Miután a Nyakas Pince borairól lehúztuk a keresztvizet, Szeremley Hubát pedig boldoggá avattuk vele, harmadjára Bock József borai kerültek a Művelt Alkoholista inkvizíciójának gyóntatószékébe. Tetszőlegesen kiválasztva közülük párat hasonló árfekvésű (vagy más szempontból hasonló) versenyzőkkel kóstoltuk össze, hogy besztbájilag (és egyébként) elhelyezhessük őket az ár-érték koordinátarendszer rejtelmes dimenzióiban. Az eredmény talán sokunkat meglepett: a mindenki által túlárazottnak hitt Bock-borok mégsem tűntek annak, ami. Hogy ennek a ténylegesen jó ár-érték arányú borok képezik a titkát, vagy az, hogy a versenytársak is hasonlóan túlértékeltek, annak eldöntését a nyájas Önökre bízzuk. Ezúttal csak a rózsaszín-vörös tengelyen kóstoltunk, a Bock vs. konkurrencia mérkőzés állása 22:21.

Bock Rosé 2007 (Bob)

A 2007-es esztendő katlanmeleg nyarának végén (őszének elején) rozét szűrni (értsük: szép savakat tartani meg a borban) az egyik legnehezebb műfaj lehetett. Főleg a pannon mediterránon, Villány dűlőin. Rozé nélkül azonban nem élet az élet, hisz' amellett hogy nyáron is muszáj valamit fogyasztania a hűsre vágyó alkoholistáknak, lassan kezdi már átvenni a portugieser atlaszi szerepét is, mint a borászatok cash-flowjának egyik fő támasza. Készült is hát szakmányban, 13 fölötti alkoholokkal a lazacszín bor.

Bock Józsefé elsőre a kőrzős-vonalzós, ún. mérnöki iskola éltanulójának tűnik: élénk rózsaszínű, tükrös bor, a fajélesztő-acéltartály műfaj obligát eperaromáival, melyek mellé ezúttal halvány élesztősség társul. Sajnos az eper hamar kiforog a pohárból, az élesztő marad, csendestársként pedig némi ázott papír üti fel a fejét. Szájba véve azonban minden jókedve elmúlik a frissülésre vágyó alkesznek: a bor sziruposan édes, szinte ragacsos, rengeteg glicerinnel. Odatapad az ember szájpadlására, mint a lekvár. Ezt a szénsav sem tudja ellenpontozni: a bor nem üdít, nem frissít, egyszerűen nem esik jól, ahogy egy rozénak jól kellene esnie. Technikailag persze kitűnő munka, tiszta, tükrös, gyümölcsös, egyszerűen csak annyira édes, hogy akárhogy is próbálom, nem tudom megszeretni. 2 pont a jussa ezért.

Sauska Rosé 2007 (Bob)

Sauska Krisztián korábban Árvay János csendestársaként vált ismertté, pár hónapja azonban szájról szájra terjedt a hír, miszerint a Sauska és Társa pincészet villányi töltetű borai is hamarost kereskedelmi forgalomban lesznek üdvözölhetők. Sauskáék lacafacázás nélkül egyből 90 hektárral, repülő borásszal és egy hipermodern, űrkorszak-beli feldolgozóüzemmel indítottak Villányban, feltehetően nagy reményeket táplálva a villányi borok eladhatósága iránt. A második évjárat első rozéja azonban nem teljesen igazolja vissza a befektetés nagyszerűségét.

A palack láttán első gondololatom az, hogy valaki véletlenül málnaszörpöt öntött a butéliába. A bor annyira piros, hogy sillerként is könnyedén szaladgálhatna a pályán. Vajh' mely enzim képes erre? - kiáltok fel csendes magányomban. Halált megvető bátorsággal kibontom és legott újabb tévedés árnya kezdi kerülgetni tudatalattimat: itt valaki összekeverte a fajélesztőket. A sillerszínű rozé ugyanis sauvignon blanc-illatú, már ha elfogadjuk, hogy a feltehetően fajélesztőnek köszönhető standard bodzás-füves illat legfőképpen a sauvignon sajátja. Messziről jött borász azzal olt, amivel akar. No de sebaj - reménykedek botor módon -, 3 in 1, fehérbor, rozé és siller egy kortyban. Az ízek azonban rácáfolnak várakozásomra: a fenti hármas egyetlen közös jellemzője, a szép sav bizony lógó orral kullog az e borban is felbukkanó édes, kicsit szirupos aromák mögött. Nem annyira lekvár, mint a Bock-rozé, talán egy hangyányit élénkebb, de nyári frissítő gyanánt szintén messzire kerülendő. A tévedések vígjátékáért pedig most nem osztunk többet, mint 2 pont.

