Nyílt napot tartott a Zwack, az Izabella borválogatás tavaszi borait mutatták be a Dandár utcában. A kóstoló fantázianeve egyben jelen cikk címe is. A szortimentet szinte teljesen végigkóstoltam, az adott körülmények között a borokról pusztán benyomásokat szereztem. Összességében pozitívokat. Ebben a kiállítók listája alapján azért bíztam: a Szászi, Légli Géza, Ráspi, Dobogó, Bock, Köpcös és Rókusfalvy nevek jól csengenek.

Fehérek

A legszebb fehérbor címért ketten voltak versenyben: Szászi Endre és Horváth "Ráspi" József. Nálam kuriozitása miatt utóbbi Irsai Olivére vitte el a prímet, új fejezet ez a bor a parfümös, nőies irsaik világában. Még a kifutó, 2006-os palackokat bontották, a héjon áztatott, kissé cseres, mély, telt anyag, ami hordót nem látott nagyon szép állapotban van. Talán a csúcsán, de ki tudja, tapasztalat még nincs vele. Szászi Kabócása tényleg gyönyörű, most akciósan 2500 alatt lehetett volna beszerezni, ha lett volna készleten. A sima olaszrizling eltörpült mellette, korrekt, kvaterkázós bor képét mutatta. Száraz fehéret pult alól lehetett kapni a Dobogó pincészetnél - a 2006-os furmint most jobban tetszett nekem, mint pár hete: sokkal szélesebb spektrumon mozgott. Rókusfalvy Pál a tartályból töltött le erre az alkalomra pár palackkal a 2007-es sauvignon blanc-jából, szűrés és derítés nélkül, emiatt az kócosan jelent meg. Bodza és egres van benne bőven, de a 8-as savak mellé még nem tud felnőni a teste, jót fog tenni neki, ha átkerül egy kicsit fahordóba. Majd egy kiadós palackos érlelés is ráférne, de félek, ezt már a fogyasztónak kell biztosítania. Ha ez kócos volt, akkor kifejezetten borzas állapotban találtuk Légli Géza szőlőskislaki bormanufaktúrájából származó sauvignon blanc-ját (szintén pult alól ittuk). Új fahordóban fejlődik a bor, útjának az elején jár, sok sikert tudtunk neki kívánni, nagyon értékelni még nem. A Vitézföldi Chardonnay viszont már készen van, palackban pihen. Nem lesz a kedvenc fajtaborom, sok izgalmat nem okozott a tétel.

Rózsaszínek

Itt nem volt éles verseny, győzött a csengődi Köpcös pince sillere. A kékfrankosból és cabernet sauvignonból készült bor gyümölcsös, könnyed, szép; és limitált: 600 palacknál is kevesebb van belőle. Légli Géza Pirosbora merlotból lett szűrve, kicsit nekem nehézkesebb volt, mint az előző tétel, de könnyű nyári vacsorák mellé, behűtve ez is ajánlható. Ahogy az ugyanitt bemutatott kékfrankos-merlot rozé is, ez a direkt illatokról, kellemes szénsavasságról, üdítő jellegről szólt.

Vörösök

A 2006-os Mágus tarolt nálam. Ráspi három vöröset is hozott, a legkomolyabb ez volt közülük. Kékfrankos, cabernet sauvignon és zweigelt házasítása a bor (ha jól emlékszem, a palack a fajtákat nem tartalmazza), áradóan gyümölcsös-fűszeres, no és persze csillámpalás; most is szép, de még fejlődőképes. A 2006-os alapkékfrankos máris a kedvencem lett: sok gyümölcs, némi ásvánnyal vegyítve. Egyedüli vörösként a termőhely nevét viselő házasítás nem tetszett igazán, kicsit fülledtnek, kompótosnak tűnt a fertőrákosi Kopár. De az ára baráti, 1500 forint körül van. Kicsit kilógtak a sorból a Bock borok, bár a 2002-es Royal és a múlt századi, 1999-es Bock cuvée is jó állapotban van, de nekem mind a kettő túlzottan az alkoholról szólt, valószínűleg hideg téli estén, steak mellett jobban estek volna. Megosztó volt Szászi Endre 2006-os pinot-ja, én az ellentáborba álltam be, miszerint a bor mentes az izgalmaktól, egy egyszerű, primer gyümölcsösséggel operáló pinot, a fajta ennél többet tud. Légli Géza merlot-ja elsősorban a málnáról szólt, ízben-illatban a nyári málnást idézte fel bennem. Leginkább ételek mellett tudnám szeretni ezt a bort, magában túl tömény. Könnyed baráti csevej mellé ajánlom az alföldi cabernet sauvignont, amit Léder "Köpcös" Zoltán mutatott be, és kellemes, a bonyolultságot nélkülöző tételnek bizonyult. A jó memóriával rendelkező bortársak az eggyel korábbi évjárathoz képest gyengének találták.

Édes bor

Egy versenyző indult és nem diszkvalifikáltam őt, így a Dobogó hatputtonyos aszúja, aszúszemekben érlelt kéksajt kíséretében rajt-cél győzelmet aratott.

A nemes pálinkákat és párlatokat ezúttal kihagytam.