Február végén tartották meg az idei Benvenuto Brunellót, ahol az új évjárat, azaz a 2003-as (rossoban a 2006-os) mutatkozott be. A Brunello Consorzio 2003-at négycsillagosnak ítélte, és ezzel szelet vetett. Régóta tudható volt, hogy Montalcinóban az egyik bibliai csapásra azonnal felelt a másik, vagyis a 2002-es özönvízre 2003-ban hőhullám következett. 2002-t azonban még két csillaggal küldték zuhanyozni (a többség nem is palackozott brunellót), 2003-at viszont a Consorzio négy csillagra érdemesítette, azaz a klasszikus 1999 és az új klasszikusként ünnepelt 2001 mellé emelte. Az eddigi reakciók azt sugallják, hogy az egyik csillagot a borvidéki marketing szponzorálta.
Az immár első számú brunellomanipulátorrá előlépett James Suckling (Wine Spectator) ezúttal egy követ fúj a Consorzioval. 2002-t összességében 78 pontra értékelte, ám 2003 szerinte súrolja a bűvös 90-et (86-90 pont). A kiszivárgott Suckling-liblingek névsora nem okozott meglepetést, de legalább lejött a Frescobaldiról meg a Banfiról. Szopós Jakab fantasztikus négyese: Valdicava 95 pont, Siro Pacenti 93 pont, Casanova di Neri 92 pont, Uccelliera 92 pont. Én lennék persze a legboldogabb, ha a helyszínen kiderülne, hogy a menyasszonynak valóban ilyen pici a töke.
Aristide, az olasz blogger, aki el nem ítélhető módon anyanyelvén blogol (ezért kissé szemcsés a készülékemen a kép), az évjáratot összességében nagy csalódásként könyveli el, és körültekintő válogatásra inti a potenciális vásárlókat. Mivel a korábbi ajánlásai elég közel estek az ízlésemhez, ezért a mostani listája is útmutatóul fog szolgálni a nyári portyánkhoz. Aristide legjobbjai: Claudia Ferrero, Lambardi (a pincénél 18 euro), Lisini, Franco Pacenti – Canalicchio, Giuseppe Gorelli - Tenuta Le Potazzine, és még négy vállonveregetett: Il Marroneto, Il Palazzone, Talenti, Uccelliera.
A VinoWire-t tudósító Franco Ziliani szintén búslakodik. Szerinte az évjárat boraiból hiányoznak a klasszikus brunelló erények, azaz a fenségesség, a komplexitás és a jellem. Ő arra gyanakszik, hogy túl sokan éltek a bortörvény által engedélyezett (15 százalékig), de mégiscsak a szürkületi zónához tartozó „taglio migliorativo” eszközével, vagyis a más évjárattal való „feljavítással”, és ez az amúgy is disszonáns borokat még inkább összezavarta. A harmónia hiányán túl így összegzi a típushibákat: túlérettség, lekvárosság, zöld tanninok, túl sok fa és pörkölési jegyek. A dicséretre méltó kivételek: Il Colle (az egyetlen valóban ötcsillagos teljesítmény Ziliani szerint), Tenuta Le Potazzine, Villa a Tolli, Le Gode, Poggio dell’Aquila, Uccelliera, Col d’Orcia, Gianni Brunelli Le Chiuse di Sotto, Capanna, Pinino, Pecci Celestino, Citille di Sopra és a vállonveregetettek: Poggio Antico, Tenuta di Sesta, Il Marroneto, Innocenti, Vasco Sassetti, Abbadia Argenga, Le Macioche és Sesta di Sopra.
A 2006-os rossók viszont valóban egy nagy évjárat előhírnőkei – frissek, zamatosak, gyümölcsösek és jól strukturáltak. A legjobbak: Il Colle (ezt állítólag felállva tapsolták), Lisini, Gianni Brunelli Le Chiuse di Sotto, Pinino, Sesta di Sopra, Uccelliera, Fuligni, Lambardi, Capanna, Brunelli, Villa a Tolli, Quercecchio, Sesta di Sopra, Argiano, Col d’Orcia, Siro Pacenti, Abbadia Ardenga, Campogiovanni, Mastrojanni, Il Marroneto, Brunelli, Terre Nere, Tenute Nardi, és Il Poggione.
Kyle Phillips, az angolnyelvű toszkán orákulum miután a 2003-as barolókkal már megégette magát, felkészült a legrosszabbra, azaz félt, és így nem ijedt meg. De a „kellemes meglepetés” kifejezés alkalmazását határozottan visszautasítja.
A 2003-as brunellók szerinte nagyok, magas alkohollal és az aszályos évekre jellemző zöld tanninokkal. A túlérettséget ellenben nem találta általános problémának. Az érett bogyós gyümölcsök (szilva és aszalt szilva helyett) és az éretlen tanninok egyidejű jelenlétét a már említett „taglio migliorativora” vezeti vissza. Phillips szerint az évjárat ötös skálán 2,5 csillag.