Bock Ermitage 2006 (V&F)

A 2006-os házasítás gyakorlatilag mindent tartalmaz. Van benne kétféle cabernet, merlot, syrah, portugieser, kékfrankos, nagy tölgyfahordó, használt barrique, utóbbi aránya 30%. A pohárban sűrű anyagnak látszik, de ez esetben a látszat csal. Illata már előrevetíti: nem fogjuk a körmünket lerágni ennél a kóstolásnál. Jellegtelen, kicsit édeskés, füstös jegyek mutatkoznak. Az íze ezzel szinkronban van: leginkább egy alaposan megporcukrozott málnás pite jut róla az eszembe. Én ezekről a süteményekről mindig lefújom a cukrot, legszívesebben most is ezt tenném. A 13,5-ös alkohol mellé nem tudnak felzárkózni a savak, a lecsengésben az édesköményes-ánizsos édesség végképp eluralkodik. Alig négy pontos bor.

Chateau Grand-Clapeau-Olivier Bordeaux 2005 (V&F)

A brüsszeli repülőtéren vettem pár hónapja tizenvalahány euróért ezt a medoc-i bort. Gondoltam megnézem hogy mutat egy „sima” cru birtokbor a Bock alapházasítás mellett. 55% cabernet sauvignon, 45% merlot alkotja a bort. Ezért, és az agyondicsért 2005-ös évjárat miatt is többet vártam a pénzemért. Illata egyértelműen meggyes, teljesen mindegy hogy bontáskor, pár óra múlva, vagy másnap szagoljuk.

Egyszerű, könnyen iható, amolyan kvaterkázó bor, amiben a tannin kifinomult, érett, egy kis alkoholhangsúly megédesíti a lecsengést, de nem lehet szakaszolni a kortyot. Eleje, közepe, vége egyaránt az egyszerű, sallangmentes ivóborosságról szól. 4 pontra jó ez is.

Bock Villányi Cabernet Franc 2006 (AM)

Amikor a Bock-szortimentből kiválasztottam, hogy mit fogok kóstolni, teljesen tutira mentem, ugyanis a 2003-as és a 2004-es Fekete-hegy Selection Cabernet Franc minden létező elismerést besöpört – a 2004-esnek még a korábban Villánnyal szemben kérlelhetetlenül szigorú Alkonyi László szívét is sikerült meglágyítania (4,5*). Ez a dűlőtlen fele annyiba kerül (én 3400-ért vettem), viszont ötcsillagos év termése.

Sötét, átláthatatlan mag, megforgatva dupla koronát rajzol. Az illat tömény, magas alkohollal, és inkább meggybefőttre, meggylikőrre emlékeztet, mint friss gyümölcsre. A remélt földes, dohányos jegyek helyett marcipánt és törökmézet kaptam. Kóstolva sajnos beigazolódik a gyanú: nehéz, testes, magas alkohollal. Ízben meggylé, málnacukor és kesernye. Szemcsés, tapadós, szárító tannin. A lecsengésben málnacukor és kesernye. 5 pont

Takler Szekszárdi Cabernet Franc 2006 (AM)

Taklerék a franc állócsillagai. Kb. másfél éve vakon kóstoltam a 2003-as Proprietor's Reserve-öt, és leesett az állam: nem csak vonzó és árnyalatokban gazdag volt, hanem remek savak frissítették (fölényesen nyerte a tesztet). A rezerválatlan 2005-öst is kóstoltam nemrég, és az évjárathoz képest derekas próbálkozásnak találtam, de nem emlékezetesnek.

Míg a Bock az érettség, a töménység irányába téved, a Taklert gáncsolói valószínűleg éretlennek mondanák. Az elhúzódó kóstolás során többször is előbújt belőle egy zöldes, köménymagos árnyalat, sőt életemben először fölismertem a rettegett zöldborsót, amit a nemzetközi sajtó előszeretettel hány a CF szemére. Tőlem hányhatják, nekem ez a bor borsóval is tetszik. Olyannyira, hogy hirtelenjében nem is tudnék 3000 alatt egyértelműen jobb (mainstream) vöröset mondani. Tehát az illat cseresznyés, dohányos, fűszerpaprikás. Kóstolva arányos, élő savakkal. Alapvetően gyümölcsös, csipetnyi sós, köménymagos beütéssel. Az alkohol egy pöttyet magas, de nem borít. A lecsengésben némi kesernye bukkan föl, és a cseresznye & mag mellett kibukik a zöldborsó. Összességében egy jó ivású, fűszeres, élénk bor kellő mélységgel. Igazi jolly joker. 6 pont

Bock Cabernet Sauvignon 2006 (V&F)

A vörös termékpiramis alján-közepén helyezkedik el tesztelésem tárgya, ára alapján inkább középen (3150 forintért árulja az In Vino Veritas). Sötét bordó színnel és a pohár faláról lassan csorgó mozgással fogadott a bor. Illatában némi zavaró fülledtség, füstölt húsos illat mutatkozott, így egy kis levegőztetés nem ártott neki. A továbbiakban már friss cabernet-s jegyeket találtam: érett meggy (talán túl is érett picit), friss feketeribizli. Mindez egy érintésnyi vaníliával takarva. Kóstolva ennek az édeskés fűszernek az íze felerősödik, elfedi a gyümölcsöket. Pedig vannak azok is, a kóstolás egy pontján a kerti fák gyümölcseiből készült lekvárok (meggy, szilva) mellett az erdei bogyók is megjelentek. Meglepően szelíden viselkedő tétel, tanninjai szinte észre sem vehetők. Szerencsére éretlenséggel nem találkoztam – 2006-os borról lévén szó meg is lepődtem volna. Összességében az általam kóstolt borok közül ez volt a legszebb, így egy halovány öt pontot is ki merek rá osztani.

