Derűre derű. Instant klasszikusok alkalmi áron. Újra itt van a kényes Hemina hiperaktív kisöccse, a reduktív iskola bezzeggyereke, egyúttal kedvenc újborom. A Degenfeld-szamorodnival pedig Tokaj és a manna egyszerre jön házhoz. Nem hiszem, hogy akad a világnak sarka, ahol ennyi pénzért többet adnának. De nem az áráért szeretem.

Pannonhalmi St. Martinus Cuvée 2007

Az előző évjárat nálam a tavasz slágere volt. Most időben észbe kaptam, és lehet, hogy ez a sietség magyarázza a fél fokkal lanyhább lelkesedést. A St. Martinus idén is fűszeres tramini és királyleányka, és én továbbra is azt hiszem, hogy sauvignon blanc is. (Nyilván nem, hiszen mi volna ebben titok?)

A St. Martinus a technobor és az újbor megdicsőülése egy füst alatt. A friss és vonzó illatban mandarin, ananász, őszibarack és zellerszár. Az andalúz hangulatba a zellerszár fanyarsága visz csavart, és ez a kellemes feszültség minden szinten átjárja. Kóstolva karcsú, az illatnál kevésbé intenzív. Szórványosan mikrobuborékok kísértenek. A 2007-es hőrekordok ellenére nincs savdeficit. A korty talán nem annyira sziporkázóan gazdag, mint a tavalyié volt, de így is bőven osztályon felüli élvezet. A gyümölcsösséget remekül tartják kordában a savak és a korty végén jelentkező enyhe fanyarság. Egyetlen komoly hibája, hogy évszakot tévesztett; júliusban érne aranyat.
6 pont és stabil best buy

Degenfeld Édes Szamorodni 2004

A Degenfeld birtok viszonylag ritka vendég az Alkoholistán. Egyedül Albert gazda éberségének köszönhető, hogy olykor nálunk is felbukkannak ígéretes vagy egyenesen kihagyhatatlan árértékbajnokaik. Pedig pontjainkat összekötve szívmelengető/pénztárcabarát pályaív rajzolódik ki. Nem is kerülgetem tovább a zsákbamacskát: ez az édes szamorodni nálam első a besztbájok között, és a szamorodnireneszánsz motorja lehet. Az árcédula köszönőviszonyban sincs a minőséggel. (Széll Györgynek, a zseniális magyar származású karmesternek (és rettegett akarnoknak) a kedvenc diktuma volt, hogy gondolkozz a szíveddel, és érezz az eszeddel. Máig nem vagyok benne biztos, hogy értem, mire gondolt, de tetszik a szerkezet, és sokszor próbáltam már parafrazeálni. Az árérzékeny művelt alkeszé pl. így szólna: gondolkozz a gyönyörközpontoddal, és érezz a pénztárcáddal. A Degenfeld-szamorodnival ez tudathasadás nélkül megoldható.)

Semmitmondó, aranyos címke. A pohárba töltve viszont lerohan a belbecs: birs, bodza, narancs, őszibarack és virág. Olfaktorális manna. Friss és kifinomult – nem lehet betelni vele. Kóstolva is gyümölcsös, tiszta és szép. A 82 gramm maradékcukrot könnyedén mozgatják a csiszolt savak. A korty telt, krémes, de nem ragaszt. Hosszú és komplex lecsengés. A pontozáskor el kellett azon gondolkoznom, hogy hol fékezzek be, és miért. Ahogy a magasabb árnak sem volna szabad fölfelé húzni a pontszámot, úgy az olcsóság sem nyomhatja lefelé. Természetesen egy öt-hat puttonyos aszú koncentrációját, komplexitását hiba volna számon kérni rajta, viszont az elevenség és a finesszel párosuló finomság sok mindenért kárpótol. A sajnos már kifutott fehér Concubina után újabb gigabuy.
8 pont (Ezúttal tiszta szívvel egyetértek a Borbarát értékelésével, az ő ****/*****-uk a mi 8 pontunkhoz hasonló lelkesedésről árulkodik.)