Kékfrankost és kadarkát keresztezett Kozma Pál és Tusnádi József, hogy aztán elfelejtődjön a fajta. Pedig a kísérlet izgalmasnak tűnik: a kényes kadarkából fűszerességet vinni a testesebb, gyümölcsösebb, megbízhatóbb kékfrankosba. Ráadásul most, amikor keletje van a gyümölcsös, könnyed vereseknek, nagy karriert futhatna be.

Egészen a közelmúltig nem is hallottam a fajtáról (ez is azt mutatja, milyen felületesen olvasok), azonban a májusi 7x7 kóstolón felbukkant az életemben. Egy fiatal mátrai borász standján láttam kiírva: Szecskő Rubintos. Azóta ismerkedünk egymással, már a boros polcomra is beköltözött egy palack. Itt az ideje, hogy bemutassam.

Nem indult felhőtlenül a viszonyunk. Először még hordóminta korában kóstoltam. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy lenyűgözött. Érdekes, ennyit véstem fel róla a noteszomba. Ez meg nem kifejezetten pozitív jelző nálam. Karmolt, csípett, harapott. Lehet hogy túl rámenős voltam? De már akkor láttam körülötte bőszen bólogató borisszákat. Mindig is irigykedtem azokra, akik bátran odafirkantják a jegyzetfüzetükbe, hogy "komoly potenciál". Pláne, ha igazuk is lesz.

Pár hónap múlva már a palackos tételből landolt a poharamban jó néhány korty. Pontosabban: két palackból. Történt ugyanis, hogy jó házigazdaként megkérdezte tőlem a borász húga, hogy "na, milyen?" Én meg mondtam, hogy borsos. Beleszimatolt ő is, és megállapította, hogy valóban, de nem ilyennek kéne lennie szerinte. A megfejtése a rejtélynek egyszerű volt: néhány palack pár héttel korábban lett letöltve. Ezalatt krémesebb, meggylikőrösebb jelleget vett fel a bor, míg társa fűszeresebbnek tetszett. Így egy álltó helyemben két teljesen különböző, de egyaránt izgalmas tételt kóstolhattam. Került a kosaramba is egy palack, izgatottan bontottam fel: vajon melyik ízvilág fog visszaköszönni most?

Nos, egy szippantás után világos volt, hogy a később palackozott bort iszom. Fűszeres illatjegyek, leginkább feketebors, csipetnyi fahéjjal bolondítva. Bontás után a háttérben friss vörös hús. (Nagy mennyiségben ne fogyasszuk tehát!) Meggy és érett cseresznye képviseli a gyümölcsöket. Pár óra múlva felbukkan némi földes, fehérrépás jegy az illatok között, ami aztán hamarosan távozik is. A bor színe, nomen est omen, rubintos. Kicsit sötétbe hajló, de lehet, hogy csak a téli fényviszonyok miatt. Kóstolva nagyon harmonikus. Filigrán ugyan, de az idomait szépen kidomborítja. Bársonyos az érintése, tanninja már nem harap, nem karmol. Fűszeressége okán hosszú a lecsengése, de van eleje és közepe is a kortynak. A legszebb kűrt akkor futotta, amikor kicsit az ideális vörösboros hőmérséklet alá hűtve kóstoltam, úgy 15-16 fokon. Combos öt pontot hezitálás nélkül ki tudok rá osztani, de nem tartom irreálisnak a hatot sem.

A bor megvásárlásával Zwack Izabellát támogattam, kb. 2000 forinttal.