csak gyalog tehetjük meg a maradék 400-500 métert a biodinamika szentélyéig, Emidio Pepe birtokáig Torano Nuovóban. A szentély az szentély – megértettem. Nemzetközi csapatunk hosszan kígyózott az abruzzói táj leánycsípőkhöz hasonlóan lágy ívein vezető ösvényen, amikor feltárult a csoda kapuja. A vasbeton esőbeálló belső-alsó részébe mélyített őscsillagmotívum csak a sugárzó lelkűeknek tűnhetett fel. A nap éppen elérte horizontját, narancsos fénye átömlött a kikészített kóstolópoharak garmadáján. Pepe papa (bocs!) a talján dzsentlemenek tiszta tekintetével, élénkpiros pulóverben, karján kukacmozgású unokájával fogad. Áldott állapotban lévő lánya heves vérmérséklettel tolmácsol. Ő csak mesél, szeretettel, okosan, higgadtan, ahogyan a bölcsektől már megszoktuk. Nicolas Jolyról mint néhány évvel korábban indult barátjáról szól tisztelettel.

Az alagsorban vidám dal szól, odagyűlünk. A rekeszekbe kézzel szedett trebbiano szőlőt egy ferde, kisteherautó platójához hasonlító fatákolmányba öntögetik púposan, majd két legényke és három leányka összekapaszkodva, térdig érő gumicsizmában taposni kezdi. Vidámság, hejehuja, villogó vakuk. A magyarázat szerint az emberi test tökéletes nyomást biztosít a szőlőbogyónak, pontosan annyira töri meg, amennyire kell, sőt a bogyók megérzik az emberi test hullámait, s szívesebben adják levüket, mint a hideg acél présekben.

Vállalkozó lelkű útitársaim egyike-másika csizmát húzhat, és saját nemzetközi hullámaival gazdagíthatja Pepe 2007-es trebiánójának lelkét. Ez nem attrakció, nem a magyar műparasztos-fejenköcsög-rakottszoknya-dáridó, a fehér szőlőt mindig így dolgozzák fel, húsz-egynehány éve. Bár ha az olcsó kínai gumicsizma helyett ágyékkötős yanomani indiánok által kicsurgatott dzsungelmélyi gumifa nedvéből készült, természetes ősgumi csizmában tapodnának, a hatás még izgalmasabb lenne.

A kék szőlő feldolgozása, ha lehet, még eredetibb. A szintén kézzel szedett fürtöket derékmagasságú kácira állított rostélyra helyezik, és kézzel óvatosan fürtről fürtre dörgölik-gyömöszölik-nyomorgatják át a kádba, mígnem csak a kocsány marad odafenn. A szinte egész bogyókból álló cefre mobilvécéhez hasonló, embermagas betonmonstrumba kerül, ahol az ép bogyók belsejében fajélesztők nélkül is megindul az erjedés (maceration carbonique). Két hét után a levet elválasztják, és visszakerül egy hasonló, belülről felületkezelt álamforába, ahol két évet tölt. Figyeljünk: se derítés, se kénezés! Ezután szűrés nélkül palackozzák és fektetik. A filozófia szerint a szűréssel azt vesszük ki a borból, amit mi szeretnénk, természetes ülepedéssel a bor azt veti ki magából, amit ő nem tart fontosnak – hát ez jelentős különbség. Igény (értsd: megrendelés) szerint veszik elő az akár 10-30 éves palackokat, a finom üledéktől gyertya előtti dekantálással választják el (ezt kizárólag a nagymama végzi két segítővel), és egyenként újra palackozzák. Már mehet is a világ bármely országába, öt földrészre. Jelenleg a 70-es évek vége, 80-as évek eleje van soron – a többi még csikó.

Fahordót a családban csak Stephanie használ, de az már egy másik mese, másik márka. A ma negyedik generációs borászatot egyébiránt már 1899-ben jegyzik a piacon. Nézzük akkor az alkotásokat!

Trebbiano d’ Abruzzo 2005

Nagyon-nagyon florális, kolostorkerti fűszeres, egyéni arcú bor. Friss és üde és játékos és szerethető. Hűvössége a közeli Grand Sasso hegy gleccsereinek üdvözletét hordozza. Kóstoljuk helyi specialitásokkal, mint a fűszeresen sütött éti sáskarák (Squilla mantis), a töltött és egészben kisütött tintahal (Sepia officinalis) vagy a puhára párolt monkfish (Lophius piscatorius). Mennyei! 6 pont.

Trebbiano d’ Abruzzo 2004

Négy palackból kettő megtört, poros, de ez itt senkit nem izgat. Harapjuk a borban a tájat, a szőlőbogyót, a cserzett kezek ízét. Kicsit széles, nehézkes, aszalt szőlős, de mindenképpen iható a felkanyargó üledékfüst ellenére is. Hozzá a legegyszerűbb létező ételt, extra szűz olívával öntözött házikenyér-pirítóst kóstoljuk egy kevés paradicsommal megrakva. 4 pont.

Trebbiano d’ Abruzzo 1995

A fűszer még él, majdnem eleven, de a test már megrogyott, féltérdre ereszkedett. Nem sok van neki hátra, csoda az is, hogy 12 nyarat és telet ilyen tisztességesen megélt. 3 pont.

Montepulciano d’ Abruzzo 2000

Telt, meleg karakter, lángolóan erőteljes alkohol, a gazdag gyümölcsök mellett felbukkanó vörösagyagíz, cédruskéreg és egy csipet kinin. Muflonbor – mondanám, utalva részint vágtató erejére, részint a pácolt mufloncombhoz való kiváló alkalmatosságára. 6 pont.

Montepulciano d’ Abruzzo 1995

Barnás árnyalatok teljesítik ki alvadt vért idéző színvilágát. Karamelles-étcsokoládés illatát érett, tawny portóis, selymes ízvonalak követik. Az egész bor lázadás a kor ellen, lángolóan élni akaró személyiség. A rómaiak előtt itt élt abruzzi törzsek izmos harcosai lendületének állít méltó emléket. 5 pont.

Montepulciano d’ Abruzzo 1977

Áttetsző, LBV portói aranyos, mézgavörös színnel köszön be. Érett fehérborok súlyos illata lep meg, édeskés, majdnem malagára emlékeztető. A szájat rozskenyér, pisztácia és dió tölti ki. Nehezen kategorizálható, de mindenképpen izgalmas és nagyon is élő bor. Ünnep ilyet kóstolni. 30 év kén nélkül! Ha van egy kis érett pecorino juhsajtunk, el ne felejtsük feladni hozzá. 5 pont.

Montepulciano d’ Abruzzo 1975

Csukott szemmel kezdtem a kóstolást – és a csoda megtörtént. 84-ből a legendás Pogácsás János bácsi tolcsvai kóstolójának minden emléke előtolult, amint a húsz-egynéhányadik hordóból óaszút tölt poharunkba. Marcipánok, császármorzsa, mazsolás muffin, karácsonyi sütemények, kuglóf illata – mindez egy 32 éves száraz vörösborban! A szerkezetében már érződik egy kis remegés, bizonytalankodás (mióta lehet nyitva a palack?), tanakodás, hogy merre is megy az út az elágazásnál. Innen ez már a kérdőjel bora, de nem a fel vagy le, hanem a vízszintesen vagy lefele kérdéséé. A színe már arany, az Appeninek gerince fölött lassan alámerülő mediterrán napé. Becsülettel búcsúzik. 4 pont.

Pepe papa prospektusa ezzel az álszerénységgel nem illethető mondattal zárul: The Pepe wines are the King of the Montepulciano D’ Abruzzo D.O.C.