Az kábé tiszta volt, hogy a Lidl középső polcait kajtató, a pinceborozók és a műanyag kannák univerzumát éppen elhagyó népi fogyasztó rákattan majd a háromszáz forintos chilei vörösökre, de mégis sokáig azt hittem, hogy rinyálás ide, para oda, a külföldi borok importcunamija nem rendíti majd meg a szofisztikált hazai borfogyasztót, ez mindig kis nacionalista műfaj marad, elég eligazodni magyar termelők, fajták, évjáratok között, köll a francnak bajlódni mondjuk Cotes du Rhones Les Sablieres-rel, azt se tudja az ember, hogy ejtse, ugye, mert rendes magyar nem tud franciául, vesszen triatlon.
Aztán jött 2004 meg 2005, két pocsék évjárat, amikor, hát, alig ért be valami vörös az ide csődített, nagyobb részt francia származású világfajtákból. És tisztességes minőségű magyar vörösbort a háromezer alatti árkategóriában úgy köll vadászni. Nem az, hogy lehetetlenség, de kell bele ölni időt. Elkezdtek képbe kerülni a külföldi vörösök. Pláne, hogy a kereskedők is megszerették, mert a brutális támogatások miatt 5-6 euróért már komolynak számító bort kaptak, és ha kitették háromezerért forintban, akkor még bőven versenyképes volt a magyarokkal, sőt, és keletkezett rajta száz százalék haszon.
A galacsinhajtó bogárról elnevezett Rhone-völgyi birtok (Domaine des Escaravailles) 2004-es évjáratú olcsóbora (Les Sablieres) tavaly a Terroir Club legjobban fogyó vöröse volt. És ahogy hallom, ezt a 2006-ost is viszik, mint a cukrot. Kedvezményes áron kétezer alatt, kedvezmény nélkül kétezerháromszáz, állítólag az eggyel drágább, kábé háromezer forintos Cote du Rhone ugyanettől a pincészettől még inkább best buy, de ezzel is kiegyezek én.
A címke példásan visszafogott, mégis karakteres. Bogarat tettek. Plasztikdugós szegény, jelezve mintegy, hogy nem a csúcskategóriát célozza.
Grenache és syrah házasítása, erőteljes túlsúlyban (70-30) a gyöngébbik, olcsóbbik fajta, a grenache. Illat szamóca, eper, vanília, fahéj, medvecukor, kanalas orvosság, az alkohol szalmiákja, kovakő. Szellőztetésre füstösebb, kanalas orvosságosabb, húsosabb. Szép savval indul, tán még valami bozsolés szénsav is rendetlenkedik, tannin visszafogott. Jó, arányos bor, friss, vaníliás, gyorsan iható. Közepes test, inkább a savak frissessége meghatározó, szó sincsen nagy koncentráltásgról, de mozgásról, templomabalakokról ítélve mégsem mondható laza anyagnak. Van benne határozott sült gesztenyés mattság, és sok-sok eper. A magas alkohol nekem nem feltűnő, pedig a friss karakterhez nem feltétlenül passzolna.
Ötös fölé, és egy erős best buy.
Utolsó kommentek