Gere Attila Cabernet Sauvignon 2006 (V&F)

Gondoltam itt az alkalom, hogy egymásnak eresszem a két villányi nagyágyút, így párnak ezt a szintén nem presztízsbort választottam a Gere kínálatból. A honlap tanulsága szerint: „törekszünk a gyümölcsös, fiatalos ízvilág elérésére, melyet évről-évre megbízható minőségben, ám mérsékelt árfekvésben […] igyekszünk piacra vinni.” Nos, a mérsékelt árfekvés itt is 3000 forintot jelent.

Nem szép bor. Már a színe is haloványabb, mint az ellenfélé, mozgása sem olyan kimért, méltóságteljes. Illatában a savanya már megjelenik: éretlenebb ribizli, kora nyári meggy. A pörkölt hordó erre is rányomta a bélyegét, szerencsére ez itt sem túlzó. Kóstolva majd' szétrobbannak a tanninok a szájban, elfednek mindent. Talán egy kis éretlen meggyet lehet érezni előtte, lehet, hogy jobban járunk a szájpadlás-zsibbadással? Lecsengésében némi édesség bukkan még fel. Hátha másnapra összerázódik – gondoltam. Ekkor viszont az illatban enyhén rothadó káposztát kaptam, abba meg már nem mertem belekóstolni. Így egy hármast (3 pont) tudok megajánlani neki, meg Márkus László hangsúlyával az elkerülhetetlen kérdést: mi kerül ezen a boron 3000 forintba?

Bock Royal Cuvée 2003 (Bob)

A cabernet-pinot házasítás igazi szentségtörésnek számítana francia kultúralkoholista berkekben, nálunk mégis próbálkoznak vele többen. Az eretnek cuvéet ezúttal a termőhelyileg, évjáratilag és fajtailag is közel azonos Cabernoirral hasonlítottam össze. A Bock-bor sötét meggyvörös színnel, a téglásság legkisebb jele nélkül csobban a pohár alján. Közepes tempóval csordogáló templomablakokat látok, közepesen fürge mozgást a pohárban. Illata mediterrán jellegű, meggyes, rumosmeggyes, alkoholtól fűtött. Később csokoládé csatlakozik a képhez, szinte édes jelleget adva az illatnak, mégsem lépve át a kellemest a kellemetlentől elválasztó vékony mezsgyét.

Ízben is a test és az extraktédesség viszi a prímet, mely mellé kellemes, bizsergető fűtést biztosít a 14%-nyi szesz. Savakból talán picit jobban is el lehetne eresztve, de az összkép ennek ellenére nem billeg, kifejezetten harmonikusnak tűnik, feltéve hogy nem kifejezetten a savakra figyel az emberfi. Szép tannin, szép gyümölcs, édesbe hajló ízvilág, alkoholos fűtés – igazi mediterrán stílusú, tüzes, delejes bor. Szerethető, mégsem gumicukrosan újvilági. A korty vége elegáns kesernyébe hajlik, a lecsengés hosszú. Igen szép bor, ha nem is túl szofisztikált. Azért egy vastag 6-os (azaz hat pont) pont kijár neki.

Malatinszky Cabernoir 2003 (Bob)

A másik eretnek 2003-as bor létére még szintén fiatalos színű, bár egy hangyányit már téglásodik a karimája (itt az idő, hogy végiggondoljunk megint bizonyos nézeteket 2003-mal és Villánnyal kapcsolatban?). Mozgása alapján közepes testű, a templomablakok fürgén szánkáznak lefelé a kristály falán. Illata első szippantásra meggy és fa. Később pici pinot noir-os karcosság, nyers kakaó (vagy tán magas kakaótartalmú keserűcsokoládé) jön, a kakaó ráadásul egyre erősödő verzióban. Nehezen beazonosítható, mégis kellemes illat.

Szájban pedig harmonikus és intenzív, csokoládés-meggyes, alapvetően kissé fanyar ízvilágú. Leginkább talán az „elegáns” szóval lenne jellemezhető. Szép savak, szép – bár kissé szárító – tannin, szép gyümölcs kényeztet. Az alkohol garatból is visszacsíp egy kicsit, a lecsengés hosszú. A korty végében meggymagos kesernyék tanyáznak, némi plusz eleganciát kölcsönözve a bornak. Összességében egy harmonikus, kissé fanyar, közepes testű, elegáns bor különösebb szofisztikáltságok nélkül, de technikailag jól kivitelezve. Szintén 6 pont a jussa, a Royal Cuvée-től a százas skálán is csak egy huncut ponttal maradt el. Ellenben kerül majd' másfélszer annyiba, igaz, ennek főleg az az oka, hogy ez a bor már a 2005-ös évjáratnál tart, 2003-ból pedig korlátozott a készlet.