Az ezerjó valahogy nekem eddig kimaradt. Pedig igazi hungarikum, acélos, kemény savú, ami első olvasatban akár az esetem is lehetne. Az osztrák és német rizlingek mellett lehetne neki is helye a nemzetközi gasztronómia asztalán, ha többet foglalkoznánk vele, hangsúlyozzák a szakemberek.
Eddig úgy alakult, hogy nem került a kezem ügyébe belőle szűrt bor. Egészen egy közelmúltbeli Zwack-kóstolóig, ahol is találkoztam Miklós Csabával és az ő ezerjó-értelmezésével. Kerítettem mellé egy-egy üveg Frittmann- és Bozóky-interpretációt, így három legyet ütöttem egy csapásra. A fajtát és az általam szintén elhanyagolt móri és alföldi terroirt is megkóstoltam egy ültömben.
Miklós Csaba Móri Ezredes 2006
Miklós Csaba a szüleivel viszi kis kézműves pincéjét, honlapján széles mosolyt ígér a betérőknek, és ezt a fent említett kóstolón is produkálta. Az Ezredes névre keresztelt ezerjója már ott lenyűgözött mineralitásával, és ezt nyugodtabb körülmények között is folytatta. A palackot kibontva elsősorban a visszafogottság ötlik az ember szemébe. Visszafogott szín, decens illat. Kicsit melegedve határozottan sós, krétás, majd füves (gyógy? fűszer?) illatok jönnek. A szárazpróbán a pohár mézesen illatozik. A szájban leginkább sós, minerális. Kissé melegebben némi citrusosság is megjelenik a korty közepén. Lendületes. Tüzes, de nem hirtelen, nagy lángon éget, hanem finoman perzsel, hosszasan melegít. Igazi késő őszi, téli bor, ha tehetik, fogyasszák kandalló mellett. Nagyon erős 5 pont, komoly potenciállal (egy-két év múlva legfeljebb revideálom ezt a félmondatot).
Bozóky Móri Ezerjó 2006
Sokkal mélyebb a Bozóky-tétel színe, ezzel szinkronban van az illata is. Túlérett őszibarack, enyhe mézesség. De ne gondoljunk túlzott, direkt illatra; Mór a csöndes, nyugodt erőt sugallja. A mineralitás a háttérben marad, melegedve sem jön nagyon előrébb. Megszeppent, úgy tűnik. A korty krémes, alapvetően harmonikus, de a savak mintha elmaradtak volna, a kis maradékcukor nem észrevétlen. Korrekt, ám az izgalmat nélkülöző tétel. Magában őt se fogyasszuk, együnk mellé sós, kemény juhsajtot, házikenyérrel. Én így tettem és 4 pontot osztottam ki a borra.
Frittmann Soltvadkerti Ezerjó 2006
Frittmann Jánost az idén ugyebár kitüntették. Kicsit szégyenkezve lapozgattam virtuális jegyzetfüzetem, egy rozét ha találtam benne tőle. Pedig, tanár úr, én készültem, de mindig úgy alakult, hogy vége lett a nyárnak.Prekoncepcióm szerint azonban nyáron iszik az ember alföldi bort. Nos, egyelőre előítéletes maradtam. Reduktív, hirdeti a cimke, "gyümölcsillatú és -ízű bor", segít eligazodni. Szerintem eleve fröccsöt palackoztak, legalábbis ennyi szénsavval még nem találkoztam. Illatában élesztő és ázott kenyérhéj (gyerekkorom kedvenc etetőanyag-komponense) köszönt vissza, a gyümölcsök eltűntek, szétestek. A bor maga is ezt tette. Szeretném hinni, hogy hibás palackot fogtam ki, a pontozást ez esetben hanyagolom is.
Láttam még borbolt polcán 2001-es, száraz ezerjót, a fajtából készített édeset, nota bene, aszút is; egyelőre nem ment el a kedvem a további ismerkedéstől.
Utolsó kommentek