Fordulatos élményekben volt részem egy borral kapcsolatban nem egész egy hónapon belül. Nagyon ígéretes kezdés után katasztrofális folytatás következett, amit aztán hollywoodi filmbe illő boldog vég zárt le. A tanulság: gondoljuk meg, mit zúdítunk első elkeseredésünkben a lefolyóba, főleg, ha előzetes tapasztalataink alapján sokkal jobbra számítottunk. Metha Thema ihlette meta téma.

Haladjunk azonban időrendben.

2008. február 16. Egri Borok Gálája. A fehérek között egy meghökkentő borral találkozom. Bolyki Metha Thema 2005. Miközben poharamba kerül, megtudom, hogy a csúnyán komolykodó név egy debrői hárslevelű miatt kompenzál. Pedig fölösleges neki. Elképesztően sűrű anyag, jegyzem fel akkor még többé-kevésbé tiszta elmémbe. Bódító illat, komoly test, remek íz. Tiszta tokaji. Meg kell vizsgálnom alaposabban. Később rámenősen ki is csikarok egyet 2500 Ft-ért Bolykiékból.

2008. február 21. Az egyik Borfalu bortékában meglátom ezernéhányszáz forintért ugyanezt a bort. Iziben vásárolok még egy palackkal.

2008. március 5. Felbontom a bortékás üveget. Hagyom rendesen levegőzni. Kitöltök egy pohárral. Beleszagolok. Önkéntelen fintor. Adok még neki időt a pohárban is. Aztán az újabb szippantást újabb grimasz követi. Odakozmált karamell. Tömör töppedés. Szúrós, taszító.

Belekóstolok. Ízben is valami ilyen. Mintha a borgála óta eltelt kevesebb, mint három hét alatt száz évet öregedett volna. Vagy álmomban kiraktam talán két hétre a perzselő kánikulai napra? Hát, nem utaztam csak ezért Ausztráliába. Képtelen vagyok elhinni, hogy két és fél hét alatt önmaga paródiája lett ez a remek bor. Aztán gyanokodni kezdek a tárolásra és felbontom a termelőtől vásárolt palackot is. Ugyanez a szó szerint keserű csalódás ér. Émelyítő, keserű, szirupos, túl tömény. Szinte ihatatlan. Gyenge 2 pont.

Most jöhetne a lefolyó, azonban inkább visszanyomom a dugókat, és berakom a hűtőbe mindkét palackot.

2008. március 8. Félve előveszem az egyik visszadugózott palackot és kinyitom. Egy óra levegőztetés után töltök egy pohárral. Reménykedek a csodában. És megtörténik. (Jöhet a "hivatalos" kóstolási jegyzet.)

Telt, sűrű aranysárga. A színéhez illő, lomha, olajos mozgás. Töppedt szőlős, aszús, mégis üde illat. Friss mézeskalács, aszalt körte, sárgabarack, mazsola. Virágok. Csipetnyi ásványosság, hűvösség. Gazdag, telt, mégsem émelyítő.

Kóstolva ilyenkor könnyű csalódni. Főleg egy száraz bor esetében. Ám erről szó sincs: a teltség, gazdaság folytatódik szájban is. Feszes, vastag, szép ívű a korty. Krémes mégsem mondanám tolakodón hízelgőnek. Egyáltalán nem édes, pedig rengeteg kövér, mosolygós gyümölcsöt rejt magában. Mint egy gyümölcsökkel készített, jól fűszerezett húsétel. Remek savai nem akármilyen testet tartanak meg. Lecsengése talán egy cseppet rövidebb a vártnál, ám ez korántsem jelent rövidet, inkább csak a léc került igen magasra az eddigiek alapján. Nagyon szép bor. 7 pont.

Happy end.

2008. március 11. Azóta naponta megvizsgáltam mindkét palackot, és mindketten következetesen remekül vannak. A kísérletet azonban egyelőre kénytelen vagyok lezárni, ugyanis elfogy a vizsgálati anyag. (Itt említem meg, hogy 0,5 literes palackokkal van dolgunk.)

Megmarad azonban a rejtély. Vajon mi történhetett a bontás napján? Velem volt a baj? Vagy a borral? Esetleg mindkettőnkkel? Ilyen pálfordulást még nem tapasztaltam: mintha titokban kicserélték volna a felbontott palackok tartalmát. Vagy engem cseréltek ki (palackot)?

Mindenesetre kiváló illusztráció volt ez a pontozás esetlegességére és AM kolléga dilemmájára a borok szebbik arcáról. No, meg arra, hogy minden jó, ha vége jó.