Végül és főleg, álljon itt Tullio Scrivani (Osticcio - a képen kilátás a teraszról) barátom értékelése. Szerinte az évjárat valahol a 3 és a 4 csillag között levitál, pontosabban az északi, illetve a magasabban fekvő területeken 4 csillagos, délen azonban csak 2. Az év folyamán az esős és a forró időszakok a lehető legelőnytelenebb konstellációban váltogatták egymást, így hol megszaladt az érés, hol leállt. A fürtökön egyszerre voltak túlérett, és félig érett bogyók. A kis birtokok szemeltek, amennyire győzték, a nagyok beletörődtek a pepita termésbe. A legjobbak: Siro Pacenti, Sesta di Sopra, Sesti, Cupano, Pian dell'Orino, Il Paradiso di Manfredi, Il Paradiso di Frassina. A 2006-os rossók Tullio szerint is egy ötcsillagos évjárat méltó képviselői.
Baráti segítséggel sikerült két hírmondót beszereznem az új évjáratokból. Ahogy ez már lenni szokott, az előítéleteket sem nem erősítették meg, sem nem cáfolták.
Capanna Brunello di Montalcino 2003
A pincészet régi kedvencünk. Hagyományos, kézműves pince, de a dolgok nincsenek túlspilázva, az árak a földön, a minőség mindig a felső harmadban. 20 hektáron gazdálkodnak a nagyhírű Montosoli körzetben. Számomra mindig a Capanna az évjárat-szonda.
Mértéktartó szín - közelebb az áttetsző, barnás-gránáthoz, mint a félt lilásfeketéhez. Vigyorogtam, mint a tejbe tök, amikor beleszagoltam: tipikus brunello, ráadásul a finom fajtából. Állat-, és faszag nem zavar, viszont dúsan árad a faeper, az antik bútor, a dohány, az eper és egy kis balzsamecet. Az illat komplexitása után a folytatás visszafogottabb. Közepes test, a korty első felében bájos édesség faeperrel és fekete olajbogyóval, a második felére rányomja bélyegét a száraz, kesernyés tannin. A lecsengésben újra faeper, földes, olívás jegyek és markáns, rágós tannin. Túlérettségnek semmi nyoma, összetéveszthetetlenül brunello, azon belül is a jobb ivású, kevésbé komplex alfaj. Két-három év palackérés még biztosan jót tenne neki, de nem éreztem bűnnek, hogy már most csapra vertük. 24 euróért jó vétel.
7 pont
Uccelliera Rosso di Montalcino 2006
Andrea Cortonesi és az Uccelliera igazi rokonszenv-mágnes. Szép név (azt hiszem kalitkát jelent), jópofa címke, és szívmelengető tartalom: hagyományhű, szőlőimádó kisgazda (6 hektár), aki évről-évre feljebb küzdi magát a Montalcino-szamárlétrán. Tavaly meglátogattuk a birtokot. Kölcsönös nyelvtudásbéli hiányosságok miatt Andreával csak kezet ráztunk, és bádilengvidzzsel tudattuk, hogy nagyon komáljuk - a szeánszot a Ciacci Piccolominitől frissen igazolt Agnes Koch vezényelte kifogástalan angolsággal. A borok nagyon kócosak voltak, és eléggé sietnünk kellett, de az egyértelműen látszott, hogy ez a mi világunk. Az akkor vásárolt 2000-es brunellójuk aztán két vígasztalan decemberi estét változtatott ünneppé (a részletekről majd később).
Feltűnően sötét szín, lilás reflexszel. Tipikus, fiatal sangioevese illat: faeper, cseresznye, fekete olíva, dohány és - ez nálam rossoban premier - görögdinnye. Igazi dinamó: pörög, mint akit felhúztak. Kóstolva viszonylag testes, de nem tömör, kissé szemcsés textúrával, amit kevéssé szeretek. A kortyban gyümölcshegyek: lédús, érett cseresznye, faeper, narancshéj. Sajnos a bélyegenyv is beköszön, és az alkohol túlpörög. A zárlatban remek, kerek tannin, se nem édes, se nem szárít. Viszont befűt az alkohol. A lecsengés közepesen hosszú, alapvetően cseresznyemagos. A széles és erős rosso-mezőnyt figyelembe véve, aki 15 euro fölé téved (és nem kultpince - pl. Biondi Santi, Poggio di Sotto, Cerbaiona), arányt téveszt, és ez bizony 18.
6 pont
(Egy praktikus észrevétel. Jó évjáratból és jó pincéből származó rossókkal kapcsolatban gyakran elsütik azt a lózungot, hogy „szebb, mint sok brunelló”. Nos, én még nem ittam olyan rossót, amely ezt igazolta volna. Még a 2002-es vérszegény brunellók is rendre szebbek voltak tavaly, mint a 2005-ös vagy akár a 2004-es rossók; és amikor az árkülönbség 4-5 euróra olvad, akkor egyszerűen hülyeség a rossót választani.)
Utolsó kommentek