Ha a magamfajta alkoholista egy pincészet honlapján 1990-es alapítási dátummal, csaknem 60 borból álló szortimenttel és 200 hektárnyi integrált területtel fut össze, akkor bizony a privatizáció bűzlő szitokszava mellett az is felsejlik, hogy a terroirral kötött frigyet talán nem csupán a Cupido nyila hozta össze, hanem kőkemény házassági szerződés is áll mögötte. Külön erősíti a gyanút, ha értékesítési csatornák gyanánt szinte kizárólag diszkont- és hipermarketláncok szerepelnek. Ezek azonban nem zárják azt ki, hogy a frigyből harmonikus, sziklaszilárd gerincű, jól iható gyermekek szülessenek. Persze a gyakorlat azért nem ezt szokta igazolni.

A kétlaki életet folytató, erdőbényei és dörgicsei Vivamus pincészetről - megvallom - nem sokat tudtam idáig. Számomra egy volt a diszkontpiacra termelő alsópolcosok közül, boraival nem találkoztam, szőlőit nem látogattam. Az Alkoholistán is csupán egy kétes hírnevet feltételező bulvárbréking erejéig emlékeztünk meg róla. Pálfordulásom múlt héten történt, amikor is gyermekeimmel a budakalászi Cora áruházban vásárolva (igen, ott is szokunk) egy Vivamus-kóstoltatásba botlottunk bele, és az empíria nyomán a kezdetben rút kiskacsának tűnő merlotjuk bizony szépséges hattyúként landolt a bevásárlókosár aljában. Minden előítéletem ellenére is tetszett, így megkockáztattam az alig 1000 pengő forintot egy egész palackos ismerkedésre.

A pincészetről nagyjából annyit tudtam összeguglizni, hogy a füredi Anna-báloknak is helyet adó Anna Grand Hotel tulajdonosa, Lengyel Ernő érdekeltségébe tartozik, a cég fő tevékenysége pedig (kapaszkodjunk) vegyi áru nagykereskedelme. Pincéjük van Erdőbényén, területeik a füred-csopaki és a tokaji borvidéken. Kóstolásunk tárgyát képező merlotjuk főleg helyi és területi borversenyek babérkoszorús győztese.

Sötét meggyvörös szín köszön rám a pohárból, se lilás mag, se barnuló karima nem árulkodik koráról. Méltóságteljesen csordogáló glicerincsíkok rajzolnak templomablakokat a pohár falára. A sűrű glicerintartalom ellenére ugyanakkor mozgása nem lomha, inkább közepes testűnek tűnik. Illata erősen gyümölcsös, főként meggy, málna keretezi, de halvány diós aromák is árulkodnak az érlelés éveiről. Amolyan tőrőlmetszett alsó-középkategóriás illat ez: nem túl komplex, határozottan gyümölcsösre hangolt, ugyanakkor nagyon szerethető és kerek.

Szájban is jól szerkesztett, szép savú a bor. A 13 százaléknyi alkohol fűti a kortyot, mégsem lóg ki. Érezni a 2003-as év hőösszegét, de a savak mégsem égtek el és a szesz sem verdes csomolungmai magasságokat. A gyümölcsös ízvilágot megbolondító kesernye épp csak annyi, ami még elegánsabbá teszi. A korty szép íven halad, egyensúlya megbillenthetetlen, de a vége lehetne egy kicsit intenzívebb ízvilágú, mert így marad utána némi halványka hiányérzet. A lecsengés középhosszú. A tannin még egy kicsit reszelős, kiált némi további palackos érlelésért, de a mennyisége sem egetverő, így nem borítja fel a korty harmóniáját, nem húzza össze egy pontba a szájüreget. Talán egy kicsit mogorvábbra vett hozamkorlátozással azért többet lehetett volna kihozni belőle. Összességében mégis szép, kerek, simulékony és szerethető bor, akárki akármit mond. Nem esik túlzásokba, azt adja, amit várunk tőle, de azt szépen, szelíden, mosolyogva. Billeg az 5 és 6 pont határán, aztán győz a bennem élő maximalista és bekarcolom mellé az ötöst. Ezer alatt pedig kötelező ilyenért egy bestbuy-koszorút is a fejére tenni.